Tizedik fejezet

  2019.08.17. 09:15

Satoshi �gy �rezte, szinte elillant ez az egy �v. Mintha csak nemr�g l�tta volna meg Yuukit Hitoraba festm�ny�n, �s k�lt�tte volna el az �sszes f�lretett p�nz�t a modellre. Azt�n nagy neh�zs�gek �r�n elk�sz�lt az els� k�pe a sz�ps�gr�l, amely sz�m�ra d�bbenetes �ron kelt el. Aznap bort ittak, Satoshi pedig r�d�bbent arra, milyen puh�k is tudnak lenni egy f�rfi ajkai. K�s�bb pedig t�bb m�s dologra is r�j�tt a saj�t nem�vel, f�leg Yuukival kapcsolatban. Szerelmes lett, �s siker�lt olyan partnerre lelnie, aki viszonozta is ezt. 

 Az�ta m�r egy nagyobb lak�sban �ltek: k�l�n volt a m�terem �s az el�szoba, a konyha felszereltebb, a f�rd� t�gasabb lett, �s egy �tkez�nek is akadt hely. Persze hi�nyzott Satoshinak a r�gi, megszokott k�rnyezett, �s n�ha �gy t�nt, Yuukinak is, �m tagadhatatlanul jobb k�r�lm�nyek k�z�tt laktak. Nem csoda. Amennyi festm�nyt siker�lt eladni az ut�bbi id�szakban, no meg persze ott volt Yutori folyamatos unszol�sa is, hogy nem k�ne �r�kk� abban a kis lyukban �lni�k. 

 Satoshi �pp a h�l�ban fek�dt, a puha, szinte s�lytalan paplan takarta el �t �s Yuukit, aki kellemesen elf�szkelte mag�t a fest� karjai k�z�tt, �s m�g mindig az igazak �lm�t aludta. Satoshi �vatosan lehelt cs�kot a m�sik ajkaira, miel�tt fel�lt volna.

 – Satoshi. Hova m�sz? – motyogta Yuuki, mire a f�rfi mosolyogva n�zett vissza a laposan pislog� p�rj�ra. 

 – Veszek reggelit, bab�m. Majd j�v�k. Valami k�v�ns�g? – k�rdezte, finoman megb�kve Yuuki orr�nak hegy�t.

 – Valami gy�m�lcs�t – k�rte a f�rfi, majd elkapta Satoshi csukl�j�t, �s leh�zta �t egy cs�kra. Ha rajta m�lt volna, ak�r t�bb is kis�lhetett volna a dologb�l, de a fest� sz�pen lassan kih�tr�lt a hevess� v�l� cs�kb�l.

 – Nincs sok id�m, ha frisset akarok hozni neked – motyogta. 

 – �s ha azt csin�ljuk, amit h�tf� reggel? – pr�b�lkozott tov�bb a modell, mire Satoshi kuncogva beadta a derek�t, �s visszab�jva a takar� al�, gyeng�den Yuuki l�bai k�z� ny�lt, aki egy el�gedett s�hajt k�vet�en, viszonozta az �rint�st. V�g�l egy j� t�z perc eltelt�vel Satoshi kiszabadult az �gyb�l, �s fel�lt�z�tt. A m�lyv�r�s v�szonnadr�g �s a viaszsz�n� ing viszonylag �jaknak sz�m�tottak a ruhat�r�ban, �s egyszer�en bolondult �rt�k, ahogy az eleg�ns, fekete cip��rt is, amelyet felh�zva, m�g odal�pett az �gyhoz, ahol Yuuki lust�n pislogva szeml�lte �t.

 – Eleg�ns vagy – jegyezte meg a modell. – Szeretlek.

 Satoshi egy gyors cs�kot nyomott a sz�j�ra.

 – �n is szeretlek. Hamarosan j�v�k, ok�? Ne h�zd sok�ig a l�b�rt, mert ha k�s�n esz�nk, nem leszel �hes, mire Yutori�khoz megy�nk eb�dre, hm? 

 Yuuki nevetve b�lintott. 

 – Mert te �hes lenn�l? – piszk�l�dott m�g egy kicsit a modell. Satoshi elnevette mag�t.

 – Nem hinn�m – felelte, majd a konyh�ba menve m�g zsebre v�gta a t�rc�j�t, �s elhagyta a h�zat.

 �r�lt, ami�rt Yuukival id�ig jutottak. A f�rfi egyre ink�bb �rtette Satoshi�k nyelv�t, �s �gy t�nt, min�l t�bb kifejez�st, sz�t ismer, ann�l magabiztosabb lesz mind kettesben, mind pedig m�sok el�tt. A legut�bbi eb�dj�k Yutori�kkal Satoshi�kn�l volt, �s a fest� szolg�k h�j�n, egymaga ment ki az �tkez�b�l a desszert�rt. Visszat�rv�n l�tta, amint az addig csendben, megszeppenten falatoz� Yuuki m�r Yutorival nevetett valami csacskas�gon. Ebb�l Satoshi �s Chizuru sem �rtettek valami sokat, �gy a k�t f�rfi csendben nekil�tott a desszertnek, amit mindkettej�k p�rja kiss� zokon vett, �gy a barackos t�r�tort�t v�g�l felv�ltva ett�k hol maguk, hol adt�k a k�t kis pukkancs sz�j�ba a falatokat, akik �gy t�nt, m�lt� m�d �lvezik a helyzetet. 

