Miyavi

Hallom a kinti veszekedést, ami rosszul esett, elvégre miattam van az egész. Amikor csattant a pofon, úgy döntöttem, hogy közbeavatkozom, de mire kiértem addigra Aoi már elment.

- Ruru-chan, jól vagy? Sajnálom, hogy miattam összevesztetek. Jobb, ha megyek, kérlek, mondd meg a többieknek, hogy nem lesz több próba a héten.

- Maradj! Nincs semmi gond. – kedvesen rám mosolyog, visszamegyünk a terembe, ahol rágyújt az ablaknál. Felülök vele szembe az ablakba. – Tudod, ez már mióta így megy. Az a hülye koncert óta. Ha meg kívülről próbálnak segíteni, akkor meg még rosszabb lesz, akárcsak most, de mindig rajtam csattan az ostor. De te mindig erőt adsz nekem.

- Én? – kérdezem csodálkozva.

- Igen, mert te mindig nevetsz. Ha valami bajod van, akkor is nevetsz. Próbálsz vidám maradni. Ez nekem nem ment. Magamat okoltam, de rájöttem, hogy nem én vagyok a hibás. Sokkal erősebb vagy mint bárki más! Pont ezért jutottam most arra a pontra, hogy ha Yuu ilyen, akkor legyen ilyen, de én nem fogok hozzá menni! Továbbra is barátként fogom kezelni. Köszönök neki is, beszélek vele, de semmi több. Ha meg tényleg szeret, akkor kérjen bocsánatot és adjon egy ésszerű magyarázatot!

- Ruru-chan… - megölelem jó szorosan, könnyes szemekkel – ilyet még senki se mondott nekem! Köszönöm! – elengedem, megtörlöm szemeim és visszaülök a helyemre. – De neked nem fog fájni, ha Aoi nem változik meg?

- Nem tudom, ebbe nem gondoltam még bele…de biztos, hogy nem lesz könnyű a dolgom, de szeretnék olyan erős lenni, mint te! – megint kedvesen rám mosolyog.

Leszállok, majd bevizezek egy zsebkendőt, amit rárakok a felpuffadt arcrészre. Sajnállak Kouyou, amiért szenvedned kell Yuu miatt.

- Ettől majd lejjebb megy.

- Köszönöm.

- Folytathatjuk a próbát? – lép be Kai. – A többiek hol vannak?

- Nem tudom. Kai-kun!! – nyakába vetem magamat, mire párat hátralép a nagy lendültem miatt.

- Mi ez a nagy öröm Miyavi?

- Ruru-chan azt mondta, hogy erős vagyok! – mondom neki sugárzó örömmel. – Csináljunk egy közös dalt a boldogságról!

- Boldogságról? – Hallom meg Reita hangját.

- Igen, habár aki nem boldog, az nem tud róla írni, ezért elmegyünk a vidámparkba és miután kiszórakoztuk magunkat, megírjuk a dalt!

- Ezt melyik napra tervezed? – érkezik Akira unott kérdése.

- Mára! Most egyből indulunk!

Amilyen unott kedvel fogadta Yuu és Akira a mai programot, olyan jó kedvvel zárták le a napot. A dalba mindenki beleadott mindent, játszott, ami az eszébe jutott. Amikor visszahallgattuk – persze nem vártunk egy tökéletes művet, mert egy jó nagy összevisszaság lett belőle – a lényeg már megvolt. Mindenki boldog és elkönyvelhet magának egy újabb jó napot, miközben a munkánkat végeztük, még ha a két gitáros kerülte is egymást.

Kai

Nyúlok, hogy megnyomjam a csengőt az ajtóban, de az már nyílt is és a tulaj egy pillantás alatt berántott. Miyavi már ott várt.

- Késtél!

- Bocsi Ruki, de volt egy kis dolgom.

- Elnézem, de csak azért, mert Miyavi mindent elmondott.

Leültünk a gitáros mellé, Ruki megköszörülte a torkát.

- Térjünk a lényegre! Uruhának nemsokára itt a születésnapja! A két jómadár már kinézte az ajándékot, amit ők adnak neki. Szóval most rajtunk a sor! Várom az ötleteket!

- Minden, amiben alkohol van és a kocsijába egy új rádió.

- A rádió nem rossz ötlet Kai! – dicsér meg az énekes. – De a pia felejtős.

- Szerintem meg csináljunk egy közös fotót és azt adjuk mellé! Ráférne egy jó adag pozitív karma!

- Miyavi, pozitív karma az lenne neki, ha Yuu fogná, és jól megbaszná! Az hiányzik neki! Egy jó 30 dekás return lompos a hátsójába!

