Pimaszság 2.

  2019.08.21. 08:18

 Cion unott arccal mosta ki a fésűket, amelyeket nemrég a kezébe nyomtak. Utált kisegíteni a szülei szalonjában, és utálta önmagát is, amiért egyetem helyett végül itt kötött ki. Nem volt rossz helyzete, eltartották, cserébe csak hetente kétszer kellett besegítenie a szalonban, szerdán és pénteken. Az előbbi még tűrhető volt, kevés vendég járt arra, az utóbbit azonban felháborítóan zsúfoltnak és igazságtalannak érezte, tekintettel léve arra, mennyit ugráltatták őt. 

 – Annyit áztatod azt az ecsetet, hogy az életben nem fog megszáradni – zökkentette ki őt egy férfi szórakozott hangja a búskomor elmélkedésből. 

 Elzárta a csapot, majd a fodrász felé fordult, aki épp az előző vendég tincseit söpörte össze. Magas volt, jóképű, rövidre nyírt mogyoróbarna hajjal. Cion csak egy fintorral reagálta le az iménti megjegyzést. 

 – Hogyne, Kira – morogta, még épp olyan hangosan, hogy a másik elcsíphesse a szavakat. 

 A férfi elrakta a seprűt, majd egy unott sóhajt követően a pultnak támaszkodott. 

 – A ruhaüzlettel való tárgyalás óta úgy viselkedsz, mint egy ötéves, aki nem kapta meg a hintalovat karácsonyra – kezdett bele, ám látva Cion szúrós pillantását, lágyabb hangnemre váltott. – Megint veszekedtetek? 

 Cion bólintott.  

 – Halljuk! – adta meg a kezdőlökést Kira. 

 – Flörtöltem a partnerüzlet tulajával – bökte ki Cion. – Anyám meg persze észrevette, aztán hazáig mást se hallgattam, minthogy elzüllöttem, nem a fontos dolgokra koncentrálok, legalább egy szakképzésre elmehetnék, holott ők azok, akik nem engedtek el múltkor arra a fotóstanfolyamra – fakadt ki, majd kissé halkabban folytatta, habár az indulatai korántsem csillapodtak. – Megint mindent arra fogtak, hogy meleg vagyok, hiába mondtam, hogy ha hetero lennék, sem lenne másképp a helyzet. 

 – Cion, nem lehet, hogy azért állnak így hozzá a dologhoz, ahogy… Megéled a szexualitásodat? – puhatolódzott Kira.

 A válasz csupán makacs hallgatás volt. Nem először futották már ezeket a köröket. A probléma mindig ugyanonnan eredt: a fiú nem úgy viselkedett, ahogy a szülei elvárták tőle, jött a megérdemelt letolás, aztán pedig a vádaskodás, amelynek középpontjában Cion szexuális beállítottsága állt. Még magának is gyűlölte beismerni, hogy valószínűleg Kirának volt igaza. A szüleinek inkább azzal lehetett baja, hogy szombat esténként enyhén illuminált állapotban, különbözőbbnél különbözőbb srácokkal esett haza, akik távozáskor úgy tűnt, nem csak a másnaposságtól voltak kimerültek. Aztán ezek az esetek néha hétköznapokon is bekövetkeztek.

 Utált Kirának igazat adni. Utált bárkinek is igazat adni magán kívül. Pedig nem először hallotta már Kira véleményét a dologgal kapcsolatban, mégis eltakarta a szemét. Most sem akart másképp cselekedni, és már nyitotta volna a száját, hogy terelje a témát, amikor Kira közbevágott.

 – Már én is kételkedem abban, hogy valaha tartós kapcsolatod lesz – jegyezte meg csendesen. 

 Cion szemei elkerekedtek a döbbenettől. Pont a legjobb barátjától nem várta volna, hogy ilyen kegyetlenül őszinte lesz hozzá, holott idáig mindig meghagyta őt a saját hitében. Most meg így, mindenféle kertelés nélkül a szemébe vágta, amit gondolt.

 – Tudod jól, mi történt a felső-közép utolsó évében – szűrte ki végül a fogai között Cion. – Hogy az orrom előtt smárolt azzal a kis libával. 

 A keze ökölbe szorult a teste mellett, ahogy akaratlanul is felidézte a képet. Kira egy pillanatra sütötte csak le a szemét.

 – Én meg már akkor is megmondtam, hogy bár fogalmam sincs, milyen melegnek lenni, ő csak egy volt a sok közül, és nem mindenki fog orrba-szájba csalni téged – csattant végül Kira, a hangja már-már beletörődő, lemondó volt. 

