Ruki
- Nem tudtál volna közelebb parkolni? Vedd figyelembe, hogy az én lábaim sokkal kisebbek!
- Nem akarok lebukni! Még így is haza kell valahogy menni előttük.
- Jól van, jól van. Mi a francot keresnek ebben a raktárban?
- Nem tudom, de jön valaki! Bújjunk el az a valami alatt! – megragadja a kezem és berángat egy szűkös helyre természetesen a szemetes mellé.
- Jobb helyet nem találtál volna?
- Pszt! Jönnek! – szám elé rakja a mutató ujját jelezvén, hogy most nincs itt az ideje, a dühkirohanásomnak a hely miatt.
A léptek egyre jobban közeledtek. Majd amilyen szerencsések vagyunk, nekidőlnek a minket védő tárgynak, amit sikerült egy íróasztalnak beazonosítanom. Öngyújtó kattanása hallatszik, majd ismerős illatok csapják meg az orrunkat és annál ismerősebb hangok a fülünket.
- Ennyire kellett már az a cigi? – hallom Aoi hangját.
- Szerinted?! Miattad el fogom szívni a fél dobozt!
- Miattam? – kérdezi nevetve a gitáros. – Én aztán semmit se csináltam! Te voltál az, aki zavarba jött egy kis munkától, pedig ha belegondolsz, szinte minden nap ezt csináljuk.
- Hát jah. De ez akkor is más valamilyen szinten.
- Csak a témája más, de ugyan azon az elven van a kettő. A lányok ugyanúgy csorgatják rá a nyálukat.
- Lányok, mi? Ne szépítsd a dolgokat!
- Pedig nekik csináljuk. Az ő kérésüket teljesítjük. Ez a munka rendelésre megy. De a szerződésben majd elolvashatod.
Ledobja a csikket, majd rátapos.
- Ezt megkönnyebbülés hallani. De essünk túl rajta. Holnap húzós lesz Miyavival. Felhívom Uruhát.
Ijedten nézek a velem szembe lévő gitárosra, akinek a szeméből az ijedtség csak úgy áradt. Hallottam, ahogy nyel egy nagyot. Fenébe, nem halkította le a telefonját és itt van nála!
- Hagyjad, csak összevesztek. Majd beszélsz vele, ha hazaértél.
- Mondasz valamit. Majd holnap a próba után.
Azzal elsétáltak. Nagy kő esett le ekkor a szívünkről.
- Uruha, baszd meg, legközelebb legalább erre gondolj!
- Fogd be Takanori, neked se jutott az eszedbe! Inkább húzzunk haza!
Kikászálódtunk az íróasztal alól, majd amilyen gyorsan csak lehetett visszamentünk a kocsihoz.
- És most, hogyan tovább?- nézek kérdően Uruhára, aki még mindig a történtek hatása alatt állt. Vesz egy mély levegőt, majd rám néz.
- Áttérek a B tervre. Meggyorsítjuk a tervet.
- B terv? Az mit takar?
- Nos, így nem fogunk tudni rájönni, hogy pontosan mit is dolgoznak, ezért Reita ma két dolgot is el fog nekem árulni.
- Evvel mire célzol? – nézek rá gyanakodva.
- Veszek egy üveg piát. Iszok belőle, egy részét kiöntöm, a többit benne hagyom, így azt hiszi, hogy leittam magam. És kiszedem belőle, hogy tényleg kedvel, vagy csak azt hiszi, hogy szeret. Tudom, nem szép dolog, de meg kell tennem. Mind a ketten azt mondják, hogy szeretnek – fejét rádönti a kormányra – de, ahhoz képest egyikőjük se tesz semmit ennek érdekében. Kezdem azt hinni, hogy szórakoznak velem és igazából ők ketten összejöttek e idő alatt.
- De, Yuu téged szeret!
- Tudom, hogy beszéltél vele. – rám mosolyog – Hiszek neked. Pont ezért jutott az eszembe, hogy Akira féltékeny. Rá kell ébresztenem, hogy ő igazából nem szerelmes belém. Csak félt.
