- Akira, Akira, ébredj! – hallom meg Kai hangját, miközben vállamat rázogatja óvatosan.

Ezek szerint megint bealudtam a próbán. Álmos fejemmel pislogok rá párat, majd az előttem fújtató, dühös Chibire pislogok laposakat.

- Suzuki Akira, ez már a negyedik alkalom, hogy bealszol! – jobb kezét képembe dugva mutatja a négyes számot kontrázás képen – Mégis mit csinálsz te heti egyszer, hogy így végzed?

- Iszom…

- Akkor az ivászatodat rakd át péntekre vagy szombatra a vasárnap helyett, különben kiheréllek! Elég világos voltam?

Bólintok egyet, mire párat morogva elsétál, hogy összeszedje a többieket, mivel Kai időközben eltűnt.

Ez a negyedik hét, hogy ezt teszem. Az ivászat csak egy dolog. Először tényleg azért mentem le a bárba. De, utána már más miatt. Egy olyan személy miatt, akiről azt se tudom, hogy kicsoda. Folyton elhatározom, hogy megvárom, de mire megérkezik, addigra sikeresen leiszom magam, így minden reggel egyedül találom magam a lakásomban. Vajon fiú vagy lány az illető? Még ezt sem tudom, mivel nem az én fenekem fáj reggelente, már ha oda ment a dolog. De azt még is tudom, hogy jó vele lenni…

Ábrándozásomból Kai szakít ki.

- Rei, ez a tied. Most küldték a portára. – nyom egy kis csomagot a kezembe.

Kibontogatom a feladó nélküli csomagot. Egy lakáskulcs volt benne és egy papír, amire csak annyi volt felvésve, hogy „ Ha tényleg komolyan gondoltad.” és az illető címe.

Komolyan? Mégis mit? Azt hogy hozzá költözzem? Ennyire jól ellenénk? Sok a kérdés, válasz meg egy sem.

Zsebre vágom a kulcsot, hogy minél hamarabb letudhassuk a próbát. Szerencsére hamar túljutottunk rajta, így még délután hazaérhettem. Egy ideig ültem az ágyamon a kulcsot forgatva a kezemben, azon gondolkodva, hogy elmenjek e hozzá vagy sem. Végül az igen mellett döntök. Felpattanok, meglátogatom az adott címet. Az ajtó előtt a gyomrom görcsbe állt, a szívem egyre hevesebben kezdett dobogni. Egy ideig vártam, és hallgatóztam, de semmi zaj nem jött bentről.

Ha most benyitok, akkor megtudom, hogy fiú-e vagy lány. Meg kell tennem!

Határozom el magam. Behelyezem a kulcsot a zárba, elforgatom, majd kattan a zár, végül nyílik az ajtó. Óvatosan bekukucskálok, de sehol senki. Beljebb settenkedem, hogy körbenézzek. A lakásról hamar megállapítom, hogy egy férfi lakása, de a biztonság kedvéért a ruhásszekrényébe is benyitok.

Akkor ő az uke. A lakása elég szimpatikus. Szerintem ő is az lehet, de azt hiszem, ez mára bőven elég nekem, így fogom magam és hazamegyek. Majd máskor visszanézek.

Hazamentem, de a kíváncsiság annyira bennem volt, hogy inkább lementem a bárba hátha összefutom vele remélhetőleg józanon, de ez sem valósult meg, ami a józanságot illeti. Egy ideig vártam és kortyolgattam az italom, aztán a következőt és így szép sorjában a többit. A bár után a következő, ami elmémben megmaradt, hogy a házamban vagyunk és meztelen testünk egymásnak simul, ahogy benne mozgom. Nyögései és szuszogása, még jobban ingerelve engem bódító illatáról és érzéki érintéseiről nem is beszélve. Aztán eljött a reggel. Hallottam, ahogy fürdik, majd bejön a ruháiért, de nem mertem kinyitni a szemem. Féltem, hogy olyannal találom szembe magam, akivel nem kéne, vagy esetleg be se jön nekem. Nem tudom mit mondhattam neki, hogy kulcsot adott lakásához. De ha nem az esetem, akkor nem akarom őt megbántani, mert ezek szerint nem tudja, hogy azt se tudom, hogy ki ő.

Egy hétig kerültem a forrókását és az ajtajánál tovább nem mertem menni.

Aztán eljött a nap, amikor úgy éreztem, hogy itt az ideje az igazságnak. Zajt hallottam bentről. Gondolom, otthon van. Elővettem a kulcsot és benyitottam. Ekkor hallottam meg, hogy hárman is vannak a lakásban. De már nincs visszaút. Beléptem a nappaliba, ahol eléggé lesokkoltam, mert nem ám egyszerű embereket láttam ott, hanem Shinyát, Diet, és Kyot.

Neee, egyik sem az esetem! Vajon melyikkőjükkel lehettem együtt?

- Akira-kun, végre betoltad ide a becses feneked. Örülök, hogy pia nélkül is hozzám találsz édes. – jön hozzám Kyo, majd rácsap a fenekemre. – Hm, ez formás. Ma este majd leteszteljük. – nyalja meg szája szélét miközben perverzen néz rám, én meg kezdek sokkot kapni, ahonnan egy nevető Die hoz vissza.

- Ne foglalkozz vele. Kyo, csak viccel. Igazából velem voltál drága. – nyalja meg a fülemet, mitől kiráz a hideg.

- Én..én..- dadogom, de tovább nem tudom mondani, mert egyikőjük sem az esetem.

- Igen, te? – néz rám Die, miközben mutatóujjával végigsimít ajkaimon. – Te szeretnél alul lenni? Megoldható. Nincs mit ezen szégyellni Akira-can.

- Srácok, most már elég legyen! – áll fel a kanapéról Shinya. – Szerintem itt az ideje, hogy hazamenjünk.

- Ünneprontó… - morogják, majd mennek a cipőjüket venni.

- Ne foglalkozz velük, csak szórakoznak. – teszi vállamra a kezét – További szép estét. Megyek és felküldöm az igazit.

Végül ő is távozik. Mikor elmennek, megkönnyebbülök. De ezek szerint akkor van rá esélyem, hogy ő lenne az? Gyúl meg bennem a remény szikrája.

Hallom, ahogy nyílik az ajtó és léptei közelednek felém a nappalijába. Mikor meglátom, a szívem nagyot dobban. Ő áll itt előttem teljes nagyságában. A nagy Toshiya akiért szívem titkon dobogott.

- Akira, örülök, hogy eljöttél. Azt hittem, hogy csak az alkohol beszélt belőled akkor. De ezek szerint még sem. – mosolyog rám kedvesen.

- Én sajnálom, de nem igazán emlékszem a dolgokra. – Hajtom le bocsánatkérően a fejemet.

- Oh, értem.. – hangjából és arcáról a csalódottság tükröződött. – Akkor, hát szerintem jobb, ha elfelejtjük a dolgot. Ez elég kellemetlen helyzet mindkettőnk részéről.

- Az, de én szeretném, ha megpróbálnánk. Szeretnék emlékezni azokra a szép percekre, amiket te nyújtottál nekem. – csókolom meg minden bátorságomat összeszedve, miközben magamhoz ölelem.

Jólesően visszacsókol.

- Örülök, hogy így gondolod. – ölel magához, amivel szívembe boldogságot csempész.

Így kezdődött el a mi kapcsolatunk, amely még most is tart. Egy kulccsal, amit a döntésem követet és azt egy új esély a boldogsághoz, amit a sors megadott nekünk.



Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.