Ijedtség 2.

  2019.09.01. 09:53

Levi kikerekedett szemekkel nézett az ajtóban álló fodrászra, aki úgy tűnt, szintén sokkot kapott.

A modell épp az utcai ruhájába öltözött rá, amikor a másik kopogás nélkül rányitott, ő pedig egy szál alsóban – ami, valljuk be, meglehetősen keveset takart belőle – álldogált a helyiség közepén, a kezében a kedvenc, fekete, szaggatott térdű farmerével, amit még Kuutól kapott a születésnapjára. Hirtelen kapott észbe, és húzta magára a ruhadarabot, majd egy pólót is. Nem akarta magukat még inkább kínos helyzetbe hozni, ám úgy tűnt, a fodrász még mindig teljesen le volt fagyva. Továbbra is Levit nézte, az ajkai elnyíltak, akárcsak a fotózáson.

A férfinak nem volt ellenére, ha megnézték, jól érezte magát a bőrében, és számára ez mindig azt jelentette, hogy nincs oka másképp vélekedni magáról. Azonban a másik már-már zavarba ejtően sokáig meredt rá, mint aki nem bírja feldolgozni, amit az imént látott, és ez nagyon feszélyezte Levit. Közelebb lépett a fodrászhoz, és a vállára tette a kezét.

– Minden rendben? – kérdezte, a homlokán összegyűltek a ráncok.

Ekkor a férfi úgy tűnt, mintha kijózanodott volna az iménti sokkból, és egy gyors bocsánatkéréssel egyetemben lépett hátrébb. Levi ajkaira hitetlenkedő mosoly kúszott.

– Kit keresel? – tette fel végül a kérdést, mert nem igazán tűnt úgy, mintha a másik jó helyen lenne.

– Ciont – nyögte ki végül a fodrász.

Levi persze több dolgot is leszűrt a név hallatán. Cion Kuu párja volt, modell a fotózáson, és végtelenül pimasz. Persze utóbbit részben Kuu elmondása alapján húzta rá a férfira, de azért ő is látta már, milyen szemtelen módon tudott néha viselkedni a másik, ezzel is húzva a szülei agyát.

– Hármas – mosolygott végül Levi készségesen a fodrászra, aki bólintott, és már hátrált volna ki a folyosóra, amikor a modell elkapta a csuklóját.

– Mi a neved?

– Kira – motyogta a férfi, majd egy hurrikánét megközelítő sebességgel tűnt el Levi szemei elől, aki csak értetlenül bámult utána.

Vigyorogva csukta be az ajtót, és az asztala felett lévő tükörhöz lépett, hogy megigazítsa a haját. Habár Cion apja jó munkát végzett, Levi kezdte már kicsit hosszúnak találni a tincseit. Ekkor hirtelen ötlete támadt. Ahogy elnézte Kirát, magától sosem keresné, pláne, hogy a férfi meg se kérdezte a nevét, annyira zavarban volt. Levit ez megmosolyogtatta. Ritkán találkozott olyan srácokkal, akik megbámulták, utána meg körülbelül azt se tudták, hol vannak. Vonzotta őt Kira kisugárzása, a félénksége, hogy úgy tűnt, tetszik neki, amit lát, ám ezt aligha merte volna beismerni.

Amikor Levi pár perccel később kilépett az épületből, szinte egyből a telefonjáért nyúlt, és tárcsázta Kuut.

– Szia! Mi újság? – csendült fel a férfi hangja alig pár másodperc múltán. A háttérben mintha beszélgetés foszlányait vélte volna felfedezni.

– Szia! Csak annyi, hogy az a fodrász… Kira – kezdte. – Tudnál nekem időpontot szerezni hozzá?

Hallotta, ahogy csukódik egy ajtó, a beszélgetés, amit eddig hallott, elhalt. Ezek szerint Kuu kiment onnan, ahol eddig volt.

– Figyelj, Levi.

A hangja feszült volt. A modell nem értette, mégis miért, váratlanul érte a rövid csend.

– Tudok – sóhajtott végül. – De ne éld bele magad túlzottan. Te vagy az első srác, akit megbámult. Még bizonytalan. Cionnal megpróbáljuk kicsit elfogadóbbá tenni önmagával szemben, de kérlek, ne nagyon kezdj ki vele, mert elijesztenéd. Rendben?

Levi megtorpant, ami azért nem volt annyira szerencsés, mivel egy zebra közepén állt éppen. Szerencsére egy rádudáló autós kizökkentette őt, és bocsánatkérő mosollyal sétált át a túloldalra, ahol aztán egy biciklitárolónak dőlve emésztette a Kuu által mondottakat.

