Pimaszság 3.

  2019.08.24. 09:44

 Kuu másnap egyedül volt az üzletben. Este hat óra ötven perc volt, zárásra készülődött. Vásárló már vagy egy fél órája nem jött, és nem is számított rá, ám kötötte magát a nyitva tartásban foglaltakhoz. Az utolsó percek is számítottak. Megörült, amikor meghallotta a fotocellás ajtó ismerős hangját, azonban a belépő férfi láttán minden izma megmerevedett. 

 – Hello! – tolta le a kapucniját Cion a feje tetejéről. Ezúttal kevés sminket viselt, és kontaktlencséje sem volt, amely meglepte Kuut. A férfi már-már egészen igazinak, valóságosnak tűnt. Semmi kihívó mozdulat vagy pillantás, ahogy a pulthoz sétált. 

 – Szia! – köszönt végül vissza Kuu, majd nekilátott a pakolásnak. Nem igazán érdekelte, mit akart mondani neki a másik. Úgy döntött, a hallgatás taktikáját választja. 

 – Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésemért – kezdte Cion, az egyik kezével a pultnak támaszkodva. – Nem kellett volna a tárgyalás közepén úgy rád nyomulnom, nem is szeretnék mentegetőzni, hibáztam. Téged és a szüleimet is kellemetlen helyzetbe hoztalak, holott ez a projekt mindkettőtöknek egyformán fontos, és nem szeretném, ha miattam borulna a dolog – megállt. Feltűnően hezitált, mielőtt folytatta volna.

 – Továbbra is vonzónak talállak, és bár ezek után teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nincs esélyem, mégis el szeretnélek hívni egy randira, persze ebbe ne gondolj túl sokat, csak meg szeretnélek jobban ismerni. Aztán, ha működik, akkor működik, ha nem, akkor felejtsük el, nem szeretném, hogyha a közös munka rovására menne. Mint tudod, én is modell leszek, nem lenne jó, ha kellemetlenül éreznéd magadat a fotózáson. Meg igazából a randit se kell feltétlenül elfogadnod, ha nem akarod, csak felajánlottam, hátha… 

 Cion tovább beszélt, mindenfélét összehordott arról, hogy nem akar senkit sem kellemetlen helyzetbe hozni, és sajnálja a tárgyaláson történteket. Kuu csak nehezen bírta visszafojtani a mosolyát, miközben a másik szinte lyukat beszélt a hasába. Lezárta a kasszát, majd amikor már nem bírta palástolni a mosolyát, nevetve megcsóválta a fejét, a tenyerét pedig Cion pulton pihenő kezére tette. 

 – Oké. 

 A férfi elakadt, a szemei kikerekedtek a döbbenettől. Kuu még mindig mosolygott. 

 – Elmegyek veled randizni – tette még hozzá. 

 – Tessék? – pislogott Cion. – Mármint, hű. Ennek igazán örülök, köszönöm. Nem akarok tolakodni, de a ma este megfelel, vagy inkább máskor? 

 Kuu megrázta a fejét.

 – Sajnos ma a családommal vacsorázom. De holnap este szabad vagyok. Ugyanígy záráskor itt várlak, rendben? 

 Cion bólintott, a szemei csillogtak az örömtől. Kuu még mindig nem bírt leállni a mosolygással. Mielőtt elengedte volna Cion kezét, finoman megpaskolta azt. 

 – Elkísérhetlek egy darabon? – ajánlotta fel a férfi. Kuu hezitált.

 – Persze, miért is ne – nyögte ki végül. – A metróig, ha te is arrafelé készülsz.

 Végül együtt léptek ki az üzletből. Kuu gyorsan lezárta a fotocellás ajtót, majd elhúzta a rácsot, amely védte az üveget, és lelakatolta. Cion közben félreállva szemlélte az utat. Viszonylag sokan jártak erre, ám a legtöbben ügyet sem vetettek az üzletét bezáró férfira, és a mellette várakozó kapucnisra. 

 Ahogy megindultak a metróállomás felé, Cion előhúzott egy cigit, és kérdőn Kuura nézett, aki bólintott egy aprót. Ő is előszedte a magáét, majd mindketten rágyújtottak. Figyelte, ahogy a két cigaretta füstfelhője lassan keveredik egymással. Az egész olyan különös volt. Pedig számított Cionra, ha nem is most, egy másik tárgyaláson, esetleg a fotózáson. Azok alapján, amiket Rio mondott neki, a másik férfi valóban szemet vetett rá. Persze ő egy kalandnak sem állt volna ellen, azonban egy randi egész másnak tűnt. 

 Nem volt ideje ismerkedni, ráadásul magán és Shikinán kívül egyetlen olyan sráccal sem találkozott bizonyos bárokon kívül, akiket érdekelt volna. A lányok mások voltak. Könnyebb volt őket felszedni, ám annál nehezebb levakarni. Mindegyik azt hitte, hogy attól még, hogy megjárták egyszer Kuu ágyát, az egész állandósulni fog, rendszeressé válik. Egy ideje inkább csak fiúkat szedett fel, ők hamarabb megértették azt, hogy nincs második alkalom. 

