A szerelem próbája

1. fejezet

Földrengés

Uruha

Minden egy koncerttel kezdődött.. egy koncerttel, melyet a cég minden évben megrendez, ahol az összes banda fellép az év végén. Délután szokásos gyakorlás és a hülyeség, este meg fellépés. Minden simán ment a koncerten, habár volt bennünk egy kis alkohol, de még így is sikerül. Miután lejöttünk a színpadról mindenki rendbe rakta magát. Aoi elment Kaival, Reita meg Rukival, aki folyton fosta neki a szót. Egyedül maradtam az öltözőben. Elkezdtem összepakolni, amikor kinyílt az ajtó.
- Uruha, jössz? Kezd elegem lenni a törpéből. - Nyitott be Reita.
- Kössz, nem. Még a végén kilógatnám az ablakon. Vissza kell adnom Miyavinak a pengetőt, utána megyek.
- Oké, akkor a bejáratnál megvárlak a cucokkal és idebetonozom a kerti törpénket.
Erre mindketten elnevettük magunkat. Elvégre, amíg nem hallja addig nem lehet baj. Reita elindult a bejárathoz, én meg megkeresni Miyavit. Szerencsére hamar megtaláltam. Visszafelé benyitottam az öltözőbe, hogy felkapjam a gitáromat, de nem volt ott. Rácsörögtem Reitára, hátha magával vitte, de nála se volt. Vagy kétszer végigrohantam az egész épületben, de a gitárnak nyoma sincsen. Gratulálok, Kouyou. Sikerült elhagynod a gitárod. Mit fogok én még ezért kapni... gondoltam, miközben a lifthez igyekeztem. Egyszer csak résnyire kinyílt az egyik zárt ajtó. Ez eléggé a frászt hozta rám, mivel sötét és üres szoba volt. Jöhetne már a lift! Kezd rossz érzésem lenni attól a nyamvadt szobától.. Villanypislákolás, majd az egész épületben áramszünet. Basszameg! Megint halottam az ajtónyikorgást és a hideg szelet, ami megcsapott.
Arra keltem, hogy a telefonom kitartóan rezeg a zsebemben. Biztos Reita az, hogy hol vagyok már. Mikor jobban felfogtam, hogy hol is vagyok elkapott a pánik. Hogy hol is vagyok? Valahol! Ez a pontos válasz rá. Valahol.... A szemem be volt kötve, én meg kikötözve valami hideg tárgynak. Kezdtem fázni felül, mivel aki elrabolt felül teljesen megkopasztott. Pár perc múlva lépteket hallottam.
- Ki van ott?
Persze, hogy semmi válasz. Benyúlt a nadrágom zsebébe az illető és kivette a mobilom. A reccsenésből ítélve nyugodt szívvel törte szét. Hideg kezével végigsimította arcomat, majd a mellkasomat. A lépésekből ítélve elindult a szoba másik végébe. Engem meg elkapott a pánik. A folyamatos rángatózással csak azt értem el, hogy a kötél kikezdte a csuklómat. Hallottam a másik halk nevetését, ahogy közeledett hozzám. Megint végigsimította az arcomat, majd egy jókora pofont kevert le. Sosem féltem még ennyire, de volt egy olyan érzésem, hogy a neheze még csak most jön és jobb, ha imádkozom. Képtelen voltam megszólalni. Valami fémes tárgyak közt  kotorászhatott mellettem a zörgés alapján. A gyomrom görcsbe állt. Nem akartam itt és így meghalni. Éreztem, ahogy az első könnycsepp kicsordul a szememből. Végignyalta a nyakamat, a kezemet és az arcomat. Majd hallottam, ahogy kitolja a skiccelőt és végighúzza a kezemen a pengéjét, végül belemélyesztette bőrömbe, és úgy húzta végig mindkét karomon. A vér kiserkent a bőröm alól. Felszisszentem a fájdalomtól. Megpróbált megcsókolni, de nem engedtem. Erre olyan erősen beleharapott a számba, hogy ott is kiserkent a vérem, amit lenyalt. Próbáltam elhúzni tőle a fejemet, ha már szó nem jött ki a torkomból. Helyette a könnyeim hullottak a kendőt áztatva. Az egyik könnycsepp kiszökött a kendő alól. A hideg kezek lágyan törölték le az arcomról, majd azok a kezek úgy felpofoztak, hogy a kétszeresére dagadhatott a fejem. Éreztem, ahogy teli erőből gyomorszájon vág. Levágta a kezemet és lábamat fogságba ejtő kötelet. Reménykedtem, hogy evvel vége az egésznek, de nem. Megpróbáltam feltápászkodni a földről, mire háton taposott, összekötözte a kezemet a hátam mögött, majd elkezdett rugdosni. Összegörnyedtem.