- Ruki, ez egy kicsit durva volt!

- Kai, Kai! Ne szépítsd a dolgokat! Ez a tömör igazság.

- Akkor vegyünk neki vibrátort az lehet több 30 dekánál is!

- Miyavi, zseniális vagy! Te se az eszeddel lettél híres!

- Akkor neked mi jutott az eszedbe Ruki? – kérdezi sértődötten.

- Hát….ööö….az úgy volt, hogy…..nincs ötletem. – bocsánatkérően néz ránk – Azért hívtalak titeket ide, hogy hátha ti tudtok valamit.

Összenézünk Miyavival, de inkább nem szóltunk egy szót sem. Megszólalt a csengő, Ruki beengedte a vendéget, aki meglepődötten nézett körbe.

- Mi ez a kis kupaktanács? – lehuppant mellém Aoi.

- Uruhának próbálunk valami ajándékot szerezni. – világosítom fel.

- És eddig mire jutottatok?

- Semmire, mármint Ruki az, akinek nincs ötlete és idehívott minket. – szúrós szemekkel nézet Miyavi Rukira.

- Amúgy mi járatban? – Chibi is helyet foglal közöttünk.

- Csak meg akartam kérdezni, hogy van e kedvetek velünk jönni, ha már mindenki itt van. Bemennénk ide a kocsmába sörözni egy kis időre.

Az 1-2 órának induló sörözésből vagy 4 óra lett. Tipikus összejövetel Miyavival kiegészítve, aki az elején szintén tartózkodott az italtól, de a végére ő is beszállt a többiek közé. Aoi és Reita össze-visszabeszéltek egymásnak. Uruhát vagy kétszer kellett a mosdóba vinnem, utána meg újra leitta megát a sárgaföldig. Ruki a könnyebbik utat választva fejét az asztalra téve bealudt, amit Rei kihasznált és összefirkálta az arcát. Miyavi volt olyan kedves és megkérdezte, hogy tényleg uke vagyok, vagy csak a nevem az. Utána fogta magát és végig az arcomat puszilgatta vagy azét, aki a közelébe került. Áldottam a sorsot, hogy kocsival jöttem, de hazavitelükért már szidtam…

Reggel rajtam és az alvó Miyavin kívül senki sem jött. 11körül voltak olyan kedvesek és dobtak egy sms-t, hogy nem jönnek, mert józanodnak.

- Miyavi, hazamegyünk?

- Miért? A többiek nem jönnek? – felkel a kanapéról, megdörzsölgeti álmos szemeit.

- Most írtak, hogy nem.

- Nem baj, akkor majd mi próbálunk.

Reita

- AKIRAAAAA! Fáj a fejem! Hozzad már a kibaszott gyógyszert! – nyavalyogja.

Kész élvezet a másnaposság Uruhával. Válasznak visszamorgok párat.

- Wáh, kiégeti a retinámat a nap!

- Baszd meg, ne nézz ki az ablakon akkor! – hozzávágom a fájdalomcsillapító dobozát. – Vedd be, de aztán egy szót se, mert mindjárt szétdurran a fejem! – bevettem a sajt adagomat.

- Még mindig fáj! Kurvára világos van! – fejét fogva szenved a földön ülve, miközben próbál rágyújtani. – Inkább piát adjál!

- Már bevetted a gyógyszert! – szúrós szemekkel nézek rá.

- Nem érdekel! Ne ordibálj velem! Azt hiszed, az én fejem nem fáj?! – válaszol még ingerültebben.

- Nem ordibálok…

Minden vágyam egy migrénes Kouyouval együtt tölteni a napot a fejfájásom mellett. Felállok, kutatok egy kört a gyógyszeres szekrényben. Ez majd megteszi a hatását. Bocs, Kouyuo, de jobb, ha alszol még pár órát.

- Ha ezt beveszed, akkor 5perc alatt elmúlik a fejfájásod.

Mohón kapja ki a kezemből és nyeli le a kis kapszulát.

- Miért nem ezt adtad elsőnek?!

Válasz nélkül hagyom.