– Rendben, köszönöm. Én… Azt hittem, hogy érdeklem. Végül is mindegy – bökte ki végül. Próbálta leplezni a csalódottságot, azonban Kuu újabb, szomorú sóhajából ítélve, nem igazán jött neki össze a dolog.

– Levi, tudom, hogy Kira helyes, és hidd el, a helyedben én is nagyon lelkes lennék, ha megbámulna valaki olyan, mint ő. De a saját érdekedben, ne zavard össze még jobban. Megszerzem az időpontot, csak előtte ígérd meg, hogy nem fogsz hülyeséget csinálni.

Levi összeszorította a száját. A busza épp ekkor fordult be a sarkon, ám ő nem mozdult, nem futott a megállóig, holott plusz tíz percnyi várakozás spórolt volna meg magának. Nem bírt a járműre koncentrálni, minden figyelmét Kuu szavainak szentelte.

– Megígérem – mondta ki végül, pont abban a pillanatban, amikor a busz indexelt, és elhajtott a megállóból. Ő csupán ekkor indult el, hogy aztán odaérve leülhessen, és várja a következő járatot. A vonal továbbra sem szakadt meg.

– Köszönöm. Majd írok Line-on. Szia! – köszönt el végül Kuu. Levi hallotta a háttérben az ajtó hangját, így nem is próbálta tovább húzni a beszélgetést.

– Én köszönöm. Szia!

Egy darabig csak meredt maga elé, úgy érezte, mintha eltűnt volna az összes gondolata. Aztán hirtelen, elemi erővel tört rá a bűntudat. Teljesen félreértette Kirát. Azt hitte, a másik csupán azért volt olyan félénk, mert visszafogott személyiség, abba bele sem mert gondolni, hogy esetleg sosem volt még dolga pasival. Persze nem tudhatta. Mindenesetre, örült, amiért Kuu megpróbálta kiábrándítani őt.

Végül, amikor leszállt a buszról, és már a lakása felé sétált, úgy döntött, telefonál egyet. Kuu egy barát volt, közeli, ám mégsem beszélt vele annyit, mint Yuitoval. A férfi a lakótársa volt, ám most a szüleinél töltötte a hetet.

– Hello! Azt hittem, már nem is hívsz. Milyen volt a fotózás?

Yuito hangja egyből megnyugtatta Levit, még ha csak egy hangyányit is, de könnyebbnek érezte a lelkét.

– Bocsi, elhúzódtak a dolgok – nevette el magát a férfit, ám a hangja kissé tompa volt. Ezt Yuito is észrevehette, így Levi próbálta rövidre venni a fotózásról szóló beszámolót.

– A staffosok végig kedvesek voltak, a többi modell is egész szimpatikus volt. Kuu majd kicsattant a boldogságtól, amikor megjelentem előtte az általa tervezett ruhákban, le sem lehetett vakarni az arcáról a mosolyt. Képzeld, egy hihetetlenül rövid nadrágot kaptam, és…

A hangja itt hirtelen elhalt.

– Volt ott egy fodrász, Kira. És konkrétan tátva maradt a szája, ahogy rám nézett, én meg azt hittem, hogy tetszem neki, csak félénk a srác, vagy valami ilyesmi, de később beszéltem Kuuval. Ő ismeri, mivel a pasijának a legjobb haverja, és állítólag én vagyok az első férfi, akit így megbámult. Kértem Kuutól, hogy szerezzen hozzá időpontot, de… Nem tudom, Yuito, most mit csináljak? Nem akarom őt megijeszteni.

Észre sem vette, mikor kezdtek el folyni a könnyei. Megtörölte a szemét, és igyekezett halkan szipogni.

– Levi, ne sírj, kérlek!

Yuito hangja ellágyult.

– Menj el hozzá, lehetőleg valami kevésbé kihívó cuccban. Ha úgy van, beszélgessetek, de ne reménykedj abban, hogy azonnal több fog kialakulni köztetek. Nem fogok veled finom lenni, már biztos, hogy megijesztetted. Csak legyél természetes, és ne ronts rá.

– Szóval – kezdte Levi, de már most alig bírta visszatartani a nevetést –, ne nyomjam bele az arcát a combomba.

Yuito felkacagott.

– Ó, az még túl korai lenne – jegyezte meg.

Levi végül vöröslő fejjel tette le a telefont, és a tornádónál is sebesebben iszkolt be a lakására.