Uruha

L�gy, gyeng�d �rint�seket �rzek arcomon, ahogy valaki simogatja, majd elm�mbe has�tanak a t�rt�ntek, mire felriadok. Ahogy fel�ltem az �gyba a sz�d�l�s is vele j�n, gyorsan fejemhez kapok. Oldalra n�zek, de sehol senki. Csak a sz�l cir�gatta az arcomat. Ruki szob�j�ban voltam. Ruha volt rajtam, amit�l megk�nnyebb�ltem, de att�l egy�ltal�n nem, hogy a jobb bok�mon egy l�nc volt, mely az �gy l�b�n�l v�gz�d�tt. Mivel l�t�som m�g hom�lyos volt �s a sz�d�l�sem sem akart elm�lni �gy visszad�ltem. Elfutni �gy sem tudok….

M�sodszorra is simogat�sra kelek, de ez nem a sz�l, hanem Yuu. Pill�imat r� nyitogatom, mire arc�n megk�nnyebb�l�s fut �t, az eny�men meg f�lelem.

- V�gre felkelt�l Csipker�zsika. – hallom meg Takanori hangj�t a m�sik oldalamr�l, �gy fejemet fel� kapom – Azt, hittem, hogy m�r sosem kelsz fel.

Erre riadtan az �gy m�sik v�g�be viharzok, ahol �sszekuporodom.

- Hagyjatok b�k�n!

Mire megint �sszen�znek, nekem meg gomb�c �lt a hasamba �s a torkomba egyar�nt.

- �n megmondtam, hogy a l�nc t�l sok lesz. – s�hajt fel Aoi.

Ezek ketten nagyon is j�l meg�rtik egym�st… T�ls�gosan is j�l. Hogy �rti azt, hogy t�l sok? Van itt m�s is, amir�l nem tudok?!  N�zek riadtan k�rbe, majd azon kapom magam, hogy Aoi ott van n�lam �s ny�l a l�bam�rt.

- Ne �rj hozz�m! – �t�m el a kez�t.

- Csak le akartam r�lad venni a l�ncot. De, ha te �gy �llsz hozz�…

- Majd sz�lj, ha lenyugodt�l. – mondja Ruki �s kis�t�lnak az ajt�n, �n meg megint egyed�l maradtam d�h�sen, de legal�bb s�rtetlen�l.

Egy ideid pr�b�lom leszedni a l�ncot, de sehogy sem akar lej�nni r�lam, �gy feladom. �sszekuporodva fekszem le az �gyra. M�g a v�grendeletemet se �rtam meg. Akir��kt�l se tudtam elb�cs�zni… Meggyal�zz�k a testemet, lelkemet, majd a hull�mat elviszik valahova �s jobb esetben megtal�lja valaki azt a v�res, meger�szakolt testdarabot, ami bel�lem marad. A t�bbieknek meg persze sz�pen beadj�k, hogy az ismeretlen elk�vet� volt az. Mert r�juk senki se gyanakodna. Pedig �n b�ztam Aoiban. �s m�g mindig szeretem… G�rd�l le arcomr�l egy k�nnycsepp. Itt fogok meghalni. Tudatosul bennem a t�ny, mire sz�vem egy nagyot dobban �s elfog a s�r�g�rcs, mely �lomba ringat.

Gyomrom korg�s�ra kelek fel. Fel�l�k az �gyban �s k�rben�zek, h�tha kaptam valami �telt, de nem. Semmi nem v�ltozott a szob�ban, csak a nap volt m�r lemen�ben. H�zom fel l�bamat, mikor �szreveszem, hogy m�r nem vagyok az �gyhoz l�ncolva. De mi�rt? �vatosan az ajt�hoz s�t�lok, amit r�snyire kinyitok. Egy harmadik alakot v�lek felfedezni.

- Azt hittem, hogy m�r sosem j�ssz! – hallom meg Ruki hangj�t.

- �rtam neked, hogy elny�lt a pr�ba. Tal�n meg kellett volna n�zned a telefonodat.

Shinya?! � mit keres itt? Nee, csak azt ne, hogy � is benne van! Feh�redik el az arcom. Hab�r nem sok k�z�m van hozz�, de akkor is.

- Sz�val, hol van a csomag?

- Itt van. N�zd meg nyugodtan. – Mondja Aoi mik�zben �tny�jtja neki a dobozt.

Egy ideig Shinya n�zegeti azokat a csod�s eszk�z�ket meg a csizm�t, majd megt�ri a csendet.

- Biztos, hogy nincs sz�ks�ged m�r ezekre? Mert �n m�r vissza nem adom �ket.

- Biztos. – mosolyodik el Aoi.

- Ahogy gondolod. Akkor �n, hagylak benneteket.

