Ruki

Szép kis vitát lenyomtak egy reggeli készülődésből. Ránéztem Aoira, aki bólintott egyet.

- Üljetek le. – mondja nyugodtan. Mind a ketten leülnek vele szemben. – Igazán szólhattatok volna, hogy késtek vagy hozzunk el titeket. – Mondja teljesen nyugodtan a könyvet olvasva továbbra is, aminek a vita közben látott neki. Fel se nézett rájuk.

- Sajnáljuk. – mondta Kai, aki kezdte megbánni a dolgot, míg Uruha továbbra is meg volt sértődve, mert Aoi Reitának adott igazat, hogy tök fölösleges ennyi vakolat.

- Mindegy, most inkább próbáljunk. Nemsokára koncert. A cd-t meg jövő héten véglegesíteni kell. – közlöm a tényeket.

- Hogy próbáljunk, ha nincs basszerosunk? – teszi fel a kérdést Kai.

- Egy perc és hozom. – Aoi összecsukja a könyvét, majd kisétál.

Uruha csalódottan sóhajt egyet.

- Megbeszéltétek a dolgokat? – kérdezem tőle.

Bólint egyet egy apró mosollyal.

- Tegnap átjött. Megbeszéltük a dolgokat, de – sóhajt egyet – Miyavit valahogy nem fogadja el.

- Pedig meg kéne barátkoznia vele, mivel a cd-n lesz közös szám és ugyebár azt a koncerten is elő fogjuk adni.

Nyílik az ajtó és én csak pislogok. Tudtam, hogy Aoi jóba van az Alice Nine-al, de hogy Sagat rávegye arra, hogy ugorjon be Reita helyett…

- Itt vannak a kották, nézd át őket. Remélem nem gond. – nyújtom felé a kottákat.

- Nem, nem gond. Amúgy, sziasztok! – köszönt kedvesen a többieknek.

- Helló! – köszöntek vissza.

Megragadom Aoit a karjánál fogva és kimegyek vele a folyosóra.

- Mi a franc ez?

- Szereztem egy basszerost.

- De, hát nekik is próbájuk van! – idegeskedem – Rossz érzésem van! Mit ígértél neki?! – mondom, miközben fel-alá járkálok.

Elmosolyodik.

- Ruki, Ruki, Ruki. Ne aggódj. – megveregeti a vállamat – ők már végeztek. Nem ígértem semmi olyat. Nem fogom Uruhát megcsalni.

Megkönnyebbülten lélegzem fel. Akkor ezek szerint volt hatása az elmúlt éveknek. Visszamegyünk a terembe, hogy nekilássunk a próbának. Miután végeztünk megköszönjük Saganak a segítséget.

- Te, Kai – lehuppanok a kanapéra – mi is történt este köztetek, amit úgy titkoltok?

- Semmi, semmi, csak kicsit sörözgettünk. – mondja teljesen zavarban.

- Oh, csak nem bejön neked Akira? – csatlakozik mellém Aoi.

- Nem! – szinte kiabálva mondja.

- Jól van, csak kérdeztem. Nem kell leharapni a fejemet érte!

- Kimegyek cigizni. – Uruha.

Aoi int egyet Kainak, hogy jöjjön közelebb hozzánk. Halkabbra veszi a hangját és előre hajol.

- Találtatok már neki ajándékot?

Megrázzuk a fejünket.

- Jó, akkor mondom mi a helyzet. Akirával beszélgettünk és arra jutottunk, hogy mit szólnátok hozzá, ha közösen adnánk neki a gitárt?

- Ez jól hangzik. Mennyivel kéne beszállnunk? – kérdezem.

- Nem sokkal.

- Hogy-hogy meggondoltátok magatokat? – kíváncsiskodom.

