Ijedtség 3.

  2019.09.04. 16:54

 – Cion, három másodperced van becsukni a szádat, mielőtt lenyomom a torkodon a seprűt! – fordult Kira a férfihoz.

 – Most mi van? – fonta össze a karjait a mellkasa előtt Cion. – Ezek alap dolgok, ha pasival van az ember.

 Kira felsóhajtott, és a falnak támasztotta a seprűt, mielőtt csípőre tette volna a kezét.

 – Az elmúlt egy hónapban mást se hallgatok tőled, mint valamelyik alap dolgok, ha pasival van az ember-előadásodat – fújtatott egyet. – Már igazán leszállhatnál a témáról.

 Cion felvonta a szemöldökét, mire Kira hátat fordított neki, és pakolni kezdett az asztalon. El kellett terelnie a figyelmét a dologról, nem akarta megsérteni a barátját. 

 – Sajnálom – sóhajtotta végül Cion. – Akkor szerintem le is lépek, nem akarok már rögtön az első óráról elkésni. Szia! 

 – Sok sikert! – bökte oda Kira. Valamilyen szinten büszke volt Cionra, amiért kiállt magáért a szülei előtt, akik egy hosszú és értelmes beszélgetést követően végre elengedték őt egy sminkes tanfolyamra. Úgy tűnt, Kuu minden szempontból jót tett a srácnak. Mióta összejöttek, Cion ragyogott, Kira pedig örült, amiért lassacskán minden helyre jött az életében. 

 Csak közben az ő saját élete meg túlvolt egy óriási földrengésen, amellyel egyedül képtelen volt megbirkózni. A legjobb barátja továbbra is mellette állt, ahogy Kuu is, de Kira úgy érezte, bármennyire is próbálnak segíteni, ezen az apró problémán önmagán kívül senki sem tudott. Ha esténként behunyta a szemeit, sokszor látta maga előtt Levi combjait, vagy, ahogy a másik az öltözőben, egy szál bokszerben, riadtan pislogott rá. A teste pedig reagált. Rémesen érezte magát azokon az éjszakákon, és mocskosnak, amiért végül magához ért. Nem tudta kiverni a férfit a fejéből. Először persze csak a teste merült fel sokszor a gondolataiban, aztán a nyúlfarknyi, első beszélgetésük is egyre többször játszódott le a fejében, mígnem egyszerűen csak beletörődött a helyzetbe. Egy férfi felkeltette a figyelmét és felizgatta őt. Kira kezdte ezt az egészet úgy kezelni, mintha nem vett volna gyökeres fordulatot az élete. Cionnak képzelte magát, holott a barátjával ellentétben, kizárólag csak Levit találta vonzónak a saját neme képviselői közül. Persze kísérletezett. Olyan dolgokra keresett rá, amelyekre magától előtte sosem, ám a teste kinevette őt, és minduntalan csak a Leviről szőtt gondolatokra reagált.

 Az ajtó hangja rángatta ki Kirát a gondolatai közül, ahogy még mindig a különböző fodrászkellékeket pakolászta az asztalon, mintegy kényszercselekvésként. Most felnézett, az ajkai elnyíltak.

 – Szia! – mosolyodott el óvatosan Levi, ahogy a dzsekijét az ajtó melletti fogasra akasztotta.

 – Hello! – nyögte ki Kira. 

 Nyelt egyet, a másik pedig közelebb lépett. 

 – Félre volt időpontom. Ugye nem késtem? 

 Kira kábán megrázta a fejét, és kihúzta a széket, hogy Levi helyet foglalhasson. Próbálta összeszedni magát, de most, hogy újra találkoztak, teljesen összezavarodott. Nem értette, mit keres itt a másik. A naptárban csupán csak egy vezetéknév állt, és Kuu csak annyit mondott, hogy az egyik barátjának szeretett volna időpontot. Kira nem gyanakodott. Most azonban görcsbe ugrott a gyomra. 

 – Mit szeretnél? 

 – Egy kis igazítást – felelte Levi. – Hátul picit felnyíratni. 

 Kira próbált átszellemülni, úgy viszonyulni a munkájához, mintha csak egy átlagos férfi vendég ülne a székben. Ám a tükörben Levi csillogó, őzbarna szempárja nézett vissza rá, a fodrász pedig igencsak sokat pepecselt azzal, hogy nagy nehezen felcsatolja a férfi nyaka köré a köpenyt. 

