Uruha

Mikor belépek a terembe, azt veszem észre, hogy Ruki és Reita elmélyülten kommunikálnak a laptop felett.

- Mit diskuráltok? – lépek mögéjük, mire lecsapják a fedelét és egyszerre vágják rá, hogy:

- Semmit. – közben kínosan mosolyognak, mire kérdőn vonom fel szemöldököm.

- Társkereső? – veszi el tőlük a laptopot és nyitja azt fel Aoi – Uruhának? – néz rájuk immár ő is kérdőn.

- És miért nőként van regisztrálva? –teszi fel a végső kérdést Kai, mire gyilkos szemekkel nézek rájuk, ők meg egyre jobban húzzák össze magukat.

- Hát, az úgy volt, hogy…. Ruki ötlete volt! – mutat a mellette lévőre Reita.

- De te csináltad! – védi magát a törpe.

- Szóval miről is van szó? – kérdem.

- Emlékszel arra a férfire, aki azt hitte rád, hogy lány vagy, mikor ki voltál sminkelve és ezért letaperolt? – bólintok – Szóval Ruki kitalálta, hogy mi lenne, ha…. – Rei ránéz az említettre, aki átveszi tőle a szót.

- Ha fogadnánk. Hogy vajon mikor vennék észre, hogy fiú vagy. Ezért beregisztráltunk egy társkeresőbe, mint látod, a többit meg gondolom sejted.

- De akkor miért Ruru néven? Így könnyen lebukik. – gondolkodik el Kai.

- Mutassátok! – veszem el a laptopot és nézem végig általuk kreált adatlapomat – Miért a combomról van fent kép?!

- Mert olyan, mint egy nőé! – köszörüli meg a torkát Akira és néz el másfelé.

- Aha. – szűkítem össze szemeimet - Rendben bele megyek a dologba, egy feltétellel. Ha a pasi szerelmet vall enyém a nyeremény! És bármit kívánhatok!

- Rendben. – vágja rá Ruki – De először is tisztázzuk, hogy avval kell elmenned, aki elsőnek rád ír. És mi is fogadunk. És amelyikünk nyer, akkor ugye annak teljesítjük a kívánságát. Akkor ki mire tippel? Írjuk fel az időpontokat egy lapra. Uruha ugyebár addig, amíg szerelmet nem vall neki. Szerintem meg amíg, le nem akar vele feküdni.

- Én is az ágyra szavazok. Ilyen combok mellett szerintem két hét. – mondta Reita, mire Ruki felírta a nevét az övé mellé.

- És ti srácok? – kérdezte a picúr.

- Szerintem egyből rájön.

- Ez kedves volt tőled Aoi. – mondom durcásan, mire megvonja a vállát.

- Én azt mondom, hogy a második alkalommal. – Kai.

- De nem veszélyes ez egy kicsit? Tudjátok, most volt benne a hírekben, hogy egy lányt így öltek meg, hogy elment egy találkozóra és kiderült, hogy a férfi egy őrült volt és megkéselte. Ha már ennyire akarjátok, akkor nem kéne követni őket vagy valami? – aggodalmaskodott Aoi.

- Szerintem nem lesz baja. – Akira.

- Szerintem meg Aoinak van igaza. –helyeselt Kai.

- Rendben, akkor az első randira Ruki velem jön, mint a húgom. – vigyorgok rá gonoszan, mire ő köpni-nyelni nem tud puffogásában.

Így váltak el útjaink a nap végén. Persze Aoi és Kai elég szépen belém ültették a bogarat, avval kapcsolatban, hogy valami állat fog betalálni, így volt egy álmatlan éjszakám.

Másnap reggel együtt néztük meg, hogy valaki jelentkezett-e randira. Tíz férfi írt, de ugye az első lesz az, akivel el kell mennem, így megnéztük az adatlapját.

- Ajaj, ebből baj lesz. Szerintem tegyünk most kivételt és legyen a második ember. – közölte Ruki.

- Miért ki az első? – nézem meg jobban az illetőt – Vállalom! Nincs szabályszegés!

- De, Uruha, ez Die! Ha megtudja, annak nem lesz jó vége. Ő mégis csak a Dir en Grey tagja. – kezd pánikolni Ruki.

- És? Ő is ember. Amúgy meg, szerintem jót nevetne rajta. Meg legalább róla tudjuk, hogy nem tenne semmi olyat. Elmegyek vele. Téma lezárva! Ruki készülj, jössz velem hétvégén! – elveszem tőlük a laptopot és visszaírok neki, hogy egy szombat két órához mit szólna, mire még a próba vége előtt válaszolt.