 Vetett egy pillantást Cion alakjára. Még így, minimál sminkben is a felsőbb kategóriájú szépfiú kisugárzást nyújtotta. A laza járása, ahogy a fejét tartotta, az állát kissé leszegte, a szemeivel mégis felfelé nézett. Cion ekkor viszonozta Kuu pillantását, aki erre felvonta a szemöldökét. A metróállomáshoz érve elnyomták a csikkeket az arra kijelölt helyen. Kuu a digitális információs táblára nézett. Még öt perce volt a járatig. 

 – Akkor holnap este találkozunk – intett egyet búcsúzóul, és már ment volna a lépcsőhöz, de Cion elkapta a csuklóját. Kuu kíváncsian oldalra döntötte a fejét.

 – Igen? 

 A férfi ekkor elpirult, és valamit motyogott, aztán észbe kapott.

 – Semmi… Szép estét! Vigyázz magadra! – mosolygott Kuura, aki felkacagott, és kihasználva a másik zavarát, gyorsan megölelte az esetlenül álldogáló Ciont, mielőtt lesietett volna a lépcsőn. Valami különös, édeskés illatot érzett. Biztos Cion parfümje volt az, ami még inkább megmosolyogtatta Kuut. Meglepte őt, hogy a másik férfi milyen zavarttá vált az imént. Ezt nem nézte volna ki belőle.

 A metró lassacskán besiklott az állomásra, ő pedig felszállt rá. Alig pár megállót ment, aztán következett a körülbelül húsz perces séta a szülei házáig. Úgy döntött, közben elüti az időt, és beszámol Shikinának a történekről. A barátja ma amúgy is szabadnapos volt.

 – Hali! – csendült fel Shikina hangja a készülékből alig fél perc után.

 – Szia, Shiki! Hogy vagy? Milyen az új piercinggel? – érdeklődött Kuu.

 – Semmi extra, még szoknom kell az érzést, meg kicsit zsibbad még. És te feléd mi újság? 

 Kuu egyből kapott az alkalmon, hiszen részben ezért is hívta fel a férfit.

 – Nem fogod kitalálni, ki esett be hozzám tíz perccel zárás előtt! Segítek: pimasz. 

 Shikina lélegzete hallhatóan elakadt a vonal túlsó végén.

 – Nem mondod! Komolyan beállított hozzád azok után, ami tegnap történt? 

 – Mi az, hogy! És elnézést kért. Először nem akartam rá nagyon odafigyelni, de hihetetlen, mennyit képes beszélni az a srác, mire végül elhívott egy randira. Aztán persze tovább magyarázkodott, hogy nem muszáj elfogadnom, ha nemet mondok, abbahagyja a nyomulást, meg ilyenek. Közben bezártam a kasszát, és elintéztem, amit kellett. Hihetetlenül édes volt, ahogy próbálkozott, hát belementem a randiba. 

 Shikina hümmögött a vonal túlsó végén, várva a folytatást.

 – Holnap este elmegyünk valahová, gondolom, vacsorázni, bár nem beszéltünk semmi konkrétat, csak hogy zárás fele beugrik. 

 – Azt hittem, nem buksz az ilyen szépfiúkra. 

 Kuu megadóan felsóhajtott.

 – Tudod, milyen nehéz párkapcsolatot keresnem az üzlet mellett! Nővel nem akarok kezdeni, mert menne a hiszti, hogy folyton csak dolgozom, rajtunk kívül meg más olyan srácot nem ismerek, akit érdekelne a saját neme. Megpróbáljuk, ha nem jön össze, akkor ez van, és a kollaboráció sem megy füstbe. 

 Shikina felnevetett.

 – Egyre érettebben gondolkozol! – jegyezte meg. – Ha nem baj, akkor drukkolnék nektek. Olyan jó lenne látni, hogy nem csak a karriered van sínen! 

 Csend.

 – Azt hittem, az lesz a sztori vége, hogy elhajtod – mondta ki végül Shikina óvatosan. 

 – Én is – ismerte be Kuu. – De ahogy beszélt hozzám… Szerintem végig őszinte volt, és tényleg bánta a viselkedését. Mindenki megérdemel egy második esélyt, és ezek után nem hinném, hogy olyan könnyelműen eljátszaná az övét. 

 – Pedig hogy kiakadtál, amikor kiderült, hogy Rio elmondta neki, hogy biszexuális vagy! – kuncogott Shikina. 

 – Az tegnap volt – nevetett Kuu. – Kíváncsi leszek a húgom arcára, ha ma megtudja, hogy randim lesz Cionnal. 

 – Majd feltétlenül mesélned kell! – eskette meg Shikina Kuut, mielőtt elköszöntek volna.