Uruha szemszög
Soha nem értettem a szüleimet. Rám erőszakoljál az akaratukat. Nem akarom ezt… Nem vagyok már kis pisis… Most is… elhatározták, hogy romba döntik a terveimet… mert miért is lehetne csak egyszer az, amit én szeretnék? Úgy terveztem, hogy a nyaram a legcsodálatosabban fog telni, haverok, lazulás, csajok. De nem… az én kedves szüleim kitalálták, hogy elmegyünk nyaralni. Mivel most leszek 18, többé már nem vagyok gyerek, ezért ez az utolsó közös nyaralásunk. De nem úgy, mint eddig, hogy egy hétre valami unalmas, vidéki viskóba, ahol még áram sincs… Nem ők most el akarnak kényeztetni engem… külföldre megyünk. Egészen pontosan, Kubába…
Hálásnak kellene lennem, amiért megdolgoztak azért, hogy lehetőségünk nyíljon ilyen helyre menni. A legtöbb haverom nem engedheti ezt meg magának. Hát jó. Próbálok jó fejet vágni a dologhoz, ha már rám erőltették ezt az egészet. Ki tudja… lehet, hogy jól is elsülhet…
Fogalmam sincs mennyit, utaztunk. Végig aludtam az egészet, utat… a tájékozódási képességem teljesen felszívódott. Azt se tudtam hány óra, van… mivel ugyebár itt át kell állítani az időt. Megvontam a vállamat, és annyiban hagytam a dolgot. Majd át lesz állítva…
Hívtunk egy taxit, és elfurikáztunk a hotelhez. Szerencsére közel volt a tengerparthoz. Bár amennyire nem volt kedvem idejönni… egészen szép városba kötöttünk ki. Jó volt az időjárás, a táj is csodálatos. Bárcsak lenne itt valaki, akivel jól elszórakoznék. Mondjuk egy lány…
-
Anya… leugorhatok a partra?
-
Egyedül kicsim?
-
Aha. – most nagyon nem volt kedvem hozzá, hogy a drága anyám lekísérjen a partra, és mint valami dedóst, felügyeljen. Na azt már nem!
-
Hát menj, de vigyázz azért magadra. – mondta aggódva. Én meg csak bólintottam, és futottam le a partra, hogy befűzhessek valakit, és ne legyen annyira unalmas a nyaralás.
Korán volt még. Azt hiszem, ezt megszívtam, mert nem volt még senki se a parton… Ez gáz, állapítottam meg. De nem keseredek el. Akkor is találok magamnak valakit. Elsétáltam a város felé. Igazából, nem valami jó ötlet, hogy egyedül császkálgatok egy tök idegen városba… mi van, ha eltévedek? Aztán majd aggódhatnak értem. Ahogy gondolataimba merülve sétálgattam a városba, ami olyan üres volt, akárcsak a part, hirtelen hangokat kezdtem el hallani a hátam mögül.
-
Na nézzétek… mit keres egy ilyen helyen egy magányos kiscica? Nem kellene hazamennie? – hallottam. Nyílván rám értették. Tudtam, hogy nagyon lányos vagyok, dehogy még hátulról is. Utolértek.
-
Jó kis feneke van az biztos… - mondta egy másik hang. Undorító. Csak így leszólítani valakit… Meg kell védenem magamat… hiszen én is férfi vagyok! Hirtelen egy kezet éreztem a hátsó felemen, és tudtam, többet nem szabad hezitálnom. Megfordultam, és egy jól orrba vágtam a támadómat. Hátrahőköltek, aztán felnevettek.
-
Hékás, nézzétek, ez nem is csaj, hanem egy fiú! – röhögött az, aki letaperolt. – Így még izgalmasabb lesz az egész. – röhögött, majd közeledni kezdett felém.
-
Hagyjatok békén! – kiáltottam, de ez ugyebár nem hatotta meg őket.
Csodálatos… első nyaralásom külföldön, erre rögtön megtámadnak! Ráadásul ők is japánok, különben honnan érthetném, hogy mit mondanak…
Próbáltam hátrálni, de az egyikük beállt mögém. Körbe vettek… esélyesem sem volt a menekülésre. Kész itt a vég… megvernek, vagy megerőszakolnak, pedig nem is kötöttem beléjük… Ennyi volt.
Vártam, hogy mi fog történni, de senki sem mozdult. Kinyitottam a szememet, és az egyik fiút egy másik fogta le.
-
Nézzétek, már mennyire meg van rémülve. – nevetett. – Szerintem most hagyjuk elmenni. – mondta. Bizonyára ő volt a bandavezér, mert a többiek hallgattak rá, és hátat fordítottak nekem, majd elsétáltak.
-
De ha legközelebb találkozunk, esküszöm, még egyszer megcsodálom a gyönyörű hátsódat, cica. – kiáltott még hátra a taperolós.
Ott álltam, teljesen lefagyva. Arra számítottam, hogy majd kéken-zölden megyek vissza a hotelba, és magyarázkodhatok anyáméknak, de nem… megúsztam. Az a fekete hajú… megvédett engem. Igaz, hogy közülük való, semmivel sem különb náluk, de mégis… másnak tűnt…
Nem érdekel, ráztam meg a fejemet. Köcsög f*sz az összes! De akkor is… valamiért, nem bírtam kiverni a fejemből. Nem ment.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Szia!
Csatlakoznák az előttem szólókhoz. A történet nagyon jól indul.
Várom a folytatást!
Bye!