Hallom a bej�rati ajt� ny�l�s�t, majd csuk�d�s�t, mit�l megk�nnyebb�l�k, hogy Shinya csak elvitte a dobozt, �gy legal�bb azokt�l nem kell tartanom. Valami nagyon nincs rendben. Fut �t agyamon a gondolat. Itt vagyok, b�rmikor elfuthatok, �k meg kint eszik a nappaliban a pizz�t, nevetg�lnek, mintha mi sem t�rt�nt volna. Mit csin�lja? D�l�k neki a falnak �s cs�szok v�g� rajta, m�g �l� helyzetbe nem ker�l�k. Percek m�lva hasam egy hatalmasat korog, mire oda kapom a kezem. Riadtan f�lelek, hogy nem e hallott�k meg. P�r perc m�lva bepr�b�lkozom, �gy kinyitom az ajt�t, mire mindketten r�m kapj�k tekintet�ket a pizz�s doboz fel�l.

- Na, v�gre, hogy felkelt�l! Gyere, egy�l vel�nk! – csilingel vid�man Takanori hangja.

Mi folyik itt? Teszem fel magamnak a k�rd�st, mert semmit se �rtek. �gy tesznek, mintha mi sem t�rt�nt volna az el�z� �r�k alatt. Legsz�vesebben elfutottam volna, de az �hs�g gy�z�tt. Lassan odamentem �s t�vols�got tartva le�ltem hozz�juk. Tal�n nem kellett volna. Fordult meg fejemben, de a hasam m�r annyira g�rcs�lt az �hs�gt�l, hogy nem lett volna es�lyem ellen�k. Takanori fel�m ny�jt egy szelet pizz�t, amit elkezdek enni. Azt�n a k�vetkez�t…mikor az utols� szeletn�l j�rok, akkor jut az eszembe, hogy mi van, ha raktak bele valamit? Takanori nevet�se hoz vissza a jelenbe.

- Ne f�lj, nem raktunk bele semmit se. Tudom, hogy erre gondolsz.

Erre ink�bb nem mondok semmit se, csak befejezem az ev�st, majd belekortyolok az �d�t�mbe p�rat. F�lek megsz�lalni.

- Kouyou, szeretn�nk veled besz�lni. De, k�rlek hallgass minket v�gig. – Sz�l hozz�m Aoi.

- Rendben. – suttogom.

- Ha b�rmi k�rd�sed van, akkor azt majd ut�na tedd fel. Rendben?

- Ha arr�l akartok besz�lni, hogy hogyan akartok meg�lni �s meggyal�zni, abb�l k�sz�n�m sz�pen nem k�rek!

- Ki akar t�ged meg�lni �s meggyal�zni? – k�rdezi �rtetlenkedve Ruki.

- H�t ti! – fakad ki bel�lem.

- Mi csak meg akarjuk magyar�zni neked a dolgokat, de ha te nem engeded, hogy besz�lj�nk, akkor sosem tudod meg.

- Ezen nincs mit magyar�zni! – �llok fel.

- Kouyou, eml�kszel, amikor azt mondtam, hogy turn� ut�n besz�l�nk �s mindent elmondok? Ha m�g mindig �rdekel, akkor k�rlek, �lj le �s hallgass v�gig. – n�z r�m k�rlel�en Aoi.

Erre ink�bb semmit se mondok, csak vissza�l�k.

- Hallgatlak.

- Mikor felj�ttem Tokyoba, Yune adott sz�ll�st �s � volt az, aki megismertette velem ezt az eg�szet. Egyszer-k�tszer elvitt hasonl� helyekre, mint amilyet a fot�n is l�thatt�l. Ut�na saj�t h�zam lett, megismertem embereket, akik ebben a k�rben mozogtak �s magukkal ragadtak. Nem tagadom, igen is �rdekelt a dolog �s �lveztem �gy azt�n mindennaposs� v�lt az �letemben. Pr�ba a band�val ut�na haza �s ir�ny a barlang. Ez �gy ment minden nap, am�g nem j�ttetek ti �s veletek a Gazette. �s persze te. – elereszt egy halv�ny mosolyt, amit �szre se veszek, de viszonzok – Gondoltam r�, hogy abbahagyom, de annyira a r�szemm� v�lt a dolog, na meg ugye ott volt a bar�tn�d. Meg persze Yune ott volt mellettem, mint a kis�rd�g, �s amikor elmondtam neki a dolgokat azt mondta, hogy �gy se lenne n�lad es�lyem. �n meg hittem neki. Elv�gre te �gy is a l�nyokat szereted, meg t�vol �ll t�led az ilyesfajta dolog. Egy �v ut�n Yune elment miut�n Ruki besz�lt vele, hogy vagy az, vagy a banda. � �gy d�nt�tt. Yune ment, de j�tt m�s, aki ott tartson. Hab�r � csak a vet�lyt�rsam volt. �s csak az�rt j�rtam le, hogy fel�lm�ljak rajta, de ez az � r�sz�r�l is �gy volt. De egyre jobban bel�d szerettem, �gy nagyon sokat t�pel�dtem a dolgon. Azt�n egyik este megl�ttam Rukit. Igaz�b�l nem csod�lkoztam rajta, mert tudtam, hogy k�vet.