- Kérlek, engedj el! - Könyörögtem avval a halk hangommal, ami kifért a számon.
Abbahagyta a rugdosást. Megragadta a hajamat és félig felhúzott. Miközben az egyik kezével tartott, a másikkal megint elővette a skiccelőt, és többször végighúzta a hátamon és a mellkasomon. Ez az ember egy őrült és élvezte, ahogy halálra kínoz. Ebben már biztos voltam. Valamivel világosabbnak éreztem a szobát és hallottam, ahogy a lift újra működésbe lép. Ez bátorságod adott nekem.
- Valaki segítsen! - kiabáltam, ahogy csak kifért a torkomon.
Semmi válasz. Az elrablóm újabb adag veréssel jutalmazott meg. Ellökött magától és elkezdte kigombolni a nadrágom. Egy ismerős kis csengetést hallottam, ami csak azt jelezhette, hogy kinyílt a lift. Szerencsére volt benne valaki. Az én megmentőm.
- Uruha, itt vagy? Uruha?
Ez Reita! Hála az égnek, hogy utánam jött. Az elrablóm a számra tapasztotta a kezét, de nem érdekelt. Beleharaptam, majd ahogy kifért a torkomon kiabálni kezdtem.
- Reita!! Itt vagyok, ments me...... - de nem tudtam befejezni a mondatot, mert egy hatalmas konyhakés hatolt a gyomromba. Összerogytam a fájdalomtól és felvettem az embrió pózt. Hallottam, ahogy eltolódik az ablak és elmenekül a tettes. A következő pillanatban léptek zaja, világosság és Reita illata vésődött bele az emlékezetembe. Levette a kendőt a szememről, de nem mertem kinyitni a szemem. Semmit se akartam tudni a körülöttem lévő helyről. Éreztem, ahogy kezével magához húz.
- Nemsokára itt vannak a mentők. Most már minden rendben, csak ne add fel!
- Vigyél haza. - mondom neki könyörgően, majd elsötétül minden.
Ismerős illat csapta meg az orromat. Reita illatát éreztem mindenhol. Lassan kinyitottam a szememet, habár a fény először kicsit zavart. Körbenéztem. Reita szobájában voltam. Az ágy mellett volt egy kis éjjeli szekrény, amin most gyógyszerek voltak. Mellette egy infúziós állvány, ami persze a karomban végződött. Felsóhajtottam. Szóval mégsem álmodtam. Egy kis idő múlva Reita benyitott a szobába és megkönnyebbülten látta, hogy fenn vagyok.
- Hála az égnek, hogy jól vagy! - Leült mellém és letette az étellel, itallal teli tálcát.
- Csak neked köszönhetem. Ha te nem jössz fel, most biztos, hogy a temetésemen lennél. És kösz, hogy nem vittél be a korházba.
- Már csak az kéne, hogy a temetésedre menjek! Sikerült elérnem, hogy ne menj korházba, de a doki azért el fog jönni, megvizsgálni téged. Jobbnak láttam, ha itt vagy velem, mintha egyedül kéne otthon lenned. Jobb a biztonság.
- Szörnyen nézek ki, igaz? A többieknek mit mondtál? - kérdeztem halkan.
Reita nagyot sóhajtott.
- Igen, szörnyen nézel ki. A többieknek azt mondtam, hogy rosszul lettél és összeszedtél valami betegséget azért nem jössz.
- Köszönöm. Van még egy kis fájdalomcsillapítód? Kezd fájni a testem.
- Persze. A doki adott egy rakattal.
Miután beadta nekem a gyógyszert és megetetett bekövetkezett a pár perces néma csönd, majd Reita nyelt egy nagyot mielőtt megszólalt volna a lehető leghalkabban.
- Láttad őt?
- Nem. - szinte suttogtam a választ.
Láttam, ahogy Reita ökölbe szorítja a kezét és dühösen bámul maga elé. Sajnáltam, amiért így kellett látnia. Ahogy telt az idő a külső sérülések úgy enyhültek és múltak el. Persze ez a lelkemről nem mondható el. Nem érdekelt a többiek baszogatása. Szükségem volt Reitára. A legjobb barátomra. Eddig is az volt, de most már semmi kétség felőle, hogy ő az. Ezt ő is tudta jól. Egyáltalán nem zavarta, hogy az óta vele laktam. Titokban tartottuk a történteket. Úgy láttuk ez a legjobb.