 A bev�s�rl�s nem tartott sok�ig. K�r�lbel�l h�sz perc m�lva Satoshi m�r friss gy�m�lccsel teli t�sk�val �rt a h�zuk ajtaj�hoz, ahol rendesen meglep�d�tt. Az ajt� ugyanis r�snyire csak, de nyitva volt. A sz�ve a tork�ba sz�kkent, �s heves kalimp�l�sba kezdett. Nem �rtette a dolgot, �s agg�dni kezdett Yuuki�rt. Hevesen markolta a szatyor f�l�t, ahogy becsukta maga ut�n az ajt�t. Az el�szob�ban letette a gy�m�lcs�t, �s egyb�l a h�l� fel� indult. Hatalmas k� g�rd�lt le a sz�v�r�l, ahogy Yuukit az �gyban fekve tal�lta, ugyan�gy, ahogy hagyta. Azt�n szemet sz�rt neki valami, �s �gy �rezte, kifutott a l�ba al�l a talaj.

 A paplant Yuuki mellkas�n�l v�r�s folt szennyezte be, m�g a f�rfi sz�j�nak sark�n�l szint�n l�tsz�dott valami hasonl�. Satoshi megsz�d�lt. Megkapaszkodott az ajt�f�lf�ban, pr�b�lt ellen�llni a h�vogat� s�t�ts�gnek, �s nem elvesz�teni az eszm�let�t. K�zelebb ment. A p�rn�n egy f�lbehajtott pap�rlap hevert. Felkapta, �s egyb�l sz�thajtotta.

 

 Sajnos, neked t�bb hasznot hozott, mint nekem. T�ls�gosan is. – HY

 

 HY. Hitoraba Yoshifumi. � tette ezt, ehhez nem f�rt k�ts�g, minden jel erre utalt. Satoshi vett egy m�ly leveg�t, �m mintha a t�deje egy csepp oxig�nhez sem jutott volna. F�jt a mellkasa, mintha Hitoraba b�rence az � sz�v�t d�fte volna �t, mert az bizonyos, hogy a gazdag fest� sosem vetemedett volna arra, hogy saj�t maga hajtsa v�gre a gyilkoss�got. 

 V�g�l zokog�sban t�rt ki. Az egyik tenyere Yuuki m�r h�v�s�d� arcb�r�re siklott, a m�sikkal pedig a kez�t szorongatta minduntalan, h�tha visszat�r bel� az �let. Nem merte megn�zni a sebet, nem akart vele szembes�lni, mit tettek az � gy�ny�r� szerelm�vel. 

 Nem tudta, mennyi ideig t�rdelhetett mag�ba roskadva, a saj�t k�nnyeiben �szva az �gy mellett, ahol a f�rfi fek�dt, m�g v�g�l neh�zkesen b�r, de fel�llt. Megt�r�lte az arc�t az ingujj�val, �s m�g egyet szipogott. Elmehetett volna a rend�rs�gre, de ugyan, ki hitt volna neki? Hitoraba befoly�sos volt, sokkal t�bb embert ismert, mint amennyit Satoshi valaha �let�ben l�tott. Tal�n, ha Yutori�k hinn�nek neki, de ugyan, ki hallgatna egy �ld�z�si m�ni�s, bolondnak b�lyegezett m�v�szre? 

 Zs�kutc�ba �rt. Fogalma sem volt, mihez kezdjen. �gy �rezte, minden sz�n, minden mosoly �s �r�m kifutott az �let�b�l, �s csak az �res sz�rkes�g maradt. A m�terembe ment, �s mag�hoz vett kett� v�zlatf�zetet �s egy ceruz�t. Mindegyik oldalon tanulm�nyok voltak Yuukir�l. Ut�na a konyh�ba s�t�lt, �s a nadr�gsz�r�ba rejtett egy k�st. D�rzs�lte a bok�j�t, �m nem t�r�d�tt a f�jdalommal, amely eg�szen tomp�nak hatott. Egy utols� pillant�st vetett Yuukira, egy cs�kot nyomott a m�r j�ghideg homlokra, �s kis�t�lt a h�zb�l. 

 A l�bai a foly�partra vitt�k, a n�dashoz, ahol a kacs�kat l�tt�k. Le�lt, kinyitotta az egyik f�zetet, �s az utols� �res oldalt kit�pve, �rni kezdett r�. B�cs�lev�l volt az, keser� �s f�jdalmas, amelyet �sszehajtva, m�g utolj�ra r��rta Yutori nev�t. Fels�hajtott. A pap�rt visszatette a f�zetbe, majd fels�t�lt a h�dra. A k�rny�k ugyanolyan n�ptelen volt, ahogy mindig. A k�t v�zlatf�zetet ezut�n a h�d korl�tj�nak k�t oldal�ra helyezte, pontosan k�z�p�tt. � kicsit arr�bb m�szott fel, miut�n a k�st kih�zta a nadr�gsz�r�b�l. M�r v�res nyomokat hagyott a bok�j�n. Kitapogatta a sz�v�t, �s fel�je helyezte a peng�t. A keze remegett, a szemei csordultig teltek k�nnyekkel. Felvillant el�tte Yuuki arca, ahogy nevetett, majd az a szomor�, jeges k�p, ahogy holtan tal�lta. Len�zett a foly�ra. Elnevette mag�t, �s a k�st markolatig a saj�t mellkas�ba mer�tette. 

 Egy pillanatnyi, �les f�jdalom volt csup�n az eg�sz, miel�tt a teste a foly�ba zuhant volna. 

 

V�ge