 Cion megint hallgatott, kerülte a barátja tekintetét. 

 – Kössünk egy fogadást! – nézett hirtelen újból Kirára, aki kíváncsian felvonta a szemöldökét, és bólintott.

 – Nem szedek fel több pasit éjszakánként – folytatta Cion, Kira pedig újból bólintott egyet. – És összejövök a partnerüzlet tulajával. 

 Itt már a férfi hevesen megrázta a fejét. Cion nyelt egyet. 

 – Ha nem sikerül, akkor utána még egy napot bevállalok melletted a héten, amikor te vagy bent – zárta le végül a mondandóját. 

 Kira felsóhajtott. 

 – Most csak azért akarsz vele összejönni, mert bizonyítani szeretnél nekem és a szüleidnek? 

 Cion belegondolt az elhangzottakba, és megvonta a vállát.

 – Jó, ez így oltári hülyén hangzik. Akkor csak elhívom randizni, és ha belemegy, nyertem.

 Kira megvakarta a fejét, és elhúzta a száját.

 – Azt se tudod, szereti-e a pasikat! 

 Cion sokat sejtetően elvigyorodott.

 – Az eladólányok meglehetősen készségesek tudnak lenni, ha az ember úgy néz rájuk – jegyezte meg, mire Kira egyből felröhögött. 

 – Szóval odamentél, és megkérdezted, hogy meleg-e a főnök, vagy mi? 

 – Nem, néhány elejtett megjegyzés, és már meg is esketett, hogy nem mondom el senkinek, hogy a főnöke mindkét nemben érdekelt.

 Cion vigyora nem is lehetett volna szélesebb. Telitalálat, ahogy mondani szokás. Kira elismerően füttyentett egyet, aztán a faliórára pillantott.

 – Még van negyed óránk a következő vendégig. Milyen a pasi? 

 – Szép – vágta rá egyből Cion. – Szöszi. Csinos arca van, és egész ügyesen sminkel, bár nem valami feltűnő a dolog, egyedül a szemöldökén látszik – veszett el kissé a részletekben, ám Kira megjegyzése visszaterelte az eredeti útra.

 – Szóval ő nem tölt reggelente egy órát a tükör előtt, mint te – vonta le mosolyogva a konklúziót, miközben belelapozott az asztalon pihenő naptárba, hogy megnézze, volt-e különleges kérése a következő vendégnek.

 – A nevét tudod? – kérdezte végül, mintegy mellékesen Kira.

 – A csaj szerint Kuu. 

 – És ő a tied? – lapozott tovább a férfi. 

 – Persze – forgatta meg a szemeit Cion. – Szerintem még a vevők is hallották odakint, ahogy anyám felcsattant.  

 Kira felnevetett, aztán nyílt a bolt ajtaja, és elhallgattak, hogy aztán üdvözöljék a belépő vendéget. Innentől fogva minden úgy ment, ahogy szokott: amíg Kira dolgozott, Cion folyamatosan segített neki, kikeverte a festéket, előmelegítette a hajvasalót és egyéb ilyen apróságok, amelyek egy idő után már rutinként működtek a számára. Gyűlölte a monotonitást, éppen ezért nem értette, a szülei miért elleneztek minden egyes képzést, amelyet kinézett magának. Talán mert egyiknek sem volt köze a fodrászathoz vagy a menedzsmenthez. 

 Aznap este bosszúsan tért haza. A szülei már a konyhában várták őt, de Cion elsétált mellettük, nem törődve a felháborodásukkal, amely nyilvánvalóan a viselkedésének szólt. Ő csak azt akarta, hogy a szülei végre beismerjék, hogy felnőtt, és nem kell minden lépését irányítaniuk a munka világában. Nem vonzotta a fodrászat, ahogy a tárgyalások sem. Ezt mindig el is mondta a szüleinek, ám ők azt mondták, hogy amíg Cion képtelen felnőtt módjára viselkedni, addig nincs más választásuk. Ő pedig, bár próbálta tagadni, tudta, hogy ezt a kalandjaira értették. 

 Kuu egy lehetőség volt, de igyekezett másként tekinteni rá. Nem akarta kihasználni, holott valamilyen szinten úgy érezte, pontosan ezt készül tenni. Randizni hívja a férfit, és ezáltal próbál bizonyítani Kirának, a családjának. Undorodott önmagától, mégsem látott más utat. 

 Csak egy randi. Ha nem érez semmit közben a testi vágyon kívül, amely a tárgyalás közben is megkísértette őt, akkor futni hagyja Kuut. Ő talál valaki jobbat, Cion pedig továbbra is bábu marad majd a szülei kezében.