- K�vet? – cs�szott ki a sz�mon a k�rd�s.

- Igen, mindenkit k�vettem, mert nekem sokat jelent ez a banda. Persze t�ged �s Reit nem kellett k�vetnem, de �ket igen. Yunet nem sok�ig, mert � elmondott mindent, Kai is dalolt mag�t�l de Aoi, � semmit nem volt hajland� mag�r�l mondani �gy k�nytelen voltam. – veszi �t a sz�t – Egyik este sajnos rajtakaptak �s ber�ncig�ltak oda, �gy ker�ltem r� a fot�ra. Szerencs�re Aoi megmentette a seggemet a sz� szoros �rtelm�ben. Akkor k�t�tt�nk egyess�get, hogy seg�tek neki otthagyni azt a helyet, hogy �jra olyan legyen, mint r�gen volt. Ez id� alatt persze j�l kiismert�k a m�sikat �s �ssze is bar�tkoztunk, mint l�that�d, hab�r n�ha el�j�n m�g bel�le a m�ltja, amit�l az�rt m�g most is f�lek. De ezt mind �rted tette.

- Az az este �ta nem is voltam ott – veszi vissza a sz�t – �s nem is �ll sz�nd�komban visszamenni. A cuccot, amit a szekr�nyben rejtegettem azt Shinya megvette t�lem. Ezt akartam elmondani neked. De a k�peket nem mi k�ldt�k �s nem �n tettem azt veled! Soha nem tudn�k �gy hozz�d ny�lni! �n m�g mindig szeretlek. Hab�r ezek ut�n nem tudom, hogy mennyire hiszel nekem. – hallom szomor� hangj�t.

- Yuu, te akkora egy h�lye vagy! – ugrok nyak�ba, �gy az �l�ben k�t�k ki a kanap�ban �s szorosan magamhoz �lelem. – Szeretlek! De ezt mi�rt nem tudtad hamarabb elmondani?

- Mert nem tudtam, hogy mit sz�ln�l hozz�. – n�z el oldalra.

Ujjammal �lla al� ny�l�k �s fej�t magam fel� ford�tom.

- Ugyan�gy veled maradtam volna. Nem sz�m�t. A sors adott neked egy �jabb es�lyt, mert meg�rdemelted. De, - v�ltok kem�nyebb hangnemre �s m�rgesen n�zek r� – amit ma m�veltetek arra nem tal�lok szavakat! Tudj�tok, egy�ltal�n, hogy min mentem kereszt�l?! – v�gom pofon, Rukit meg bok�n r�gom, mire felszisszen. – Ezt meg�rdemelt�tek! De att�l m�g szeretlek titeket. – �lelem magamhoz �ket.

- Nem akartuk, hogy �gy legyen. – mondja b�nb�n�an Chibi.

- De ha nem ti k�ldt�tek a k�peket, akkor… - s�padok el, de evvel nem vagyok egyed�l – tudja, hogy hol lakom.

Ekkor cs�rren meg Takanori telefonja mire �sszerezzenek. El�g komoly arcot v�g, majd a v�g�n mosolyogva fordul fel�n.

- Van egy j� h�rem. Most telefon�lt a menedzser, hogy elkapt�k. Megn�zt�k a turn� �lt�z�je el�tti felv�teleket �s megtal�lt�k az illet�t. Az �jonnan felvett kamer�s sr�c volt az. Mindent bevallott a rend�r�knek, mikor ma rajtakapt�k, hogy a ruh�idat akarta ellopni. A lak�sa pedig tele volt a r�lad k�sz�lt k�pekkel. De most sz�lok a sr�coknak is.

Egy hatalmas k� esett le a sz�vemr�l.

- Nem hiszem, hogy a sr�c volt az… - hallom meg Aoi hangj�t.

- Ezt honnan veszed? – fordulok fel�.

- Csak meg�rz�s.

- H�lye meg�rz�seid vannak. Most m�r minden rendbe lesz. El�tte Miyavival volt bajod, de akkor is t�k f�l�slegesen. – kiab�l be Takanori.

- Meglehet. De akkor is f�ltelek. – h�z mag�hoz.

- Ne agg�dj, most m�r minden rendbe van. – b�jok hozz�, majd alszom el �l�ben egy mosollyal az arcomon.

Az�rt ijeszt�, hogy egyes emberek mennyire fanatikusak, de v�gre minden a r�gi lehet �s boldogok lehet�nk. M�r senki sem �ll k�z�nk…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.