Uruha



A mai világ elég unalmas. Mindenkinek csak a pénz kell, a hírnév, a hatalom és a tökéletes külső vagy a tökéletes külsővel rendelkező partner. Bezzeg régen ez nem így volt. Most meg… Unalom a köbön.

Már csak egy óra és vége a munkának. Épp egy host clubban ülök és várom az eredményhirdetést, mivel egy srác kötött velem üzletet. Az elején még jó mókának találtam, hogy clubb elsőt faragjak belőle, de rájöttem, hogy ez egyáltalán nem az. Az első két nap után megfájdult a fejem a lányok visítozásától. Mondjuk sosem vonzódtam hozzájuk. De most még mindig itt fetrengek a klubban és várom a főnököt, aki az egy óra leteltével kijön és közli szerencsétlen srácnak, hogy ő lett az első. A srác meg örül, mint majom a farkának. Pedig ha tudná, hogy mi vár rá….

Szépen kisétálok a clubb elé, ő meg jön utánam és nagyban ölelget meg hajlong, hogy kifejezze háláját irántam.

- Nem kell megköszönnöd. Ez volt a feladatom nem? Megtettem, amit kértél. Most már te tartozol nekem.

- És mi lenne az? – kérdezi, nem számítva arra, hogy az életével fizet érte.

- Látod a szomszéd boltban azt a nagy európai boros üveget? Az egy nagyon ritka bor. Esetleg, ha megvennéd nekem cserébe. – pislogok rá kiskutya szemekkel.

- Ennyi lenne? – kérdezi vissza megkönnyebbülve.

Én meg szorgosan bólogatok két mosoly között.

Hogy mennyire ostobák az emberek…

- Akkor mindjárt hozom! – mondja lelkesen és indul át a zebrán, én meg elégedetten elmosolyodom és végignézem, ahogy a srácot „véletlen” elüti egy kamion és meghal.

Most már ez a munka is letudva. Nyújtózom egyet, majd a bámészkodó tömeget kikerülve tovább sétálok.

Az út teli van párokkal. Ilyenkor olyan féltékeny tudok rájuk lenni. Ők a kis pár évük alatt megtalálják az igazit, én meg itt vagyok a 156 évemmel és sehol senkim. Ez annyira igazságtalan! De így jár az, aki az ördögnek születik. Talán, ha beilleszkednék közéjük, több esélyem lenne. Arra a kis időre legalább. De már hányszor megpróbáltam beilleszkedni, még sem sikerült. Egyszer azt hittem, hogy sikerült, de akkor is csalódtam. Nem szeretnék megint úgy járni. Na, de mindegy, inkább keressünk egy jónak ígérkező ügyfelet.

Már vagy két órája sétálgatok, mikor megpillantom Őt. Finomnak tűnik első ránézésre. Nyalom meg szám szélét miközben szememmel felmérem alakját. Vajon ő mire vágyhat?

Szépen odasétálok az asztalhoz. Először cigit kérek tőle, majd alaposan szemügyre veszem. Finom illata, szép arca és telt ajka van. E mellett van benne valami, ami vonz, de nem tudom, hogy mi. Kell nekem!

Gyorsan kiderítem, hogy mi az, ami után álmodozik, majd rátérek a tárgyra, majd ott hagyom az asztalnál, én meg tovább állok, mert van még pár elintézetlen ügyfelem.

Egy hét unalom és szenvedés. Ennyire elfeledkezett volna rólam? De rólam nem lehet! Elvégre gyönyörű vagyok és bármit teljesítek! Eddig senki sem tudott nekem nemet mondani, és még aznap felkerestek, de Ő, nem. Képes volt egy hetet várakoztatni. Addig meg unatkozhattam és tülkön ülhettem, hogy mikor hív már. Fogadjunk, hogy azért hívott ekkor, mert elfeledkezett rólam és most találta meg a névjegykártyámat!

De a lényeg, hogy hívott. Én nekem meg megmagyarázhatatlan okok miatt nem volt szívem elvenni a lelkét. Egy ilyen szépséget csak nem ölhetek meg, mint Aoi! Inkább úgy döntöttem, hogy rátelepszem a nyakára. Legalább addig is szórakozok egy kicsit. Így az alkukötésnél azt füllentettem neki, hogy azt csókkal kell megkötni. Pedig nem, de azoknak a telt ajkaknak ellenállni…. Még engem is kísértésbe ejtenek, pedig én vagyok az ördög!

Aztán szépen ágyikóba parancsoltam, hogy másnapra már az új házában ébredjen velem az élen, hogy elkezdődjön a közös életünk.

Amíg ő alszik, addig elolvasom az eddig megjelent könyveit és mangáit, hogy felkészült legyek e téren is.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.