Kripta

  2019.08.11. 11:26

 Lune a k�rm�t kapargatva �lt a kopors�n. M�r nem sok volt h�tra �jf�lig. N�gy perc. �sszesen ennyi ideje lesz, miut�n a zseb�r�j�n a nagymutat� a tizenkettesre k�szik. Az elm�lt �t �vben m�r hozz�szokott ahhoz, hogy ennyi id�be kell beles�r�tenie az �sszes elfojtott �rzelm�t, amelyeket Amu hal�la ut�n igyekezett mag�ban m�lyre z�rni. 

 Az �ra mutat�ja a hely�re kattant. 

 Lune felpattant a kopors�r�l, amelynek a fedele abban a szent minutumban megmoccant, hogy azt�n egy sz�ke haj� f�rfi emelkedjen ki bel�le l�gies k�nnyeds�ggel. Amu m�g holt�ban, testet �lt�tt szellemk�nt is ugyanolyan gy�ny�r� volt, mint �l�k�nt, �m a hal�l valamif�le nyugodtabb, csendes sz�ps�get is csemp�szett a von�saiba, amit�l m�g var�zslatosabbnak t�nt. Egy gyors l�p�ssel �rt Lune el�, azt�n l�gy cs�kba vont �t. 

 – Hi�nyozt�l b�r�nyk�m – suttogta Amu. – Istentelen�l hi�nyozt�l. 

 – Amu… - forrtak Lune tork�ra a szavak, �m az id�t nem akarta holmi k�nos csendekkel pazarolni, �gy ez�ttal � cs�kolta meg hasonl� r�vids�ggel a m�sikat. 

 – Szeretlek, m�g mindig nagyon szeretlek, �s sosem foglak tudni elengedni. K�v�nkozom mell�d a t�lvil�gra, m�gsem hagyhatom itt az �l�ket, mert �g�retet tettem neked – hadarta k�nnyes szemekkel Lune az �vek �ta ism�telt vallom�st, amire Amu bevett szok�suk szerint felelt. 

 – �n is szeretlek, m�g mindig nagyon szeretlek, �s sosem foglak tudni elengedni. K�v�nlak magam mell� a t�lvil�gra, m�gsem hagyhatod itt az �l�ket, mert �g�retet tett�l nekem – ism�telte el Lune szavait, majd a f�rfi f�l�hez hajolt. 

 – Az id�nk lej�rt, �n m�gis �r�kk� v�rni fogok r�d.

 Egy utols� cs�kot nyomott Lune ajkaira, ez�ttal hossz�t, szenved�lyeset, majd, mint mindig, semmiv� foszlott a karjai k�z�tt.