B�r

  2019.08.11. 11:22

 Tomoya a k�ny�k�re t�maszkodva figyelte a sz�p cs�p�j� pinc�rt, amint a t�m�tt asztalok k�z�tt fel�je sietett. Volt egy sejt�se, hogy azt a cs�p�ring�st m�shol is tudn� kamatoztatni, �m egyel�re nem akarta elijeszteni mag�t�l a nyulat. Rutinos vad�sz volt, pl�ne, ha kant kellett l�ni. Abban vesz�lyesen profinak bizonyult. 

 A v�r�s haj� pinc�r oda�rt mell�, sima homlok�n f�nyes izzads�gcseppek gy�ngy�ztek. Az alkoholt�l �s csirkeh�st�l illatoz� leveg�be kellemes arom�j�, narancsvir�g illat� parf�mje igencsak k�l�n�s, m�gis �des sz�nt vitt. Tomoya m�lyet l�legzett bel�le, miel�tt leadta volna a rendel�s�t. Tekintete k�zben minden l�tez� ponton elid�z�tt a pinc�r test�n. 

 – Egy kors� Asahit k�rek. Super Dry-t – mondta, k�l�n�s figyelmet szentelve k�zben annak a k�v�natos cs�p�nek. 

 – M�ris hozom – sz�lalt meg a f�rfi, a hangja m�lyen csengett, �s aki volt olyan tapasztalatlan �s botor, hogy n�nek n�zze, annak a r�zsasz�n lufi ebben a percben kipukkadt. Tomoy�nak azonban m�g csak most kezdett el megt�lt�dni. 

 – Nem k�ne ilyen ny�ltan v�gigm�rnie az alkalmazottakat – tette m�g hozz� a pinc�r. – B�r gondolom, most m�r �gysem �rdeklem, sz�val hozom is az ital�t. 

 Tomoya azonban miel�tt m�g t�vozhatott volna, m�g megragadta a csukl�j�t. 

 – M�g csak most kezdt�l el igaz�n �rdekelni. Mi a neved, V�r�s?

 Vigyorgott, ahogy feltette a k�rd�st, a pinc�rt azonban l�that�an bosszantotta a kibontakoz� fl�rt lehet�s�ge, �gy gyorsan, h�v�sen fejtette le mag�r�l Tomoya ragaszkod� ujjait, mintha csak egy kellemetlen rovarral tenn�. A hangja sem t�kr�z�tt k�l�n�sebb �rz�st, ahogy v�laszolt, �m a szem�ben mintha megvillant volna valamit. Tomoya radarja, amely ki volt �lezve a meleg pasikra, most sem hazudott. A f�rfi tekintet�ben enyhe �rdekl�d�s szikr�ja lobbant fel �s aludt ki, alig egy m�sodperc alatt. Tal�n �rdemesebb lenne randira vinni. Ebb�l m�g b�rmi kis�lhet. 

 – Koudainak h�vnak – mondta a pinc�r, azzal megfordult, �s visszasassz�zott a pult fel�. Az a cs�p� mintha egy kicsit jobban ringott volna, mint az im�nt. Tomoya a nyertesek nyugalm�val d�lt h�tra, ajkain pajkos mosoly. 

 Mire Koudai vissza�rt a s�rrel, m�r egy cetli lapult Tomoya nadr�gzseb�ben, k�szen a haszn�latra, ha esetleg sz�ks�ges. 

 – Meddig dolgozol? Megv�rlak. 

 – Hajnali hatig. Nem fogod kib�rni. 

 – Val�ban. 

 Azzal egy felt�n�smentes mozdulattal Koudai ujjai al� cs�sztatta a cetlit, aki megmarkolta, �s gyorsan zsebre v�gta azt. Tomoya fogadni mert volna, hogy hajnali hatig az�rt m�g fog egy p�rszor cs�r�gni a telefonja.