Kai
Fenébe, túlkésőn jelentkeztem a kollégiumi szállásra és albérletet kéne találnom sürgősen, mert ez a két óra utazgatás sok időt vesz el a tanulásból. Talán a hirdetőtáblán van még szabad albérlet. Ehh, ezek olyan drágák. Jé, itt van egy olcsóbban. Elég jól hangzik a leírás alapján. Azt hiszem, ma suli után elmegyek a címre. És ez így is lett. Szépen csengetek a kertkapunál, egy fekete hajú férfi nyit ajtót. De ahogy elnézem talán egy 3 évvel idősebb nála.
- Segíthetek valamibe? – kérdezi kedvesen.
- Uke Yutaka vagyok és az albérlet iránt szeretnék érdeklődni.
- Oh, hát jó. Gyere beljebb akkor. – invitál be én meg követem őt.
Bentről sokkal nagyobbnak tűnik a ház, mint kívülről. Fent egy hatalmas csillár lóg a mennyezetről, amin meg is akad a tekintetem. Kaptam egy csésze teát, majd bemutatkozott a tulajdonos és elmesélte, hogy a barátjával lakik egy házban és a harmadik szobába keresnek egy lakótársat.
- Gyere, megmutatom a szobádat. – állt fel Aoi.
Felmentünk az emeletre, ahol megmutatta a szobámat, majd, az övét is, meg a dolgozó szobáját, hogy ha keresném, akkor hol találom meg őt.
- Itt meg Uruha van. Nyugodtan kérdezhetsz tőle is.
- Rendben. Viszont lehetne egy kérésem?
- Persze, mondd csak.
- A konyhát igénybe szeretném venni párszor, ha lehet, mivel szakácsnak tanulok és szeretnék gyakorolni, ha nem gond.
- Dehogy gond! – mosolyog rám Aoi kedvesen – Sőt, ha gondolod, akkor meg is kóstoljuk, ha szeretnéd. Elég beles egy társaság vagyunk. – mondja a végét kissé zavarban.
- Akkor esetleg ma átvállalnám a vacsora csinálását.
- Rendben. Rendezkedj be nyugodtan és érezd magad otthon.
Ezt hamar meg is tettem. Gyorsan áthoztam a bőröndjeimet és kipakoltam. Fent szerethetnek, hogy megtaláltam ezt a lakást. Nem sok helyen lehet azonnal beköltözni. Vacsorára csinálok mindenfélét, mivel nem tudom, hogy mit szeretnek enni. Habár, ahogy Aoi szavaiból kivettem lényegébe mindegy, csak finom legyen. Az illatokra Aoi le is talált az emeletről, így megtálalt majd segített nekem kivinni az ételeket.
- Kai-chan, nagyon finom illatuk van. Biztos nagyon finomak. Szólok Uruhának.
Pár perc múlva már ketten jöttek le a lépcsőn.
- Fiú? – néz rám nagy szemeivel Uruha, amiket meg is dörzsölget – Aoi, ezt miért nem említetted nekem?
- Azt hittem, hogy tudod.
- Mégis, honnan tudtam volna? Mindegy, örülök, hogy nem lány és európai. De együnk, ha már felkeltettél.
Aoi nagyba falja az ételt, amit készítettem és látom rajta, hogy ízlik neki, de Uruha…
- Aoi, ez micsoda? Ez szörnyen édes! Túlcukroztad az ételt? – fintorog az ételtől és tolja el magától.
- Nem én csináltam. Kai főzött most. Szakácsnak tanul, így lesz még jó pár alkalom, amikor ő fog főzni. De nem tudom, hogy mi bajod van vele. Szerintem nagyon finom.
- Szörnyen édes! Aoi, csinálj nekem vacsorát! – kezd el hisztizni, mint egy kisgyerek.
- Uruha! Edd meg amit Kai-chan csinált!
- Nem!
- Akkor nincs vacsora. Szokj hozzá, hogy a közeljövőben ő fog főzni.
- Te csak azt gondolod…. – morogja az orra alatt.
- Kouyou! – csap az asztalra és néz rá összeszűkített szemekkel – Ugye meg se fordult a fejedben, hogy megtedd?
- Jól van, jól van, védjed csak… - duzzogta, majd látványosan nekiállt turkálni és nyámmogni az ételt.
Vacsora után egyből el is tűnt.
- Ne vedd magadra. Csak nem tud főzni, én meg elkényeztettem. De, hidd el, ha nagyon éhes, úgy is meg fogja enni. Majd hozzászokik. Amúgy tényleg nagyon finomat csináltál. Elmosogatok, menj csak fel pihenni.
- Köszönöm. Jó éjt.
- Jó éjt.
Fent lefürdöm, majd befekszem a puha ágyikómba, ami jó nagy. Uruha elég gyerekes felnőtt, mondjuk, elég jól kiegészítik Aoival egymást. Vajon van köztük valami vagy mindig így vitáznak?
Hajnalba álmosan, de kikászálódom az ágyból, mert hív a természet. Nagyba slattyogok a sötét folyosón, mikor látom, hogy egy szinte alvajáró Uruha jön ki a mosdóból és valami furcsa rajta. Utána fordulok és farka van. Farka van?! Meresztem a sötétbe még jobban a szemeimet, nem mintha evvel bármit is elérhetnék. Azt hiszem, nagyon álmos lehetek, ha már hallucinálok…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
