Kai

Bementünk a nappaliba. Reita helyet foglalt a kanapén, lábait a kisasztalra feltéve, én meg helyet foglaltam mellette. Elém tolja az egyik üveg sört.

- Hidd el, egy még nem fog megártani.

Megadom magam, és elfogadom a sört. Egy ideig csöndben iszogattunk.

- Hé, Rei. Kérdezhetek valamit? – kérdezem, miközben az üres sörösüveget forgatom körbe-körbe a kezeimmel.

- Nyugodtan.

- Milyen érzés volt?

- Micsoda?

- A csók. Amikor Uruha megcsókolt.

- Te most arra vagy kíváncsi, hogy van e különbség egy férfi és egy női csók között?

- Hai. Mert ugyebár az egy dolog, hogy a szerelmesek élvezik, de arra vagyok kíváncsi, hogy úgy milyen érzés lehet, hogyha te a lányokat szereted.

- Jaj, Yutaka! Ez most komoly kérdés? Olyan, mint a fanservice. De erről Miyavi tudna neked regélni.

- Tudom, de ő le is támadna!

- Ennyire zavarna? – kérdezi csodálkozva.

- Hát.. – kicsit elgondolkozom. – Szerintem igen. Túl furcsa lenne.

Látom, hogy gondolkozik egy kicsit, majd egy sunyi rókavigyor jelenik meg az arcán.

- Akira, mire készülsz? Mi jár a fejedben?! – kicsit távolabb ülök tőle.

- Nekem aztán semmi! – feláll, kimegy a konyhába újabb sörért.

Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt. Hallom a lépteit, ahogy közeledik, majd hírtelen hátulról felugrik a kanapéra két üveg sörrel a kezében. Beszédre nyitom a számat, ő meg ezt kihasználva megcsókolt. Miközben csókolt, nagy szemekkel meredtem rá.

- Akira, ez mi a franc volt?! – Kérdezem tőle kissé ingerülten.

- Hogy, hogy mi? Egy csók volt. – belekortyol a sörbe – Ne legyél már ennyire merev! Különben is mit mérgeskedsz ilyen vörös fejjel? Jobban vagy zavarban, mint amennyire zavart a dolog! Inkább fogd magad és igyál még. Lazíts!

- De de… ez olyan furcsa. Nézd, nekem nem szokásom a barátaimmal csókolózni!

- Nekem se. Figyelj, - kezét a vállamra helyezi – ha ennyire zavart a dolog, akkor ne emészd magad! Nem fogom nekik elmondani.

Megkönnyebbülve hallottam, hogy nem áll szándékában elmondani senkinek sem. Én jól nevet családból származom. Az ilyen dolgok távol állnak tőlem. De ezt tudják nagyon is jól. Pont ezért nem szeretem a színpadon történő fanservicet. Szeretek dobolni, szeretek velük lenni, szeretem azt, amit csinálunk. A játékban is benne vagyok, de ebbe már nem! És ez szerintem így van rendjén.  Még egy kicsit beszélgettünk majd lefeküdtünk aludni. Nem tudtam sokat aludni a csók miatt. Nagyon is zavart. Az meg végképp rátett egy lapáttal, hogy Rei ágyában aludtam. Idegesített a tény, hogy a barátom csak úgy lesmárolt. Miyavitól is mindig elhúzódtam, amikor meg akarta tenni. Mivel az alvásból fetrengés lett, ezért úgy döntöttem, hogy főzök valamit. Legalább addig is elfoglalom magamat. Lementem a piacra vettem pár hozzávalót a reggelihez. Elkezdtem felvágni a hozzávalókat. Meg is vágtam az ujjamat. Beletettem a wook sütőbe a felvágott zöldségeket egy kis fűszerrel.

- Reggel. – hallom meg Uruha hangját.

- Neked is jó reggel Ruru. – kedvesen rámosolygom.

- Mit csinálsz reggelire? – mellém sétál.

- A reggeli már késszen van. Ezt ebédre csinálom.

- Egész hajnalban főztél? Reita hívott át igaz?

