Ruki
- Miyavi hányszor megmondtam, hogy nem az én hibám! De ha a nyakamon lógsz, akkor nem tudom megoldani a dolgot!
- De igen a te hibád! A te felelősséged, hogy rend legyen a házad táján!
- Tudod mit?! Akkor átadom neked az irányítást! Holnaptól cserélünk! Te énekelsz helyettem én meg megyek szólózni! De ne gyere sírva hozzám délután, hogy nekem volt igazam!
- Rendben megegyeztünk! Kezet rá! A hét maradék napjára cserélünk.
Kezet fogunk, majd Miyavi kisétál a teremből.
- Jólvan, nyugalom Ruki. – nyugtatom magam. Veszek egy mély levegőt és lassan kifújom. Az asztalon két üres tányér és Uruha átrendezett tányérja hevert. Szerencsétlent tuti, hogy felcibálták magukkal a tetőre. Felmegyek utánuk. Az említett az első fa tövében gubbasztott felhúzott lábakkal a földet bámulva. Odasétálok hozzá, leguggolok vele szembe.
- Minden oké?
Bólogat rá párat.
- Semmit se ettél és ma egész nap magad alatt voltál. Nézd, Ruru, tudom, hogy Aoi kirakott a házából, de legalább a próbákra szedd össze magad! Mint énekes azt mondom, hogy jelen pillanatban a munka az első! A szerelem is csak egy érzés, mint a többi! Munka után azt csinálsz, amit akarsz, de amíg dolgozol, addig arra összpontosíts. Viszont mint barát azt mondom, hogy a mai napra egy kicsit légy vidámabb. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szereted, de ami történt, az nem a te hibád! – kezeimet ráteszem a vállára, felemelte a fejét. Szemeimmel az övébe néztem, amik még mindig könnyesek voltak. Hogy lehet valakinek ennyi könnye? – Aoi túlzásba vitte a dolgot. Ő mindig segít másoknak. Sok mindent vállal. De ezt te is észrevehetted, hogy a bandán belül olyan, mint egy nagytestvér. Ezzel nincs is semmi gond. A probléma ott kezdődik, hogy ha neki van gondja, azt nem osztja meg senkivel sem. Magától akarja megoldani. Ha rossz kedve van, maga alatt van, akkor olvas és félrevonul, de ha nem tudja megoldani a problémáit, akkor mindig ez van! Mindig azt bántja meg, aki felhozza azt a témát vagy a legközelebb áll hozzá. Jelen esetben te. Szóval ne aggódj, beszélek a fejével. – Letérdelek elé, átölelem, ő meg visszaölel.
- Köszönöm Ruki. – elengedjük egymást, egy kis halvány mosoly ül ki az arcára.
- Ez csak természetes. – előveszek egy zsebkendőt. – Töröld meg a szemeid.
Felállok, odasétálok Kaihozt és Reitához.
- Na idefigyeljetek, majd én megmondom, hogy mi lesz holnap! Uruha Miyavival lesz és téma lezárva! Ő fel tudja vidítani, ha nektek nem sikerült. Most befelé. Vége a szünetnek!
Reita morogva magával vonszolja a dobost. Mikor mindenki benn volt a teremben leültem velük szembe az új kanapéra, ami sokkal kényelmesebb volt, mint a régi.
- Bejelenteni valóm van! Ma van az utolsó próbánk, a hét többi napján Miyavi lesz az új énekesetek!
- Mi van? – akadnak ki.
- Ez van. Meg egyeztem vele. Én meg szólókarrierbe vágok. Majd jövő héten találkozunk.
A próba hátralévő ideje alatt ahol csak lehetett belekötöttem Reitába, Kaiba, habár belé nem annyiszor, de legfőképp Aoiba kötöttem bele. Pakolászás közben Ruru odasétált hozzám.
- Ruki, köszönöm, de azért nem kellett volna ilyen kegyetlennek lenned.
- Ne aggódj, különben nem venné a lapot. Este úgy is meg fog keresni, azt majd akkor beszélek vele. Te meg szedd össze magad! Világos?
- Persze. És még egyszer köszönöm.
- Nincs mit. Elvégre ezért vannak a barátok!
