Aoi

Mikor megláttuk Uruha volt gitárját, mindenki ledöbbent, de ő úgy nézett ki, mint akibe csak hálni jár a lélek. Kezemet, ahogy csak tudta, úgy szorította. Miután Takanori felolvasta a hozzá járó üzenetet csak rosszabbodott a helyzet. Láttam, ahogy a szeme előtt leperegnek a múlt eseményei, így jobbnak láttam, ha visszaviszem a hotelba. Egész úton nem szólt semmit se csak szorította a kezemet és bámult maga elé. Mikor beértünk a hotelbe, hozzám vittem fel. Leültettem az ágyra, levettem róla a fellépő ruháit. Miután vele végeztem magamat is egy szál boxerre vetkőztettem.

- Yuu, én félek! – néz fel rám patakzó könnyekkel szemében félelemmel és ijedtséggel.

- Kouyou, minden rendben lesz, de most jobb, ha lepihensz. – Eldöntöm vízszintesbe és magamhoz ölelem, ő meg még jobban ölel, amennyire csak tud.

- Félek elaludni. Félek, hogy rám talál. – sírja mellkasomon.

- Nem kell félned. Vigyázok rád. – nyugtatásképpen hátát kezdem simogatni – Amíg mi itt vagyunk melletted, addig nem eshet bajod.

- De mi van, ha elaszom, és… - néz fel rám kétségbeesetten.

- Akkor szépeket fogsz álmodni. – simítok végig arcán s törlöm le a lefolyt sminket szemei alól – Egész este itt leszek és vigyázni fogok rád. Fent leszek.

- Ígéred?

- Ígérem. – homlokon puszilom.

- Köszönöm. – suttogja, majd fejét belefúrja mellkasomba és pár perc múlva már hallom egyenletes szuszogását.

Az éjjeli lámpát felkapcsolva hagytam, hogy növeljem biztonságérzetét. Egész este mellette virrasztottam. Ezernyi gondolat cikázott a fejemben a történtekkel kapcsolatban, de végül mindig ugyanott lyukadtam ki, hogy ez még csak a kezdet, és ha nem teszünk valamit, akkor ez csak rosszabb lesz. Uruha még párszor felébred az éjszaka folyamán, de hamar visszaaludt. Reggel lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Mikor az ő szobájában is végeztünk az összepakolással és a reggelivel, lementünk a többiekhez, amikor megszólalt.

- Srácok, szeretnék valamit mondani. – megvárta, amíg mindenki rá figyel – Én, csak azt szeretném mondani, hogy ne nézzetek rám így, oké? Nem kell sajnálni, elvégre jól vagyok. Történt, ami történt, de megtörtént. Elfelejteni nem lehet, de legalább tegyetek úgy, mintha rosszat álmodatok volna. Nem szeretnék erről többet beszélni. Ami meg a gitárt illet, nem tudom, hogy mit tettetek vele, de nem is érdekel, csak nem szeretném többet látni. Akkor mehetünk haza? – kérdi mosolyogva, mire a többiek is eleresztenek egy apró mosolyt és elindulunk a busz felé, hogy haza utazzunk, ami jelen pillanatban egyenlő számomra egy kiadós alvással.

Uruha

A buszon Aoi csak úgy húzta a lóbőrt, amin nem is csodálkozom, elvégre egész este fent volt a koncert után. Az úton Rukiékat hallgattam, ahogy Reitát és Kait faggatták kettőjükről. Elég mókás volt, mivel Ruki csak úgy öntötte Reitára a perverz kérdéseit, amiből az lett, hogy Rei megagyabugyálta Rukit. Kai és Miyavi meg menedékbe vonultak amennyire csak tudtak a busz másik végében. Ahogy hazaértünk Akirával, bevetettünk magunkat az ágyikónkba. Másnap Kai átjött Reihez, így inkább leléptem, hogy ne zavarjam a vizet. Becéloztam Miyavit, aki örömmel ment bele egy kis szórakozásba.

Kai

Reggel felkeltem, gyorsan összeszedtem magam, megebédelem, majd délben elindultam. Útközben betértem egy gyorsétterembe és kértem elvitelre két hamburgert, amivel bekopogtam egyetlenemhez. Mikor nyílt az ajtó, egy álmos Akirával találom szembe magamat.

- Hát te? – kérdezi csodálkozva, de már húz magához derekamnál fogva egy csókért.

- Gondoltam meglátogatlak.

- Ezt bevezethetnénk reggelente. De még álmos vagyok, úgyhogy aludjunk együtt. – dünnyögi nyakamba, miközben elkezd a szoba felé húzni.

- Akira, egy óra van!

- De fáradt vagyok! – nyavalyogja az ajtóban.

- Igen, mert a sok alvástól is lehet fáradt az ember, na, irány reggelizni! – csapok a fenekére, mire bedurcázik, de ha egyszer formás feneke van… - hoztam neked reggelit. – rakom elé a hamburgeres zacskót.

- Ez mind az enyém? – néz rám csillogó szemekkel.