- Hát nem igazán tudtam aludni, úgyhogy igen főztem. Meg elmentem a piacra bevásárolni nektek. Kicsit jobban is figyelhetnétek arra, hogy mit esztek! A gyors kaja nem egészséges hosszútávon! Én jöttem át segíteni neki a takarításban.

- Nem kellett volna reggelit csinálnod, de azért köszi. A müzlivel is beérem ilyenkor. De, ha már elkészítetted, akkor eszem belőle egy keveset.

Leültünk reggelizni, miközben Reita az igazak álmát aludta a nappaliban.

- Elég szörnyen nézel ki. Mennyit aludtál az este?

- Semennyit. Nem tudtam aludni. És neked hogy telt a tegnapod? – kíváncsiskodom.

- Látod ezeket a kezeket? – mutatja felém a kezeit. – Ezzel a két kezemmel kellett feltakarítanom az odaszáradt hányást! Életemben nem takarítottam még, de ezek után nem is fogok! Semmi nem történt! Átjött, kibékültünk, aztán meg takarítottunk és hazament. – mondja búslakodva.

Kicsit kuncogok, de azért sajnálom, hogy nem jött össze az, amit szeretett volna.

- Ez Aoira vall. Szereti a rendet. De azért látom, volt egy kis időtök egymásra. – elmosolyodom, miközben a nyaka felé mutatok.

- Jah, igen – kicsit elpirul – amíg bele nem nyúlt a napos szendvicsbe. Amúgy nagyon látszik?

- Hát, látszani látszik. Nem egy halvány folt.

- Amúgy egész ehető volt a reggelid. – feláll az asztaltól, besétál a fürdőbe.

Elmosogattam a két tányért, majd vetettem egy pillantást a faliórára. Micsoda?? Ennyi az idő? Reitát, fel kell kelteni, mert el fogunk késni!

Reita

Arra kelek, hogy Kai pánikolva keltege.

- El fogunk késni! – Néz rám pánikkal teli szemekkel.

- Én már hozzászoktam. – közlöm neki álmosan.

- De én nem!

- Jól van, mindjárt kész vagyok.

Sétálok a fürdőhöz. Benyitok, és mit látok? Uruhát, ahogy egy egész tubus alapozót nyom a nyakára. Mellette meg a félig elhasznált por állagú alapozó. Csak úgy szakadtam a röhögéstől, ő meg dühösen, egyben sértődötten néz rám.

- Kai, ezt látnod kell! – szólok neki könnyes szemekkel.

- Mit kell látnom? – jön oda kíváncsian a kis dobos.

- Kouyou, rosszabb vagy, mint egy lány! Azok legalább büszkén mutogatják vagy sálat kötnek a nyakukra. Te meg egy kiló vakolatot kensz magadra. – Yutaka kezén támaszkodva nevetek tovább, de nem bírom tovább állva, így inkább a földön fekve folytatom.

- Fordulj fel! – közli, beint egyet, majd hozzám vágja a por alapozót sivacsostúl.

Kai meg megcsóválja a fejét.

- Ülj le a kádra. Segítek neked.

A földön ülve nézem tovább, ahogy Kai kijavítja a hibákat, de mivel nem találok semmi vicceset így inkább felöltözöm.

- Késszen vagytok már?

- Mindjárt késszen lesz. Hozd be a másikat Reita. – Mutat a hozzám vágott alapozóra Kai.

Beviszem neki. Egy ideig elnézem őket. Ruru gyűlölködő szemekkel néz rám, én meg vigyorgok, mint a tejbe tök.

- Ha ennyi vakolatot kensz rá, akkor meg azért fog hisztizni, mert Aoi nem nyúlt hozzá.

- AKIRA! – szóltak rám mind a ketten egyszerre.

- Oké, nem szóltam. A kocsinál megvárlak titeket.

Lebaktatok a garázshoz, hogy kiálljak a kocsival. Beültem a kocsiba és vártam. Már egy tíz perce vártam rájuk, de még mindig nem jöttek. Párszor feldudáltam, hogy szedjék a lábukat. És még Kai pánikol, hogy nem akar elkésni… A második szál cigimet szívtam, amikor hajlandóak voltak letolni a seggüket nevetgélve.