Otthon lehuppanok az ágyra egy nagyot nyújtózva. Végre pihenés! Uruha legalább jobban lesz. Kai elvan Miyavival. Aoi meg Reita majd kitalál valamit. Összedobtam valami tésztát vacsorára, amikor csöngettek. Kinyitom az ajtót.
- Már vártalak.
Aoi besétál, majd leült velem szembe rágyújtva a mentolos cigijére.
- Szóval, mit akarsz mondani?
- Béküljetek ki! – mondom teli szájjal és pálcával mutogatva.
- Magánügy.
- Nem, nem az! Yuu, tudom, hogy régóta kedveled Kouyout. Most itt az esély! Miért akarod eldobni magadtól? Nem ezt akartad mindig is?
- De, de ő más.
- Igen, és miért is?
- Mert ő a lányokat szereti! Ő mindig is a lányokat szerette velem ellentétben.
- Szóval azt mondod, hogy nem változhat? Aki a lányokat szereti, az nem változhat meg?
- Ilyen hamar nem. – rágyújt a következő szálra. – Szerintem csak meg van zavarodva. Nem akarom azt, hogy egyszer csak arra ébredek, hogy tönkretettem. Arról nem beszélve, hogy nem akarom bántani.
- Értelek, hogy aggódsz ez miatt, de szerintem teljesen komolyan gondolja. De mindenképpen kérj bocsánatot tőle és hívd el randira vagy valami ilyesmire. És mondd meg neki, hogy mit dolgozol és miért! Ha Akirának elmondtad, akkor neki is elmondhatnád.
- Takanori, ez magánügy! Amúgy meg az ajándéka miatt csinálom.
- És Akira? Ő miért?
- Közös ajándék.
- Áh, vagy úgy. Őszintén, miért güriztek ennyit?
- Azért a gitárért, amit kinézett magának.
- Aha, és mivel tud az többet, mint bármelyik másik gitár?
- Őszintén, semmivel. Uruha mindig gitárt kölcsönöz, és abból a pénzből már vehetne magának egyet. Csak eddig nem talált olyat, ami tetszene neki. Most meg megtalálta.
- Mondasz valamit. De azért elárulhatnád, hogy mit dolgozol. – nézek rá ártatlan szemekkel, nagyokat pislogva.
- Elmondom, ha Miyavit elküldöd.
- Sajnálom, de nem lehet.
- Hát, jó, akkor majd jövő héten találkozunk. Aludj jól Chibi. – Összeborzolja a hajam, majd int egy viszlátot és elmegy.
Uruha
- Muszáj menned? – kérdezem a földön ülve, egy párnát ölelgetve.
- Igen, te meg éld már túl! Nem lehetsz ilyen mosott szar! Felejtsd el Yuut, ha úgy könnyebb neked.
- Neked könnyebb lenne igaz?
- Kouyou, ne kezd már megint!
- De, kezdem! Te egyáltalán szeretsz engem? Vagy csak baszottul féltékeny vagy?! Tudod, nem mindegy ám a kettő! Nekem is könnyebb lenne, ha…
- Ha? Ha micsoda? Nekem is sok minden könnyebb lenne, ha Yuu nem lenne beléd szerelmes, ha nem depresszióznál be a semmiért! És még sorolhatnám! Idegbajt kapok attól, hogy te játszod a házi szemetet! Remélem estére kitisztul az agyad! – felkapja a telefonját, majd egy idegzsákhoz méltóan kiviharzik a lakásból mindent felborítva. Odamegyek az ablakhoz, látom, ahogy beszáll Yuu kocsijába, majd elhajtanak. Felöltözöm, bezárom az ajtót s felmegyek egy emeletet.
- Takanori, mehetünk!
Ruki nyújtózik egy nagyot.
- Szépen felcseszted az agyát.
- Tudom, de így nem vette észre semmit se. Nálad van a párja?
- Na ná. – Elővett egy másik telefont, aminek a képernyőjén egy piros pötty jelezte Reita és Aoi helyét.
- Akkor induljunk!
Beszálltunk a kocsimba a pöttyöt követni.
- Ez a GPS tényleg hasznos dolog. De majd gyalogoljunk. Nem szeretném, ha a parkolóban kiszúrnák a kocsimat.