Hétköznap átmentem a nővéremhez és elcsentem tőle pár ruháját, ékszerét, sminkjét meg cipőjét, hogy nőt varázsoljak magamból a hétvégére.

Eléggé izgultam, de Aoi megnyugtatott, hogy nem lesz semmi gond és csak viselkedjek nyugodtan, de a kocsmákat kerüljem, mert most nőt játszom.

Végül elérkezett a randi napja. felvettem egy miniszoknyát, mivel ezek az okosak a combomról raktak ki képet. Egy felül lazább felsőt, szandált, egy kis párfüm, smink, hajvasalás, kistáska és már késszen is álltam. Elmentem Rukihoz, akit a nővére rózsaszín babává változtatott, amin jót nevettem, végül így indultunk el.

- Uruha ezért még kinyírlak. – morogta mellettem, mivel eléggé megbámultak minket a parkban.

- Te főzted, edd is meg. Engem nem zavar. – vettem elő a kis tükrömet és igazítottam meg a sminkemet.

- Ruru? – hallottam meg Die hangját mögülem.

- Daisuke? – fordulok felé.

- Szólíts nyugodtan Dienak.- mosolyog rám kedvesen, mire bólintok egyet szintén mosolyogva.

- Ő itt a húgom Lucy. – Mutatok Rukira, aki felvesz egy erőltetett mosolyt.

- Hello picúr! – vigyorog rá és borzolja össze a haját. – Akkor mehetünk? Habár azt hittem, hogy egyedül jössz, de gondolom a hírekben történtek miatt nem mertél egyedül jönni. Amúgy a Ruru a beceneved? – karol belém, majd indulunk el valamerre.

- Ez a rendes nevem. Tudod, a szüleink szeretik az amerikai neveket, de úgy gondolták, hogy az enyémet kicsit japánosítják. Így lett a Luluból Ruru. – rizsálom neki a hülyeségemet, amit most találtam ki. Hülye Takanori! Normális ember ezt a sületlenséget nem veszi be.

- Oh, értem. Aranyos, akár csak te. – közben a keze a fenekemre téved, mire megugrom egy kicsit.

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors? – hárítok.

- A mi korunkban? Hm.. – gondolkodik el egy pillanatra – Nem, nem hiszem, de ha te neked az, akkor majd a következő alkalommal. – kacsint rám, mire elpirulok.

A randi alatt Rukit szét szívatta, amin én csak jót nevettem, Ruki meg morgott és puffogott, majd nem bírta tovább és nekiment Dienek, de nem sok sikerrel, így jól éreztem magamat rajta. Persze a végén a puszitól kicsit zavarba jöttem, de jobb, mintha szájra adta volna. De ki kell bírnom, elvégre akkor bármit kívánhatok.

A második randi egy étteremben volt, ahova tűsarkúba mentem immár Lucy nélkül. Pár pohár bor után én is beszálltam a flörtölésbe, de azért óvatosra vettem a figurát. A vacsora végén hazakísért az ajtómig, ahol egy váratlan vendégem fogadott nem éppen örömmel.

- Te….te kis…..te…te….kleptomániás, most azonnal add vissza a ruhámat! – üvölt rám a nővérem az ajtóm elől.

- Ő kicsoda? – kérdi mögülem Die.

- A nővérem. – sóhajtok egyet – Köszönöm, hogy hazakísértél. Ezt már egyedül is el tudom intézni. Majd még beszélünk.

- Rendben. Aludj jól Ruru-chan. – derekamnál fogva magához húz és ad számra egy puszit, nekem meg kikerekedik a szemem és arcom színe már vetekszik egy jól érett paradicsoméval.

Ránézek a nővéremre, aki kerek szemekkel néz, és csak hápog hol rám, hol a távolodó férfira mutatva.

Beengedem a házba, ahol levetem ruháját és belebújok a sajátomba.

- Magyarázatot kérek, most! Ha anyu megtudja, hogy az egyetlen kicsi fia átment transzeszvitába, akkor nagyon ki lesz.

- Nem vagyok transzeszvita!

- Akkor minek loptad el a ruháimat és mész randira férfiakkal?!

- Mert fogadtunk a többiekkel!

- Ti nem vagytok normálisak. Komolyan mondom, simán lehetne az a nevetek, hogy agyalágyultak.

- Én is szeretlek… - morgom – Itt van a ruhád, a többit majd máskor visszakapod. Most már aludhatok?

- Felőlem azt csinálsz, amit akarsz, de ha bármelyik ruhámnak baja esik, véged van! Anyu „véletlen” meg fogja tudni, hogy mit is csináltál. Ja és a nyeremény fele az enyém! Na, bye öcsi! – felkapja a ruháját és kisétál, én meg végigfekszem a kanapémon és ott nyom el az álom.