- Mi tartott ilyen sokáig?- kérdezem kissé ingerülten. Hátrapillantok rájuk, de ők csak értetlenül néznek rám.

- Valami baj van? – kérdezi Uruha a legártatlanabb arckifejezésével.

- Nem nincs! – mondom hangosabban és még ingerültebben. – Miért is lenne problémám, drága Hime. – jegyzem meg gúnyosan.

Ha még egyszer megszólal valamelyik, én kivágom őket a picsába! Az idegességem ráment a vezetésemre is, amit persze drága, ártatlan Kainak meg kellett jegyeznie.

- Akira, ha így vezetsz, avval nem csak magadat, hanem minket is veszélyeztetsz! Vezess nyugodtabban, lassabban és ne szitkozódj! – aggodalmaskodik.

Beletaposok a fékbe, mire mind a ketten lefejelik az előttük lévő ülést.

- Akira, te vadbarom! Ez mi a faszra volt jó?! – ordibál a szólós.

Nem érdekelt Kouyou, sem Yutaka pákpákolása arról, hogy induljak el, mert tartom a sort és mindenki ránk dudál.

- Szálljatok ki! – próbálom toleráltan mondani.

Mivel mind a ketten értetlenül néztek rám, mintha nem értenék azt, amit mondtam.

- Nem hallottátok?! Szálljatok ki a kurva kocsiból! – ordibálok rájuk.

Megszeppenve, de kiszállnak, én meg elhajtok. A parkolóban bevágom az ajtót, nem köszönök senkinek, csak felmegyek a próbaterembe és rágyújtok az ablakba. Ruki épp egy újságot olvasott, Aoi meg szokás szerint a gitárját babusgatta. Nem tudom, már hányadik szálat szívtam el, de sikerült kiürítenem a dobozt. Épp morognák egy kört, de Ruki elém tolja az övét.

- Kössz.

Ekkor vettem észre, hogy Aoi is csatlakozott hozzánk.

- Késnek. – jegyzi meg az énekes. – Mi történt?

- Gyalog jönnek. Félúton meggondolták magukat. – morgom, de már kezdek megnyugodni.

Jobb így most nélkülük. Jó ez a csönd. Este úgyis kell még dolgoznom. Fél óra múlva beesnek az ajtón.

- Késtetek. Szólhattatok volna. Legközelebb, ha sétálni van kedvetek, akkor hamarabb induljatok el! – szidja le őket Ruki. De, tudta jól, hogy valami nincs rendben és azt is tudta, hogy hogy kell kiszedni az információt a másikból.

- Sétálni?! A lófaszt volt kedvünk sétálni! Az a bunkó, vadbarom kirakott minket a főút kellős közepén! – dühöngött Uruha.

Kai meg helyeslően bólogatott, majd ő is rákezdett, végül mind a ketten mondták a magukét.

- Mert, persze, hogy én vagyok a hibás, a bunkó, a paraszt, az, aki nem foglalkozik mások érzéseivel, csak kár, hogy ez nem így van! Yutaka, te meg gondolkozz, mielőtt elkezdesz valakit védeni, mert ha tényleg ilyen lennék, akkor röhögve mondtam volna el a tegnap estét, de tudod, érdekes módon tartom azt a kurva számat! – rácsapok az ablakpárkányra ökölbeszorított kézzel, mire összerezzen. – Kurvára elegem van belőletek! Hogy basznának szájba titeket! – felállok és kiviharzok az épületből. Semmi mást nem akartam, csak hazamenni, hogy egyedül legyek. Hazaértem, vettem egy hideg zuhanyt, hogy lenyugodjak, majd beraktam a hifibe a Sex Pistols cd-k közül az egyiket. Nem bömböltettem, mert nem volt hozzá kedvem. Csak alapzajként akartam, hogy szóljon, miközben hátamon feküdtem a földön, amíg be nem aludtam….

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.