- Inkább az miatt aggódj, hogy majd ott le ne bukjunk. Amúgy Kouyou, láttad Yuu felsőtestét? – kédezi az énekes visszafogottan.
- Igen, és pont ez a bajom. Mert ha semmit se láttam volna rajta, akkor nem érdekelne ennyire a dolog. Meg amikor ott volt nála a főnöke vagy ki, akkor is nagyon ellenezte, hogy beszéljen velem, vagy bevigyen a munkába.
Reita
- Yuu, azért igazán kibékülhetnétek, mert már az idegeimre megy, hogy játssza a házi szemetet. Egész nap ül és a hülye párnáját ölelgeti, vagy velem veszekszik, ha hozzászólok.
- De legalább nem iszik…
- Csak azért, mert múltkor felitta az összes italkészletet.
- Majd holnap beszélek vele. Megérkeztünk.
Kiszálltunk a kocsiból egy raktárféleségnél.
- Kezdek félni.
Aoi rám vigyorog, majd kinyitja az ajtót. Benn több terem volt kialakítva teli fotózáshoz szükséges kellékekkel, fotósokkal, modellek rohangáltak. A terem vége felé már félmeztelen modellek is voltak férfiak és nők egyaránt érdekes öltözékekben vagy éppen teljesen meztelenül. Kezdett összeállni a kép. Bementünk egy kisebb irodába a terem sarkában.
- Yuu, kit hoztál nekem? – áll fel a székben ülő férfi.
- Csak egy önkéntest.
Lókereskedő módjára megvizsgál az illető.
- Nagyszerű, mondjuk a barátodnak jobban örültem volna, de ha őt nem szeretnéd, akkor nem. De ő is tökéletesen megfelel. Hogy hívnak?
- Suzuki Akira.
- Örvendek! Én csak simán főnök vagyok. Értve? Amúgy Kitano Takeshi, mint a filmrendező.
- Igen.
- Nagyszerű! Megmutatom akkor a mai összeállításokat. Ha végeztetek a munkával, akkor aláírjuk a szerződéseket.
Kikísért bennünket az öltözőhöz.
- Yuu, tied a kettes, Akira tiéd pedig a négyes. Ha valami gond van, akkor szóljatok.
Kisétál az öltözőből.
- Pornófilm igaz? Abba akart bevonni az öreg.
- Látom gyorsan felfogtad a dolgokat.
- Ha részt vettél volna benned, megvertelek volna! De, ugye fotózáson nem lesz semmi olyan?
- Ezek csak erotikus fotók. Semmi más. Felveszed a ruhádat és pózolsz.
Kibontom a nekem szánt zsákot.
- Én ezt nem veszem fel!
- Miért? Mi van benne? – lép oda kíváncsian Aoi. – Szerintem pedig jól áll neked. – mondja, miközben majd szétpukkad a nevetéstől.
- Ezt még megbánod, hogy belevittél. – sziszegem a fogaim közt, miközben a rózsaszín tütükés balett ruhát húzom magamra.
- Te mentél bele. Magadat hibáztasd.
- Hé, ugye nem fotóztál le a telefonnal?! – kérdezem rák vörös fejjel.
- Én ugyan nem. Csak biztosíték, arra az esetre, ha nem tartanád be az ígéretedet.
- Cseszd meg Aoi, cseszd meg!
- Ne szitkozódj a java még csak most jön.
Miután kisminkeltek minket persze hogy Aoinak végig kellett néznie a fotózást, amit ebben a vacakban műveltem. Utána meg iskolás lány ruhát kaptam, ő meg a tanár bácsi szerepet. Felültem az iskolapadra terpesztett lábakkal kicsit hátradőlve. Yuu meg nekem simult, egyik kezét a combomra rakta, másikkal hátulról támasztott. Kezeimet a hátár raktam. Fejemet hátradöntöttem, ő meg úgy tett, mintha a nyakamat csókolná.
- Álmomban is ilyen ruha volt rajtad, csak épp Uruhát basztad. – suttogja.
- Fogd be Aoi! – sziszegem vissza.
- Nagyszerű! Most elmehettek szünetre. – Hallom a fotóstól a várva várt szavakat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