Reggel boldogan ecsetelem el a történteket, mivel ez azt jelenti, hogy már csak Reitát és Rukit kell legyőznöm és én nyerek.

Szerencsére szépen haladunk a randikkal, és az italozást is sikerült elkerülnöm.

Ha a mai napot is túlélem, akkor Reitáékat is legyőzöm. Menni fog, érzem én! Egy nyári lenge fehér, piros virágmintás ruhát vettem fel egy szandállal és egy piros szalaggal karkötő gyanánt a kezemen, mert drága nővérem szerint így a jó. Vele meg inkább nem ellenkezünk. Jobb férfinak lenni, mint nőnek.

Daisuke meg is dicsért, hogy milyen szépen nézek ki. Kéz a kézben elindultunk sétálgatni és mindenféléről beszélgettünk, majd feltévedtünk a lakására.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy háza van. Egész hangulatosan van berendezve ráadásul. Aztán leültünk a nappaliba beszélgetni.

- Remélem, bírod. – tesz az asztalra egy üveg whiskyt, majd tölt a poharainkba, az én szemem meg megcsillan.

- Nos, egy pohár még belefér. – mosolygok rá, majd koccintunk, és egy húzásra megisszuk.

- Szerintem meg ez is bele fog férni. Hosszú még a mai nap. – tölt még egy adaggal.

Aztán megint beszélgetünk, néha-néha belekortyolunk az italba.

Már vagy tíz perce beszélhettem folyamatosan, mikor egy simogató kezet érzek meg combomon, majd egy idegen nyelvet a számban, engem meg elönt a pánik, így kicsit hátrálok a kanapén.

- Die, én nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – Fenébe! Nem veszíthetek pont most!

- Ne félj, Ruru. – simít végig arcom élén – Engem nem zavar, hogy ilyen lapos vagy.

Újra megcsókol, keze pedig szoknyám alá téved, így felpattanok és berohanok a fürdőbe, amit magamra is zárok.

Ennek így nagyon nem lesz jó vége, és egyszer ki kell innen jönnöm.

- Ruru, minden rendben? – hallom meg hangját.

- Nem, nagyon nincs! – válaszolok pánikolva.

Mégis mit tegyek? Előkapom telefonomat és tárcsázom nővéremet. A többiek nem tudhatják meg, hogy majdnem lebuktam. Ide női segítség kell.

- Mondjad öcsi! – hallom meg hangját.

- Segíts! – nyüszítem a telefonba – Mit mondjak, hogy ne akarjon velem lefeküdni? – suttogom.

- Ho,hó, csak nem gondba vagyunk? Hát talán tudok segíteni, de cserébe kéne valamit kapnom, nem gondolod?

- Bármit, csak segíts!

- Akirát kérem egy napra!

- Rendben! Mit tegyek?!

- Hát mondd azt, hogy megvan. Vagy azt, hogy régi nevelésű családból vagy így még nem voltál férfival. Habár a miniszoknya után kötve hiszem, hogy ezt elhiszi. De most megyek. Bye.

Basszus, hogy ez, hogy nem jutott az eszembe! Csapom homlokon magam, majd összeszedem a bátorságomat és kinyitom az ajtót.

- Ruru, ne haragudj, nem tudtam, hogy neked ez még túl gyors. Elnézést, csak olyan szépen nézel ki és hát nem igazán tudtam ellenállni a csábításnak. – mondja, majd magához ölel, én meg finoman megveregetem a hátát.

- Semmi baj. Csak tudod, rég voltam már férfivel meg hát most itt van az a bizonyos piros betűs nap is. Csak nem akartam ezt mondani, mert ez személyes téma részemről. – fordítom el arcomat, hogy úgy tegyek, mint aki zavarba van.

- Oh, értem. Akkor semmi baj. Majd, ha készen állsz, akkor szólsz. – nyom egy puszit a számra, majd tovább folytattuk a beszélgetést mindenféléről, így megnyugodtam.

Másnap büszkén közöltem Rukiéknak, hogy győztem, de ők ragaszkodtak hozzá, hogy legyen még egy-két nap, és ha azt túlélem, akkor fogok csak győzni, mert ugyebár még nem hangzott el a szeretlek szó.

Következő alkalommal vidámparkba mentünk el, de a lakásokat kerültük, aminek nagyon örültem. Annak viszont már kevésbé, hogy összefutottunk a banda többi tagjával, akik folyton a combomat bámulták és nagyba vigyorogtak rám, mint a tejbe tök, Kyo meg rá is csapott egy akkorát a combjaimra, hogy majdnem felordítottam férfias hangomon, amit épp, hogy vissza tudtam fojtani.

