Zavarts�g 2.

  2019.10.13. 14:47

 Ryoya hazugnak �rezte mag�t, ahogy a csapos mellett fek�dt annak �gy�ban. A reggeli nap sugarai k�t, f�nyes cs�kot vetettek �sszegabalyodott l�baikra. Az este �gy b�nt a m�sikkal, ahogy a volt p�rjaival szokott: gyeng�den, figyelmesen. Legsz�vesebben lefejelte volna az �gyt�ml�t. 

 Od�ig teljesen rendben �rezte a dolgot, hogy megt�rt�nt. Viszont fognak m�g tal�lkozni, nem egyszer, nem k�tszer, ahogy a saj�t munkatemp�j�t ismerte. K�nnyelm�en �g�rt az este: el akart t�nni min�l messzebbre Shikina �let�b�l. Igaz�b�l nem ezt tervezte. Nagyon nem. Arra gondolt, hogy a m�sik esetleg itallal k�n�lja, � pedig randev�v� alak�tja a dolgok menet�t. Nem sz�m�tott r�, hogy mihelyst elfordul a kulcs a z�rban, m�r az �gyon tal�lja mag�t, alatta egy csillog� szem�, gy�ny�r� f�rfi, aki �gy t�nt, nem akart t�bbet a test�n�l. Ryoya csal�dott volt. 

 Shikina megmozdult. A tenyere, amely eddig Ryoya mellkas�n pihent, lejjebb cs�szott a kidolgozott hasizmaira. A mangaka elmosolyodott, ak�rmennyire is pr�b�lt m�sk�pp tenni. A m�sik �des volt, ahogy �bredezett. 

 – J� reggelt! – mormolta Ryoya, �s finoman �sszef�zte az ujjaikat. Shikina kinyitotta a szem�t, �s r�emelte a tekintet�t.

 – Reggelt! – s�hajtott fel, a hangja rekedtes volt. – Mennyi az id�? 

 Ryoya a kom�d fel� ny�lt, �s kitapogatta a telefonj�t. 

 – F�l t�z – felelte, �s vissza is tette a k�sz�l�ket. Shikina felhorkantott, majd a f�rfi mellkas�ba f�rta a fej�t.

 – Nem lehetne, hogy ink�bb v�gigaludjuk az eg�sz napot? – motyogta �lmosan. 

 Ryoya felkuncogott. 

 – Lehetne. De nem vagy �hes? – b�kte meg finoman Shikina pocakj�t. Az alacsony f�rfi el�b�jt Ryoya mellkas�nak v�delm�b�l, ujjait v�gigfutatta a f�rfi felkarj�n l�v� tetov�l�son, m�gnem a mutat�ujja meg�llapodott egy szikr�n. Elmosolyodott. 

 – Akkor teleessz�k magunkat, �s tov�bb alszunk? – alkudozott Shikina. 

 – Az nem tesz t�l j�t – jegyezte meg Ryoya, az ajk�n mosoly b�jt meg. – Haza k�ne mennem, meg�rni p�r e-mailt az �j mang�val kapcsolatban. �tk�ldeni az eddigi v�zlatokat, a szinopszist – sorolta. 

 – Kezdhetted volna mindj�rt ezzel. 

 Shikina kim�szott az �lel� karok k�z�l, mik�zben egy �vatos cs�kot lehelt Ryoya ajkaira. 

 – Csin�lok egy r�ntott�t. Addig pihenj! 

 A mangaka b�lintott, �s leplezett csod�lattal figyelte, ahogy Shikina �lt�zk�dik, csod�lta a test�nek minden hajlat�t �s domborulat�t. Nem volt egy kifejezetten helyes pasi, a cs�p�je sz�gletes, az arca kiss� ar�nytalan. Ryoya m�gis eszm�letlen�l var�zslatosnak l�tta �t. Amikor a f�rfi kis�t�lt a szob�b�l, m�g fut�lag r�mosolygott, Ryoya pedig nyelt egyet. 

 Az agy�ban �jra m�k�d�sbe l�ptek a fogaskerekek, ahogy � is lassan felkelt �s fel�lt�z�tt. Nem akart elszakadni Shikin�t�l, �m nem tudta, m�gis milyen �r�ggyel tudn� maga mellett tartani a m�sikat. T�madt egy �tlete, viszont v�gtelen�l, kimondhatatlanul �nz�nek min�s�tette. M�gis meg akarta pr�b�lni, �gy a konyh�b�l kisz�r�d� z�rejek alapj�n beazonos�totta a helyis�get, �s Shikina m�g� lop�zott. M�gsem akarta megijeszteni a f�rfit, �gy halkan megk�sz�r�lte a tork�t, miel�tt megsz�lalt volna. 

 Shikina h�trapillantott, kez�ben a serpeny� �s egy �veg olaj. 

 – Szeretn�m m�g p�rszor megism�telni ezt az est�t – sim�tott v�gig Ryoya a m�sik nyak�n. Shikina les�t�tte a szem�t, �s elmosolyodott.

 – �n is – jegyezte meg. 

 – �s nem egyszer vagy k�tszer – tette hozz� �vatosan Ryoya. 

 Meglepte, hogy Shikina ajkai milyen k�nnyed�n tal�lt�k meg az �v�it. Belesimult a cs�kba.