- Akira, mi a francokat adtál te ne…

És már alszik is. Felrakom az ágyra. Kihajolok az ablakba, rágyújtok. Hát igen, ez már nem olyan, amikor először gyújtottam rá. Nem is tudom minek szívom. Talán csak megszokásból. Akira az iskola menője, a hú de fasza gyerek. Igen, pont ezért is szívtam el az első szálat otthon titokban, nehogy kinevessenek, ha elkezdenék köhögni, mert akkor már Akira nem lesz menő. Legszívesebben kitéptem volna a tüdőmet, vagy körmeimmel lekapartam volna a nikotint, ami belemarta magát a tüdőmbe. De nem tudtam. Aztán jött a második, harmadik, negyedik és most már fene se tudja hányadik slukk, szál, doboz. Esetleg karton. De ezek mind egyformák. Már csak megszokásból szívom. Aztán jött az orrkendő…mert az is olyan „menő”, közben nem az, csak jól kiszúrja a másik ember szemét. Kouyou meg vedel, mint a gödény, ha alkoholt lát. Vajon én vittem erre a rossz útra még a suliban? Nem hiszem. Ez alapból benne lehetett, mert már akkor is ivott, csak nem ennyit. Takanori meg mint valami szex mániás kis törpe. Minden koncerten a farkát fogdossa, simogatja magát vagy éppen a mikrofonállványnak, ha nem, akkor Kouyounak ejt erotikus táncot. Végső esetben pedig a kordonon élvezkedik, mint egy csaj, aki éppen a pasiján van. De azt is mondhatnám rá, hogy olyan, mint egy kutya szarás után, ahogy éppen a seggét húzza végig a füvön. Ha már átváltott énekes szerepre, igazán leszokhatna a dohányzásról. Yutakából meg késsz konyhatündér lett, leszokott a cigiről is. Yuu meg, ha úgy tartja kedve, akkor átmegy hastáncosba. A piercingjétől is megszabadult már egy ideje. Mindannyian változunk. Egyesek jó, mások pedig rossz irányba. Mi lesz így velünk? Tönkretesszük saját magunkat, miközben észre se vesszük…

Elnyomtam a csikket, vettem egy hideg zuhanyt, hogy visszatérjek a valóságba. Nézegetem a Sex Pistols gyűjteményem, amikor megszólal a csengő. Kinyitom az ajtót.

- Aoi? Hát te?

- Bejöhetek?

- Persze. Látom téged is megviselt a tegnap este. – céloztam a nyúzott arcára és a karikákra a szemei alatt.

- Nem volt kellemes felkelni. – leveszi a cipőjét, beljebb sétál – Uruha?

- Migrénje van, nekem meg fáj a fejem, úgyhogy a gyorsabbik utat választottam.

- Leütötted? – vigyorog rám.

- Hülye! – visszavigyorgok – Bónuszba kapott egy altatót.

- Hm, ez olyan Reita féle megoldás. Beszélni akartam vele, de akkor megyek, hadd legyen még pár nyugodt órád.

- Inkább maradj. Nem akarok meghalni. Felkel, letépi a fejemet.

- Végül is jogos. – keresztbe teszi a lábát, rágyújt. – én se örülnék, ha bealtatóznának. – kifújja a füstöt.

- Majd azt mondom, hogy a múltkori húzásáért kapta.

Kérdően rám néz.

- Eljátszotta a részeget, csak hogy megtudjon pár dolgot.

- Miféle dolgot? – összeszűkíti a szemeit és úgy pásztázza az arcomat.

- Ne aggódj, semmi extra, csak kíváncsi volt, hogy mit érzek iránta.

- Értem. – elnyomja a csikket – Szóval elmondtad neki, hogy féltékeny vagy és félted a kis seggét. Aztán meg összevesztetek.

- Pontosan.

Jó pár órát elbeszélgettünk még így kettesben.

- A-KI-RA!!! Megöllek! – kilép egy álmosságtól feldagadt fejű, szénaboglya hajú dühös gitáros a hálóból. Nekem veti magát. Ugrásra késszen állok, de Aoi elkapja a derekát, így a karjaival próbál elérni. – Hogy merészeltél altatót adni nekem?!

- Elmúlt a fejfájásod nem? Amúgy meg, vedd úgy, hogy visszaadtam a múltkori kis kedvességedet.

- Igen elmúlt, de… - pislog kettőt, lefejti magáról Aoi karjait, majd megfordul, hogy vele szembe álljon. – Aoi? Hát te? Mióta vagy itt?

- Amióta alszol. Nem kéne széttépned Akirát. Beszélni akarok veled. De majd ha felkeltél.

- Már fenn vagyok. – leül a konyhaszékre, elé tolom a forró teát.

- Nekem most át kell mennem Yutakához. – és már szedelőzködöm is, mire Aoi elenged egy „köszönöm” mosolyt. Mielőtt kimennék, a fülébe súgok. – A konyhaasztal és az ágyam tiltott zóna!

A fekete hajú gitáros vigyorog egy kört, majd visszafordul a szólóshoz.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.