- Mondasz valamit. – kicsit elgondolkozom. – sőt lehetséges, mivel amióta Yuu abbahagyta a piszkálását, azóta olyan, mint előtte volt.
- Pontosan. Szóval B terv indul!
- Jól van, de azért csak óvatosan! Délután is elég szépen felment a pumpája.
Uruha mobilja megszólalt, mire mind a ketten összerezzentünk.
- Yuu az. – mondja halkan. – Lebuktunk? – néz rám ijedten.
- Nem hiszem. Vedd fel!
- Mit akarsz? – szólal meg a lehető leg depressziósabb hangján, amit ki tudott magából csalni.
Le is rakta a telefont. Gyanakodva nézek a dühös fejére.
- Mi az? Mit mondott?
- Hogy lehet valaki ilyen?! Csessze meg! – belever a kormányba. – Felhív csak azért, hogy közölje velem, hogy holnap ne merjek Miyavival kettesbe maradni! Normális ez a fazon?! – néz rám ingerülten.
- Sosem szerette Miavit…- kibámulok a kocsiablakon. Az úton nem is szóltunk egymáshoz.
Uruha
Miután Takanorit kiraktam és eleget ittam az üvegből leültem TV-t nézni és vártam Reitát. Ha Akira tényleg szeret, akkor nem biztos, hogy jó vége lesz a dolognak… Nem kellett sokat várnom, mire megjött. Miután levette a cipőjét bejött a nappaliba a pulóverjével a kezében.
- Hé, Házi Szemét…vagyis Kouyou. Te honnan szerezted a piát?!
Kicsit becsiccsentett állapotban ránézek, és beleiszok az üvegbe.
- Hallod, ne igyál többet! – letérdel elém és elveszi tőlem az üveget. – Ugye nem akarod mondani, hogy ezt mind te ittad meg?! – néz az üvegre, majd rám aggódó tekintetével.
Rávigyorgok fülig érő szájjal, majd ledöntöm a földre. Felé terpeszkedek.
- A-KI-RA. – mondom a lehető legkéjesebben a nevét, miközben egyik kezemmel a pólója alatt matatok, egyre közelebb hajolva hozzá, hogy megcsókoljam. Egyáltalán nem ellenkezett. Hagyta, hogy megcsókoljam és kényeztessem a testét. Tényleg komolyan gondolod Akira, vagy csak kihasználsz, mert azt hiszed, hogy részeg vagyok? Akkor bekeményítünk és meglátjuk, hogy mi lesz. Kicsatolom az övét, lehúzom a nadrágját. Már csak egy alsónadrág volt rajta, de nem nézett rám. Teljesen zavarban volt és gondolkozott valamin.
- Lazíts. – mondom neki, miközben nyúlok az alsójáért, hogy levegyem róla, de ekkor megragadja a kezemet.
- Kouyou, hagyd abba! – felül tőlem kissé távolabb maga elé bámulva.
- Akkor miért engedted? – Kérdezem tőle gyanakvóan, mire felkapja a fejét. – Féltékeny voltál igaz?
- Micsoda? – néz rám döbbenten. – Te nem is vagy részeg?!
- Nem. – keresztbefonom a karjaimat. – Csak meg akartam tudni, hogy mit is érzel valójában.
- Ezt nem hiszem el! Te direkt szórakozol velem?! – teljesen kiakadt. Felállt, és kisétált a konyhába, ahol fel alá járkált egyik kezét ökölbe szorítva másikkal az orrnyergét fogta. Odasétáltam az ajtófélfához. Bűntudatom volt. Rosszul éreztem magam miatta.
- Legszívesebben elküldenélek a francba! Tudod mekkora undorító dolog mások érzéseivel játszani?! – néz rám dühösen.
- Sajnálom. – mondom lehajtott fejjel.
- Elmegyek ma estér. Nincs kedvem veled maradni. – bemegy a szobába, hogy felkapja a ruháit, amikor hátulról megölelem.
- Ne menj el, Akira! Kérlek, bocsáss meg! – könnyek szöktek ki a szememből a bűntudat miatt és attól, hogy elvesztem őt. – Én csak nem akartam, hogy a barátságunk tönkremenjen! Nem akarlak elveszíteni! – még erősebben ölelem. Kezeivel, finoman lefejti a kezeimet magáról. Felém fordul, majd megölel.
