L�togat�s

  2019.08.11. 11:17

 A k�rterem feh�r csendj�t a betegek egyenletes szuszog�sa t�lt�tte be. Az ajt� fel�li, jobb sz�ls� �gyon egy vil�gosbarna haj� f�rfi fek�dt, szemei csukva, bal karj�nak v�n�j�b�l egy cs� vezetett az �gy mellett �ll� inf�zi�s tasakig. B�r nem volt �letvesz�lyben, jobb kez�t m�gis egy, a mellette l�v� sz�ken �l� m�sik f�rfi fogta, akinek lil�s tincsei eg�szen a v�ll�ig �rtek. K�ls�je zil�lt volt, l�that�lag napok �ta nem aludt rendesen, szemei alatt m�ly t�sk�k �ltek, amelyeket semmi kedve nem volt elfedni. Minek, ha egy k�zeli ismer�se sem l�tja �t? 

 M�lyet s�hajtott, majd a plafon fel� ford�tva az alv� f�rfi tenyer�t, h�velykujj�val k�r�zni kezdett a sima b�r�n. B�r b�rkem�nyed�sekre sz�m�tott, azok csak az ujjbegyeken �tk�ztek ki a rend�letlen basszusgit�roz�s k�vetkezt�ben. Igencsak magasztalta a m�sik f�rfi szorgalm�t �s kitart�s�t. Ez is egyike volt azoknak a tulajdons�goknak, amelyeket annyira szeretett benne. 

 – Daisuke – suttogta maga el�, �m az alv� beteg arca meg se rezzent, �gy zavartalanul folytatta. – Szeretlek. �s gy�gyulj meg, k�rlek, mert mihamarabb szeretn�m �jra elmondani neked. K�v�ncsi vagyok a te �rz�seidre is, m�g akkor is, ha nem t�rnek feljebb a bar�ts�gn�l, mert fontos vagy. A legcsod�latosabb, de egyben legsz�rny�bb dolog az �letemben. 

 Cs�kot lehelt a puha k�zfejre, majd fel�llt, �s kis�t�lt a k�rteremb�l.