- Egyszerű. Fáradtak vagyunk a két munka mellett és most még album és koncert is. Nem tudunk háromfelé szakadni úgy, hogy mindenhol száz százalékot nyújtsunk. Meg hát szerintünk úgy még jobban fog neki örülni, ha a banda adja neki.

- Aoi, nem gondolod, hogy elfelejtettél valamit?

- Nem, nem hiszem.

- Biztos? – kezembe veszem az újságot összegöngyölgetve, finoman elkezdem a másik tenyeremet csapkodni vele.

- Ruki, mit akarsz avval az újsággal? – a biztonság kedvvért hátrébb húzódik tőlem és védekezően felemeli a kezét.

- Mondjuk, ezt! – egy gyors, jól irányzott mozdulattal fejbe vágom. – Idefigyelj, az elmúlt éveimet nem poénból szántam rád! Most szépen odamész Uruhához és foglalkozol vele! Szegény teljesen el van szontyolodva! Úgyhogy, most szépen fogod magad és kimész hozzá! Tolom ki az ajtón és onnan figyelem az eseményeket, ami láttán elönt a boldogság. Úgy érzem magam, mint egy anya, aki büszke, hogy a fiának végre barátnője van. Ezen gondolaton el is mosolyodom.

- Aranyosak. – hallom meg mögülem Kai hangját, mire bólintok. Büszke vagyok magamra, hogy sikerült Yuut visszahoznom. Egy ideig még nézem, ahogy falják egymást, majd Kait tarkón vágtam az újsággal.

- Te meg mész, és bocsánatot kérsz Reitától! Értve vagyok? – ripakodok rá, mire bólint és szedi a sátorfáját. – Komolyan mondom, úgy érzem magam, mint egy sokgyerekes anyuka…

Dőlök le a fotelba szusszanni egy kis időre.

Aoi

Ez gonosz volt Rukitól. Azt se tudom, hogy mit mondjak Uruhának…miért nekem kell ezt csinálni, amikor tudja jól, hogy…na mindegy. Ha csak magamban hisztizek, attól még nem lesz semmi. Odasétálok mellé és nekidőlök a falnak. Egy pillanatra rám néz, majd bámul ki tovább az ablakon. Oké, szóval még mindig durcázik…

- Ne haragudj, nem akartalak megsérteni a nyakad miatt, de tényleg nem szeretnék alapozóval jóllakni.

- Semmi gond. Tényleg túlzásba vittem egy kicsit, de nem evvel van gondom.

- Tudom. Csak úgy voltam vele, hogy majd te fogsz lépni. Elvégre nem tudom, hogy mit szeretnél. És mivel semmit se tettél ezért úgy vettem, hogy nem akarod.

- Persze, hogy semmit se tettem, mivel én meg rád vártam! – fordul felém – De előttük lehet. – mosolyodik el kedvesen egy kis pírral az arcán, mire visszamosolygok.

- Szavadon foglak. – vigasztalás képen magamhoz ölelem és lágyan megcsókolom, amit viszonoz, majd mohón kap ajkaim után, hogy bepótolja az egész napos hiányát.

Miközben kezeimmel derekánál fogva ölelem, fejét vállamra hajtja és köröket kezd rajzolni a mellkasomra.

- Yuu, ma nálad aludhatok? – néz rám boci szemeivel.

- Tudod, jól, hogy ma dolgozom…

- De, megvárnálak, mire hazajössz.

- Akkor sem.

- Akkor, akkor legalább te aludj nálam!

- Nem.

- De, miért nem? Úgy is haza kell hoznod Akirát! Akkor most miért lenen baj, ha nem haza, hanem hozzánk jönnél?

- Mert fáradt leszek és aludni szeretnék utána.

- Tudom, nem is állt szándékomban fenntartani. Csak veled szeretnék aludni. Ez olyan nagy baj? – újra előveszi a boci szemeit.

- Jól van, legyen, de csak aludni! – adom meg magam.

- Pontosan. Akkor, este várlak. – nyom egy puszit a számra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.