Éppen egy próba kellős közepén voltunk, amikor a kis kerti törpénk annyira beleélte magát az éneklésbe, hogy nekitáncolt a falnak. Erre mindenki elkezdett nevetni, amíg meg nem láttuk a gyilkos tekintetét, amivel, egyesével vadászott le minket.
- Kurva vicces! - Tápászkodott fel sértődötten a fejét és fenekét fogva.
- Nyugi, ez csak egy próba. Ezen csak mi fogunk nevetni. - közölte Aoi vigyorogva.
- Nekem pont elég az, hogy ti nevettek rajtam! 10 perc szünet! - közölte, majd átkokat szórva kisétált a teremből.
- Cigi? - Kérdezte Aoi és már vette elő a sajátját.
- Simán, de azért hagyj a próba utánra, mert franc tudja, hogy milyen átkot küld ránk. - mondtam neki vigyorogva, majd előkaptam a sajátomat.
Aoival kiültünk az ablakba és bámultunk a semmibe élvezve a csöndet, amíg megtehettük. Pár perc múlva Reita is csatlakozott hozzánk. Kai meg mögénk állt távol tartva magát a cigi füsttől a csokiját majszolgatva. Elnyomtam a cigimet, majd végignéztem a többieken. Az ő arcukról is leírt a fáradtság. Felpattantam és egy nagyot nyújtóztam.
- Lógjunk el! Úgy nézünk ki, mint akit most vettek ki a kutya szájából ezen kívül még van egy gonosz törpénk is. Mit szóltok hozzá?
Aoi rám nézett, majd elmosolyodott.
- Na, végre! Rég hallottam már ezt a mondatot.
Reita helyeslően bólintott, majd kérdően néztünk Kaira.
- Szerintem nem lenne jó ötlet..Ruki ki fog akadni, meg hát csak így itt hagyni.
- Ahogy gondolod. - vonja meg a vállát a basszeros.
Mikor kiértünk az épületből hangos kiabálásra leszünk figyelmesek. Felnézünk az épületre és egy szőke fejet látunk szitkozódni, mi meg csak nyugodtan integetünk fel és továbbmegyünk.
- Szegény Kai. Rajta fogja levezetni a dühét. - Gyújt rá közben Reita.
- Ő akarta. - mondta közömbösen Aoi.
Betévedtünk az első billiárd szalonba és estig szórakoztunk, majd elköszöntünk Aoitól és mindenki ment haza. Annyira elfáradtam, hogy fürdés után egyből eldőltem az ágyon. Rég éreztem már magam ilyen jól.