A srácok éppen végeztek a próbával, mikor Ruki félrehívta Uruhát.

-Ráérsz egy kicsit? – kérdezte a kisebbik.

-Persze, Valami baj van?

Ruki intett, hogy menjenek be egy közeli szobába, míg a többiek kinn pakolásznak.

-Igazából, még nincs baj….

- Hát akkor?

- Az van, hogy – vesz egy nagy levegőt – észrevettem, hogy Aoival nem igazán, sőt szinte nem is beszéltek és nem akarom, hogy ez a banda rovására menjen. Ezért adok egy hetet…

- Várj egy kicsit! – vág bele a szavába- Őt nem kellene behívni, hogy vele is megbeszéljük ezt?

- Nem. – ingatja meg a fejét - Őt már elég régóta ismerem, ezért döntöttem úgy, hogy ő biztos, hogy marad. – Mondja nyugodtan.

- Evvel azt akarod mondani, hogy kiraksz?! – kapja fel a vizet Uruha.

- Csak akkor, ha nem mutatsz változást. Biztos nem lenne neked gond átmenni egy másik sikeres bandába, elvégre te vagy Uruha.

- Cöh. Faszom beléd, Ruki! Ugye ezt nem gondolod komolyan?! – kezdett felmenni a gitáros pumpája.

- De. – Érkezik rá a nyugodt válasz.

Uruha kivágta az ajtót, majd kiviharzott, míg Ruki nyugodtan sétált ki a teremből.

- Mi történt? – Kérdezi csodálkozva Kai.

- Semmi, csak kapott egy hívást. Holnap próba, ne felejtsétek el!

Másnap Uruha kivételével mindenki ott volt a próbateremben.

- Uruha hol van? – Jött a kérdés Kaitól.

- Nem tudom. Reita te tudsz valamit? – Folytatta a kérdés sorozatot Aoi.

- Semmit se tudok, de szerintem nemsokára be fog esni.

Pár perc múlva meg is érkezett a hiányzó személy. Gyilkos tekintettel nézett Rukira, Aoira rá se nézett, a többieknek meg intet egyet, majd beállt a helyére. Mikor tartanak egy kis szünetet Reita odament hozzá.

- Uruha, mi a baj?

- Semmi…, csak álmos vagyok. – majd rágyújt.

- Uruha.. már régóta ismerlek, és ha álmos vagy, akkor nem nézel olyan szemekkel, hogy avval ölni tudnál. Arról nem beszélve, hogy remegsz az idegességtől. A viselkedésedről nem is beszélve.

- És mi van akkor? Zavar? – Érkezik a flegma válasz.

- Igen, zavar! Ha nem mondod el, hogy mi történt, addig nem tudok neked segíteni!

- Magánügy. De most inkább hazamegyek.

Állt fel és indult kifelé, mikor az énekes az ajtóban megállította.

- Máris mész? Meg se próbálod?

- Bocs, nincs kedvem részt venni a játékaidban. – löki el magától az énekest, aki ráesik Reitára. – Viszlát, srácok! – Majd elviharzik.

- Jól vagy Ruki? – kérdi aggódva a basszeros.

-Aha.

- Mi történt tegnap? Kivel telefonált és miért lökött el téged?

- Gőzöm sincs, hogy kivel beszélt, de majd ma beszélek vele négy szem közt.

Másnap a próbán Uruha persze megint csak félig volt. Mikor elment a többiek válaszra várva néztek Rukira, aki erre sóhajtott egy nagyot.

- Azt nem mondta meg, hogy mi a baja, de abban egyeztünk meg, hogy kap egy hetet. Ha addig nem rendezi a dolgot, akkor új gitáros után kell néznünk. – hazudta a többieknek rezzenéstelen arccal.

- MICSODA????!!! – Döbbennek le és kelnek ki magukból a többiek.

- Sajnos ez van. Próbáltam lebeszélni róla, de ezt kaptam érte. – Mutat a bekötött kezére.

- Ez így nem lesz jó. Holnap után próba helyett beszélnünk kéne vele. – veti fel az ötletet Aoi.

Az énekes kivételével mindenki helyeslően bólogat.

- Szerintem vele már nem lehet beszélni. Már rég szétitta a maradék agysejtjeit is.

- Ruki, most miért vagy ilyen negatív? Attól még, mert haragszol rá, az nem azt jelenti, hogy ne beszélj vele. Téma lezárva. Szépen megbeszéljük a dolgokat. – Zárta le a vitát a basszeros.

Természetesen Uru nem jött el sem akkor sem az utána lévő interjúra sem. Míg a többiek interjúról interjúra jártak Uruha éppen egy válogatáson ül, amikor fél füllel elkapta két tag beszélgetését.

- Hé, az ott nem Uruha a Gazette gitárosa?

- De, ő az. Ruki mondta, hogy ne vegyük fel, mert elég durva italproblémái vannak. Ők is azért rakták ki.

Ez épp elég volt neki, hogy beteljen a pohár és eltűnjön onnan. Ez volt az a nap, amikor úgy döntött, hogy nincs többé Uruha. Ezentúl már csak Takashima Kouyou létezett. Minden, ami egykor a bandára emlékeztette őt, összerámolta egy dobozba és elásta a gardróbja aljára. Mikor végzett vele elővette a „felvidító gyógyszerét”. Már épp a kidőlés szélén volt, amikor valaki csöngetett. Mikor kinyitotta az ajtót Aoival találta magát szemben, kinek képére kiült az undor.

- Uruha, ezt nem gondolhatod komolyan?! Árad belőled a pia szaga!

- NEM ISMEREK semmiféle Uruhát!

- Tök mindegy, veled akarok beszélni és késsz. Beengednél?