- Igen.

- De miért is kapom ez?  Te nem szereted a gyorskaját. – kérdezi teli szájjal.

- Akira, ne beszélj teli szájjal! Attól még kedveskedhetek neked nem?

- De, de mással is. – ölébe húz, majd kapok egy hamburgeres puszit az arcomra, mire morgok párat, ő meg kinevet.

- Reggelt. – jön ki hozzánk a másik álomszuszék. – Kai? – néz rám csodálkozva.

Pár percre eltűnik, majd újra előjön felöltözve.

- Na, én mentem, aztán ne bántsd Yutakát!

- Miért mindig engem?

- Mert te vagy az uke. – vigyorog rám gonoszan.

- Na, még mit nem!

- Dehogynem! – felkap menyasszonyfogásba és bevisz a hálóba.

- Akira, tegyél le!

- Kérésed parancs. – lerak az ágyra, de felettem megtámasztja magát.

- Nem vagyok uke! – nézek rá pirulva, kissé durcásan.

- Akkor mégis hogy hívnak? Hm? – vonja fel egyik szemöldökét, közben rakoncátlan tincsemmel kezd el játszani.

- Ne, terelj, tudom, hogy másra gondoltál! – vágom be a műdurcit.

- Na, Kai-chan, ne durcázz. – suttogja nyakamra, mire lehunyom szemem és jólesően kiráz a hideg, ahogy lehelete a bőrömet csiklandozza. Leheletét az ajkai és a nyelve váltja fel. Lágyan, gyengéden kényezteti felsőtestemet, miközben megszabadít ruháimtól. Éppen a csípőcsontomat csókolgatja, mikor tudatosul bennem, hogy az ő gondolatvilágában én így is – úgy is uke szerepet töltök be. Hirtelen fordítok magunkon egyet, hogy én kerüljek felülre. Értetlenül pislog rám.

- Megmondtam, hogy nem leszek uke! – közlöm vele a tényeket csípőjén ülve.

- De, Kai. Ne csináld már. – próbálna leszedni magáról, mire fenekemet rátolom merevedő férfiasságára, minek hatására felnyög.

- Vedd úgy, hogy ez a büntetésed, amiért nem vallottál nekem szerelmet magadtól!

- De hát, együtt vagyunk nem? Akkor ez mit számít?

- Ezt én is kérdezhetném, hogy akkor ez mit számít, hogy ki van alul?

- Féltem a seggemet! – bukik ki belőle - Meg te amúgy is úgy viselkedsz, mint egy vérbeli uke. – motyogja.

- Attól még lehetsz alul. Ha akarsz, akkor döntsél!

- Jól van, legyen, de akkor vigyázz a fenekemre…és a többieknek egy szót sem! De csak azért engedem, mert szeretlek! – húz le egy csókra, amibe belemosolygok.

- Ne, aggódj, gyengéd leszek veled.

Most én kényeztetem felsőtestét, miközben megszabadítom fölösleges ruháitól. Ugyanúgy zavarban vagyok, mint ő, de nem mutatom ki bizonytalanságomat, hanem nyögéseire és ösztöneimre hallgatva teszem a dolgomat. Picit hevesebbre váltok, mire még több kéjes sóhaj és nyögés hagyja el a száját, ahogy nyakát, mellbimbóit és combját szívom, vagy éppen harapdálom. Kezelésbe veszem férfiasságát, amit jól eső nyögésekkel nyugtáz. De ahogy megérzi munkálkodó ujjaimat, teste befeszít.

- Akira, kérlek, lazulj el.

- De tudod milyen kellemetlen? – könyököl fel.

- Nem, de azt tudom, hogy ha ellazulsz, akkor nem lesz ennyire rossz! Nehogy most kezdj el makacskodni, mert kikötözlek!

Erre csak nagy szemekkel mered rám, végül visszadől és próbál lazítani. Mikor megszokta az ujjaimat, magammal váltom fel őket. Nem spórolok a síkosítóval. Lassan, finoman merülök el benne, hogy szokja helyzetet. Várok vele, de az én türelmem sem véges, ezért elkezdek szűk, forró testében mozogni. A lassú tempót kérésére gyorsa váltom át. Nem kell sok, hogy elérjen a gyönyör, majd még lökök rajta párat, hogy ő is kövessen engemet.

Pihegve dőlök mellkasára. Miután légzésünk újra helyreállt, köröket kezdek el rajzolni a mellkasára, ő meg a kezemet cirógatja.

- Szeretlek Akira. – Csókolom, meg, amit viszonoz.

- Én is szeretlek Uke Yutaka. – vigyorog rám, közben megpöccinti az orromat, majd nyom rá egy békítő puszit sértődött fejemet látván. – De legközelebb ugye cserélünk? – veti be boci szemeit.

- Talán. Még meggondolom. Túl jó voltál lent, ahhoz, hogy átadjam neked a helyemet. – vigyorgok rá, erre mosolyogva megcsóválja a fejét, én meg egy újabb szeretkezésbe invitálom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.