 – Sajnálom a múltkorit – mondta csendesen Levi. Kira keze, ahogy az ollóért nyúlt, megállt a levegőben. 

 – Tessék? Én nyitottam rád, te ne sajnálj semmit. Nekem kéne bocsánatot kérnem.

 Nem gondolkozott a reakcióján, egyből kimondta, amit gondolt. Még saját magát is meglepte, amiért képes volt természetesebben viselkedni. Levi azonban hallgatott. Kira elkapta a mosolyát a tükörben, mielőtt nekilátott volna a munkának. A gyomra görcsbe rándult, és úgy is maradt, miközben dolgozott. Egy szót sem szóltak egymáshoz, csupán néhányszor fonódott egymásba a tekintetük, de olyankor Kira mindig megrémült, és inkább babrálni kezdett a kezében lévő fésűvel. 

 Végül egy fél óra elteltével kicsatolta a köpenyt Levi nyakánál. Érezte a kezén a férfi forró lélegzetét, és elemi erővel törtek rá az érzések. Szíve szerint nem mozdult volna, ám az agya folyamatosan azt sugallta, hogy kapja el a kezét. Pár másodpercnyi hezitálást követően levette a köpenyt, és felakasztotta az asztala melletti fogasra. 

 Megköszörülte a torkát.

 – Végeztünk. 

 Levi felállt, és óvatosan átlépte a földre hullott tincseit, hogy aztán Kira elé állhasson. A fodrász álláig ért, a férfi mégis úgy érezte, hogy fölébe magasodik. 

 – Mennyi lesz? – kérdezte Levi.

 – Nyolcszáz – felelte Kira, és a pult mögé menekülve kezdte el írni a számlát, miközben Levi a kabátjához lépett, és miután magára kanyarította a ruhadarabot, elővette a tárcáját. Visszalépett Kirához, aki rögvest odatolta neki a papírt. Levi odacsúsztatta neki a pénzt, a kezük összeért, Kira számára pedig megszűnt létezni a világ. A tekintetük egymásba fonódott, és a saját szívének dörömbölésén kívül semmilyen más hangot nem hallott. Klisésnek tartotta ezt a pillanatot, azt hitte, ilyen sosem fog vele megtörténni, hiszen az egész csak a női célközönségnek íródott, csepegő, romantikus sztorikban létezett. Anno néhány barátnőjével kénytelen volt végigszenvedni párat, és alig bírta visszatartani a nevetést. Túlságosan megjátszottnak, erőltetettnek gondolta azokat a jeleneteket, most pedig úgy érezte, egyenesen az egyik kellős közepébe csöppent. 

 A pult bár nem volt valami keskeny, mégiscsak Kira derekáig ért, így Levi könnyedén hajolt oda, hogy a fodrász ajkaira tapadjon, aki elkerekedett szemekkel fogadta az ostromot. Habár a másik nem erőszakoskodott, csupán finom, óvatos mozdulatokkal ízlelgette Kira ajkait, ő mégsem mert mozdulni. A lényének egy része mindennél jobban akarta ezt a csókot, és egy kis időre sikerült is felülkerekednie az ellenkezésen. Megmozdította a száját, azonban pár pillanat múltán elhajolt Levitől. Az egész teste csillapíthatatlanul remegett, izzadtságcseppek szánkóztak végig a hátán, és kikerekedett szemekkel nézett a férfira, aki ekkor az ajkába harapott, majd egy gyors köszönést követően szinte kimenekült az üzletből. 

 Kira szédülten támaszkodott a pultnak, az ujjait az ajkaira tette, úgy bámult maga elé. Csókolózott egy férfival. Levivel. Nem tudta, mi zajlott le benne, de azzal teljesen tisztában volt, hogy most már nem bújhat el önmaga elől. Minden jel arra mutatott, hogy vonzódik a másikhoz. 

 – Kira? 

 El is felejtette, hogy a következő vendége Kuu volt. Felkapta a fejét, ám az ujjai még mindig az ajkain voltak, így gyorsan elkapta a kezét. Lehetetlen volt, hogy a másik férfi ne vette volna észre. Kuu összeráncolt szemöldökökkel nézett rá, aztán hitetlenkedve megrázta a fejét, ahogy levéve a kabátját, közelebb sétált a pulthoz.

 – Azt ne mondd, hogy csókolóztatok – sóhajtott fel Kuu, mire Kira sután bólintott.

 Kuu élesen beszívta a levegőt, majd megrázta a fejét.

 – Baszd meg.