- Minek? Már nem vagyok a banda tagja. - majd bevágja az ajtót.

Rá pár nappal később Aoi épp hazafelé sétálgat, amikor a zöldségesnél megpillantotta Uruhát, mint eladót, aki éppen egy banánt majszol. Pár perc gondolkodás után úgy dönt, hogy odamegy hozzá.

- Ezek szerint a banánokkal jobban eltársalogsz, mint velem.

- Aoi? Te meg mit keresel itt?

- Beszélni akarok veled, ha már múltkor nem sikerült.

- Te meg miről beszélsz? – Néz rá értetlenül.

- Semmi, tök mindegy. - próbált nyugodt maradni, elvégre Uruha csak a pia miatt nem emlékezett a dolgokra – Tudom, hogy miért léptél ki. Ruki mindent elmondott.

- Oh, igazán?! Leültetek teázni vagy mi?

- Ráküldtük Miyavit. De a lényeg az, hogy gyere vissza!

-És miért pont te közlöd ezt velem? Vagy mi lesz, ha nemet mondok?

- Megvannak hozzá az eszközeim, hogy igent mondjál.

- Kötve hinném… , hogy pont te vegyél rá, akivel nem is igazán beszélek.

- Megvan az oka, hogy miért nem beszéltem veled eddig. – nyalja le Uruha szája széléről a banánt – Uru-chan…

- Aoi,.. te… - mondja teljesen vörös fejjel, de az illető Uru szája elé rakta az ujját.

- Sss. Ne beszélj fölöslegesen. - majd megcsókolja.

Döbbenetére a szőke viszonozta a csókját.

- Azt hiszed én ok nélkül viselkedtem veled így? – nézett kéjesen a feketehajúra, miközben ujjával a mellkasát cirógatta.

-Hát.., ezek szerint könnyebb lesz téged visszahívnom, mint gondolnám. – mosolyodott el.

- Nem megyek vissza. Aoi, ezt most felejtsd el!

- Akkor, ez azt jelenti, hogy egy csóknál több már nem lesz köztünk. – sóhajt egyet csalódottan Aoi. – Pedig már reménykedtem benne… és ahogy elnézlek te is örülnél egy ilyen visszahívó ajándéknak. – célzott Uruha lába közt dudorodó testrészére.

- Francba, egy ilyen csábító ajándékot nehéz lesz visszautasítani.

- Nekem mondod? De ahhoz, hogy többet is kapj belőle, holnap gyere a próbaterembe nyolcra.

- Nem gondolod, hogy addig túl sok idő fog eltelni? – Simul hozzá Aoihoz, akinél szintén érezhető volt a csók hatása.

- Lehet, de a hangszer is csak az után fog jól szólni, miután behangolták, de neked ezt tudnod kéne. Addig, meg gyakorolj a banánjaidon, ha nem bírsz magaddal.

Nem kellett ennél több a kis szöszinknek másnap reggel nyolcra ott is volt a megbeszélt helyen. Mikor benyitott Aoi már várta őt.

- Remélem behangoltad a baszószeredet, mert különben nagyon megjárod!

- Valaki milyen türelmetlen.

- Ne húzd az agyam Aoi, különben nagyon megbánod! – Egy hirtelen mozdulattal nekinyomta Aoit a falnak, majd egy kéjekkel és szenvedéllyel teli csókkal ott tartotta, melyeket partnere rögvest viszonzott. Uruha végignyalta Aoi nyakát, mire az illető száját kéjes nyögések hagyták el.

- És most lássuk, hogy mi vár rám odalent. – Suttogta Uruha, miközben végignyalta a gitáros felsőtestét, majd letérdelt elé, nadrágjától és alsójától megszabadítva, hogy nekilásson barátja örömszerzésének.

- Nem állt szándékomban húzni, az agyadat, de van egy olyan érzésem, hogy azt akarod, hogy én legyek az uke.- érkezik a késői válasz a kéjes nyögések között.

- Ez ennyire zavar téged? – hajol fel hozzá. – Akkor sajnos kénytelen vagyok hazamenni.

Távolodik el tőle Uruha, amikor Aoi kézen ragadja.

- Fene, egye meg a helyzetkihasználó képességedet!

Uruha ezt egy elégedett mosollyal nyugtázta.

- Akkor hadd lássam. – ereszt el egy kedves mosolyt, mire Aoi morog egy kört, majd nekilát a szeme kényeztetésének. Persze csak azért is, hogy húzza, a szöszi agyát a combjait kezdi csókolgatni és finoman harapdálni, majd amikor úgy gondolta, hogy eleget húzta a másikat, nekilát annak péniszének benedvesítéséhez.

- Ugye tudod, hogy az időhúzás miatt nem leszek kedves hozzád?! – majd egy hírtelen mozdulattal megfordította Aoit és tágítás nélkül beléhatol, mire az illető száját fájdalommal teli nyögés hagyta el.

- Te vadbarom, ez tudod, hogy fájt?!

- Nem, de én megmondtam, jobb, ha nem húzod az agyam! – Majd egy erő teljes lökést küld hátulról.

Míg a kétgitáros egymás társaságát élvezve nyögdécseltek a többiek is megérkeztek az épületbe. Ruki Kaival vitázott, ezért Reita előrement a próbateremhez, de elég volt csak az ajtón lévő üvegablakon benéznie; egy mosoly hagyta el a száját és visszasétált a többiekhez, vállukra helyezve a kezét visszafordította őket a lift felé.

- Most meg mi van Reita? – Kérdezi magából még mindig kikelve Ruki.

- Semmi, csak most már újra teljes a csapat. – Közölte Reita elégedetten.

Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.