 – Ezt vehetem a beleegyez�sednek? – suttogta. 

 Shikina h�mm�g�tt, majd k�rd� tekintettel a pulton hever� toj�sos dobozra mutatott. Egy�tt k�sz�tett�k el a r�ntott�t, szinte t�k�letes szinkronban mozogva, �m egy sz�t sem sz�ltak egym�shoz. Ryoya nem tudta, m�gis mif�le �g�retet tehettek egym�snak, de boldog volt, hiszen az �g�rete el�z� este csak egy dolog volt. Viszont, ami most t�rt�nt, az sokkal t�bbet jelentett. Nem csak k�t ember lesznek egym�s sz�m�ra, akik egyazon k�rnyezetben dolgoznak. Valami t�bb, ami azonban kevesebb volt ann�l, mint amire legbel�l v�gyott. Nem tudott volna visszaid�zni m�g egy ilyen pillanatot, amikor ennyire �nz� lett volna. 

 Reggeli ut�n elv�ltak egym�st�l. Ryoya megk�sz�nte a vend�gl�t�st, �s egy r�vid, �m ann�l t�bbet �g�r� cs�kkal b�cs�ztak egym�st�l. A hazafel� �ton v�gig Shikin�n j�rt az esze, lassacsk�n �gy �rezte, felrobban a feje a rengeteg gondolatt�l. Ki kellett �ntenie a sz�v�t valakinek, el akarta mondani, hogy mekkora �nz� �s buta hib�t v�tett el�z� �jszaka. Amikor csuk�dott m�g�tte a lak�s ajtaja, an�lk�l t�rcs�zta a telefont, hogy alaposan �tgondolta volna, m�gis mit fog mondani.

 – Szia, �csi! Mi �js�g? M�r dolgozol valami �j mang�n? – k�rdez�sk�d�tt a n�v�re, mihelyst felvette a telefont.

 – Szia, Nezumi! Az van, hogy �ri�si h�lyes�get csin�ltam – s�hajtott bele a k�sz�l�kbe a f�rfi, �s k�rd�s n�lk�l mondani kezdte:

 – Igen, elkezdtem dolgozni egy �j sztorin, �s elmentem egy karaokeb�rba anyagot gy�jteni, ahol tal�lkoztam egy nagyon �des sr�ccal, a csapossal. Fl�rt�lt�nk egy kicsit, azt�n felmentem hozz�, �s lefek�dt�nk. Pedig nem egy egy�jszak�s kalandot szerettem volna, �s �gy t�nik, nem is az lesz, de �sszej�nni se fogunk, az egyszer biztos. 

 – Sz�val szeret�k lettetek, ahelyett, hogy megmondtad volna neki m�r az elej�n, mit szeretn�l – vonta le a konkl�zi�t Nezumi, a hangja csupa g�ny. – Itt�l valamit, hogy egyb�l a gaty�j�ba m�szt�l? 

 – Semmit – v�gta r� Ryoya. Tudta, hogy felbosszantotta a n�v�r�t, ami�rt felel�tlen�l viselkedett.

 R�vid csend k�vetkezett. 

 – Mit sz�ln�l, ha azt mondan�m, hogy old meg egyed�l? – sz�lalt meg v�ratlanul a n�. – Nem lehetek mindig melletted, hogy kih�zzalak a cs�v�b�l. Szerintem pontosan tudod, hogyan oldd meg a helyzetet, csak k�nnyebb engem felh�vni, mint gondolkodni. 

 Ryoy�t egyb�l kij�zan�tott�k Nezumi komoly szavai. M�r egy p�rszor �rintett�k a t�m�t, de a n�v�re sosem mondta m�g ki ilyen ny�ltan, hogy m�r nem k�v�nja tov�bb fogni a kez�t. Persze ezt k�z�lhette volna sokkal finomabban is, de Nezumi nem ilyen volt: mindig mindent ny�ltan, kertel�s n�lk�l k�z�lt az emberrel. �ltal�ban Ryoy�val volt a legk�m�letlenebb, � m�gis ennek tudat�ban t�rcs�zta a n� sz�m�t. 

 – K�sz�n�m, Nezumi. Majd m�g besz�l�nk – nyelt egyet. Nezumi a vonal t�loldal�n fels�hajtott, a hangja sokkal l�gyabb volt, amikor �jb�l megsz�lalt.

 – Rem�lem, siker�l pontot tenned az �gy v�g�re. V�tek lenne egy �des sr�cot futni hagyni – piszk�l�dott m�g egy kicsit, �s bontotta a vonalat.

 Ryoya lerakta a v�zlatait az �gy�ra, �t�lt�z�tt, majd a konyh�ba ment, �s neki�llt eb�det f�zni. Egyszer csak pittyeg�st hallott a farzseb�ben l�v� telefonj�b�l, �s f�lbehagyva a pan�roz�st, megn�zte a k�sz�l�ket:

 J�ssz p�ntek este is? –Shikina 

 Ryoya habozott a v�lasszal. P�nteken d�lut�n ment be leadni cselekm�nyv�zlatot a kiad�nak, �s nem tudta, mennyire h�z�dhat el a proced�ra. Tal�n tudn� siettetni a fejeseket…

 Igen.