Aoi



Miért kell megcsókolnia? Jól esett, de gondolom ezt még jó pár emberrel eljátszotta az évek során. Elvégre, ha így működik nála a varázslat. Mindegy, azt hiszem, jobb hanyagolni ezt a témát. Próbálok semlegesen hozzáállni a dologhoz. Az lesz a legjobb. Inkább főzni kéne valamit vacsorára. Nekikezdek az edények kipakolásának, mikor csöngetnek. Hát ez meg ki lehet? Megyek ki és nyitom ki az ajtót. Egy szőke lány jön be a hirdetést lobogtatva és valami angolul mondd, de nem igazán értem, hogy mit mondd, és elég ijesztően néz ki.
Uruha szerencsére megment és átveszi vele a beszélgetést, én meg inkább a vacsorával foglalatoskodom. Ez valahogy sokkal bizalomgerjesztőbb. Mire végzek az omlettel Uruha is megjelent a konyhában.

- Nem lesz sokáig nálunk. Csak egy hetet bírj ki vele. – vereget hátba.

- Oh, de ugye nem azért mert…

- Nem. Akkor lesz telihold és azt mondta, hogy akkor két dugás közt megöl, hogy feláldozzon a sátánnak. – kap be közbe egy falatot az omlettből, az én szemeim meg kikerekedtek.

- Micsoda?! Nem! Egy ilyen őrült nem lehet itt! Kouyou, te felfogtad, hogy mit mondtál az előbb?! Nem engedem, hogy megöljön, vagy a közeledben legyen!

- Yuu… - szorosan magához ölel és egy puszit nyom arcomra, amit így hirtelen nem tudok hova tenni – Úgy örülök, hogy aggódsz értem, de engem csak egy ember tud megölni, és az nem ő. Úgyhogy, ne aggódj e miatt. Meg amúgy sem az esetem. De tudod, kölcsön kenyér visszajár.

- De, ugye az az ember nem akar téged megölni? – kérdezek rá aggódva.

- Nem tudok róla. Szerintem meg se fordult a fejében. – mosolyog rám, amitől megnyugszom.

- A lánnyal, meg…. azt hiszem most az egyszer nem bánom, csak nem szeretnék a tanúja lenni. Csak menjen el a házból. – döntöm mellkasának a fejemet, ő meg megsimítja a hátamat.

- Csak egy hetet bírj ki. – nyom egy puszit a fejemre.

- Megpróbálom. Csak ne rohangáljon döglött állatokkal.

A vacsorát szépen elfogyasztjuk kettesben, majd mind a ketten megyünk a magunk dolgára, de álmomban a döglött állatok rohangáltak a házban így nem sokra mentem az alvással. Felkeltem és átsétáltam Uruhához, aki a Tv-t nézte, így csatlakoztam hozzá, míg el nem nyomott az álom.

Az egy hét számomra hamarabb és nyugodtabban telt el, mint gondoltam volna. A kiadónál volt elég munka, így nem igazán voltam otthon, és akkor is rajzolni vagy írni kellett. De Uruha részéről ez nem volt elmondható. Folyamatosan menekült és bujkált a lány elől, mert rá akart mászni, hogy az ő szavaival élve megkefélhesse.

Aztán eljött az a bizonyos telihold. Én szépen elment az ismerőseimmel iszogatni egy kicsit meg beszélgetni.

Éjféltájt állítottam haza, gondolván, hogy már rég lerendezték a dolgot.

- Uruha, végeztél már? – nyitok be a szobába, mivel semmit se hallottam.

- Aoi? Nem akarsz még egy kicsit sétálni? – néz rám az ágyról, ahova kibilincselte a lány. Uruha félmeztelenül feküdt ott halál nyugodtan, csípőjén meg a csaj ült fehérneműben, mögöttük lévő asztalon meg gyertyák meg minden, ami kell egy szertartáshoz és egy nagy konyhakés, ami remélem, nem kerül bele Uruhába.

- De, azt hiszem, elfelejtettem cigit venni. Elmegyek az éjjel-nappaliba. Addig menni fog?

- Persze. Már úgy is untam a dolgot, de ő akarta ilyen későn. – bök fejével a lány felé, aki közben nekilátott Uruha nadrágmentesítésének.

- Hát, akkor sok sikert vagy valami ilyesmi. – csukom vissza az ajtót és rohanok ki a házból, majd a lehető leglassabban és a leghosszabb úton megyek el cigit venni és vissza.

Mire hazaérek, már rend és csend fogad egy teát szürcsölgető Uruhával.

- Azt hittem, már sose érsz vissza. Kérhetek egy szálat? – kérdi, én meg nyújtom felé a dobozt, majd kiülünk a kertbe a tücsköket hallgatni, cigi füsttel körbevéve és mindenféle semmiségekről beszélgetve.