Egyik nap Die megdobott egy sms-el, hogy menjünk el a mai nap folyamán egy pizzázóba ebédelni, aminek kimondottan örültem, mert már kezdtem éhes lenni.

A pizza hamar elfogyott meg a mellé kért sör, aztán egy újabb pohár sör, és, még ami fogyott. Már nem tudom hány pohárral ittunk és miből, főleg én, de biztos, hogy elég szépen leittam magamat. Azt se tudom, hogy, hogy kerültem haza. Haza?! Fenéket haza! Ez nem az én párnám illata! Ez…Daisuke illata! Riadtan kapom fel fejemet és nézek körül. A hálószobájába voltam. Szerencsére a női ruha még rajtam volt, így egy kicsit megkönnyebbültem. Egy idei néztem ki a fejemből, de amikor nyílt az ajtó magam elé kaptam a takarót.

- Felkeltél? Hoztam neked fájdalomcsillapítót. Tündérke mondta, hogy ivászat után elkél neked. Ruhát nyugodtan vegyél ki az enyéim közül, de azért siess, mert el fogsz késni a Tv-s interjúról.

- Micsoda? – kerekednek ki a szemeim.

- Tudom, hogy ki vagy. – mosolyodik el.

- Te benéztél a szoknyám alá, amíg aludtam?! – kezd elönteni a pánik.

- Dehogy is! – neveti el magát – Már az elején tudtam, hogy ki vagy. Csak besegítettem, hogy te nyerjél. Szóval vedd úgy, hogy elhangzott a tegnapi nap a szeretlek és ezért leittad magad, oké?

- De te, honnan tudsz erről az egészről?

- Mondjuk azt, hogy egy tündérke suttogta a fülembe egy forró éjszaka közepett. – kacsint rám – Kint várlak, siess, nehogy sokat késs! – megy ki a szobából.

Egy tündérke? Én ezt nem értem, de legalább az én pártomat fogta.

Gyorsan felöltözöm, a nővérem ruháit meg berakom egy szatyorba, a kocsiban pedig megreggelizem.

Szerencsére hamar odaérünk a tv stúdióhoz, így csak egy tíz percet késtem.

Miután kifaggattak minket a tv-ben elégedett fejjel sétálok be az öltözőbe.

- Kimondta! – nyújtom nyelvemet Rukiékra akik ott morgolódtak, amin Aoi csak jót mosolygott, majd megingatta fejét, Kai is kuncogott egy kört.

- Sziasztok! – köszön el Aoi.

Épp csukta be az öltöző ajtaját, mikor meglátom, hogy itt hagyta a trikóját.

Felkapom és elindulok vele, hogy visszaadjam, de a kijáratnál megállok, és csak elmosolyodom, ahogy meglátom Dieal, ahogy egymást ölelve falják a másik ajkait. Még, hogy egy tündérke, mi?

Másnap reggel nővéremmel együtt mentem be a termünkbe, mert ottanra beszültük meg a találkozót.

- Nos, azt kívánom, hogy legyen négy kívánságom, amit kötelességetek teljesíteni! – vigyorodom el – Az első legyen az, hogy Akira, egy napot kell eltöltened a nővéremmel. Segíts neki a vásárlásban.

- Én is szeretlek. – morogja, mert ő már tudja, jól, hogy milyen, ha a nővérem ruhákat vásárol magának.

- Lucy, neked meg hoztam egy csinos kis ruhát, amit szeretném, ha jövő héten minden egyes próbán felvennél. – nyújtom át Rukinak a mini ruháját, mire puffogg magába egy kört és elkezd törpéül káromkodni, amin mindenki jót nevetett.

- Yutaka, egy hétig te fogsz nekem főzni. – mosolygok rá, mire bólint egyet.

- Yuu, te meg elmesélsz nekem minden egyes részletet! Mindent tudni akarok!

- Mégis miről? – néz rám értetlenül.

- Nem is tudom, tündérke… - vigyorodom el elégedetten, mire elpirul.

- Ahhoz kevés lesz ez az egy-két óra…

- Én ráérek estig is. – karolok belé és indulok el vele lakásom felé, ahol egyből leültetem.

- Amúgy köszönöm, hogy nem akartad, hogy bajom essen és én nyerjek. – nyomok egy puszit arcára.

- Szívesen. Megérdemelted, akárcsak az a két lüke.

- Na, de most már kezdj bele, mert már furdal a kíváncsiság.

- Hát, az úgy volt, hogy…..

És Aoi csak mondta, mondta a magáét én meg úgy hallgattam, mint a kisgyerekek az óvó nénit, mikor mesét mond nekik.



Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.