- Én se szeretném, ha a barátságunk oda lenne, de többet ne tedd ezt velem! – leül az ágy szélére – Ami meg azt illeti, igen, féltékeny voltam és megzavarodtam. Féltem, hogy ha összejössz Yuuval, akkor minden megváltozik, magamra erőltettem, hogy ez nem csak féltékenység, hanem szerelem, közben nem igaz. Összezavarodtam, de nem tudtam, hogy elmondani.
Leültem mellé, kezemet a vállára raktam.
- Semmi sem változna meg. Te akkor is a legjobb barátom maradsz, bármi történjék is! De azért ezt magadnak is köszönheted, mivel hagytad, hogy megcsókoljalak!
- Csak kíváncsi voltam, hogy milyen érzés. – mondja elpirulva.
- Ha ennyire kíváncsi vagy, akkor miért nem szóltál? Az sokkal egyszerűbb megoldás lett volna. Most nézd meg mi lett belőle! Összekaptunk és ki kellett öntenem a whisky háromnegyedét! Nem volt ám olcsó mulatság! – vágom be a durcát.
- Ne kezd a durcát! Minek vettél akkor olyan drága italt?
- Azért, mert ha olcsót vettem volna, tuti, hogy gyanakodtál volna, mert olyat sose iszom.
- Ez igaz. Viszont, most rakjuk el magunkat a holnapnak oké? Eléggé elfáradtam.
- Igaz, te dolgoztál. Akkor, majd holnap. – befészkeltem magam a helyemre és a fejemre húztam a paplant kissé megkönnyebbülten. Tudtam, hogy még mindig haragszik rám és egy ideig biztos, hogy fog…. Reggelem fele az unalommal telt el. Reita és Aoi a sarokban sutyorogtak, Kai meg Miyavinak osztotta az észt, aki próbálta befogadni, de nem sok sikerrel. Gyakorlás alatt valami szörnyűség jött ki, majd Reita vitázott Miyavival. Aoi kiment cigizni, Kai meg úgy döntött, hogy Reita elrablása a legtökéletesebb módszer a vita befejezésének.
- Szegén Ruki. Kezdem sajnálni. – lehuppan mellém a földre.
- Nem kell annyira sajnálni. Ő meg tud terrorizálni elég rendesen!
- Hát az se jó dolog. De most legalább pihen.
Helyeslően bólintok, mert ugyebár Ruki és a szólózás két külön dolog.
- A krokodiljaid hogy vannak? – váltok témát.
- Micsodák? – értetlenkedik, majd megvillan a kis égő a fejében – Ja, az ágy alatt! Múltkor az egyik fel akart mászni! Semmit se tudtam aludni aznap!
Úgy panaszkodott róla, mintha tényleg valami nagy gondja lenne. Aoi nyit be a terembe. Ahogy meglátott minket megszaporázta a lépteit, megragadta a kezemet és elkezdett kiráncigálni a teremből.
- Aoi, engedj el! Ez fáj! – mikor kiértünk elengedi a csuklómat, ami szép piros lett, így nekiálltam masszírozni – Mi bajod van? – Értetlenkedem.
- Megmondtam, hogy ne legyél kettesben Miyavival! – Szid le, de a tekintete dühösebb volt, mint a hangja.
- Mi bajod van vele?!
- Nem tetszik, ahogy viselkedik! Rossz előérzetem van, ha vele vagy!
- Dugd fel az előérzeted! Nem fogod nekem megmondani, hogy kivel találkozzak és kivel ne! Nem vagyok a játékod! Világos?! – kiabálok rá.
Egy szép nagy csattanós pofont kapok az arcomra. Erre nem számítottam.
- Vegyél vissza magadból, ha velem beszélsz! Ideje lenne kinyitnod a szemedet, hogy a mai világban, aki így viselkedik, az a legveszélyesebb ember! Ezt jól jegyezd meg!– még vet rám egy utolsó pillantást, majd elsétál.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
