Ruki
Annyira, de annyira utálom ezeket a rendezvényeket, amiket a cégek tartanak. Most is itt poshadom egy ilyenen. Pontosabban a tetőn szívom a jóleső és egyben időeltöltő cigimet. Rápillantok az órámra. Még 10 perc és vége van. Ideje visszamennem a tömegbe, mielőtt kiszúrják, hogy eltűntem.
Kinyitom a vészkijárat ajtaját, lesétálok a lépcsőn, de az emeleten sötétség fogad. De nem csak ezen, hanem a többin is. Áramszünet. Fantasztikus. Nyugodtan sétálok a korlát szélén lefelé emeletről emeletre, ahonnan a többiek hangját hallom és a mobil fények világítanak, mikor nekimegyek valakinek.
Kettőt találhat az ember, hogy ki az az észlény, aki világítás nélkül rohangál a sötétben és annyi esze van, mint Miyavinak. Hacsak nem ± 1. Maya…
De azért rendes vagyok és megpróbálom felsegíteni, amit egy reccsenés követ.
Széttört… a nyalóka.
Ezt a fény is megerősítette, ami most jött vissza.
- Jól vagy? – kérdezem meg a biztonság kedvéért a riadt Mayától, aki nagy, pityergésre késszen álló szemekkel néz a széttört nyalókára lekonyuló ajkakkal.
- Ne, hallod, nehogy el kezdj nekem sírni egy nyalóka miatt!
- Ez nem egy nyalóka! Ezt Aijitől kaptam és most széttörted! – néz rám patakzó könnyekkel.
- Ígérem, veszek neked nyalókát, csak hagyd abba!
Utálom, hogy lehet valaki ennyire gyerek? Már csak az hiányozna, ha nekiállna bömbölni és akkor a csúnya Ruki megbántotta a szegény ártatlan kis Mayát szöveg terjedne.
- Tényleg veszel nekem? – szipogja.
- Persze, csak felejtsük már el ezt az egészet. Holnap megkapod és mindenki boldog lesz. Mit szólsz hozzá?
- NEM! Ezt Aiji hozta Európából! Ezt tíz napig akartam enni. Tíz nyalókát kérek érte!
- Jó, jó, holnap megveszem mind a tízet, csak legyünk túl rajta. – morgom.
- Nem jó. – rázza meg a kis buksiját.
- Most mi nem jó? Te kértél tízet! – akadok ki rajta.
- De tíz napig akartam enni. Tíznapi boldogsággal tartozol. Minden nap venned kell nekem egy nyalókát.
- Jól van. Veszek neked tíz napon át, csak felejtsük el az egészet.
Erre bólint egyet, én meg megkönnyebbülök, hogy ennyivel elintézte a dolgot. Remélem, holnapra elfelejti az egészet… De nem lehet ekkora szerencsém, hogy ennyiben hagyja a dolgot.
- Akkor meggyünk? – pislog rám kölyökkutya szemeivel.
- Mégis hova? Aijivel jöttél ő is visz haza nem?
- De, de nyalókát venni. Este még akartam enni belőle. Vagy hazudtál nekem? – újra bekönnyesednek a szemei.
- Nem, nem, de mégis hol a francba lehet az éjszaka közepén nyalókát venni? – kezd felmenni a pumpám, mert erre nem számítottam, hogy a sors csapását veszem ma a hátamra.
- Hát éjjel-nappaliban! De kis butus vagy Ruki-kun. Gyere, van egy a közelben. – pattan fel és vidáman ugrálva, - mint a törpék és a kisállatok a Disney mesékben – indul el a bolt felé.
Morgolódva, de utána megyek. Csak legyen már vége a mai estének, sírom magamban. Szerencsére hamar odaértünk a kisközérthez, ahol nekiállt válogatni, majd egy 5 perc után megtalálta a számára tökéletest. Kezdem magam úgy érezni, mint egy cukros bácsi…
- Köszönöm a nyalókát. Holnap találkozunk Ruki-kun. – mondja nagy boldogan, mire morgok egyet.
- Csak, hogy jobb kedved legyen. – mondja és egy nyalókától ragacsos cuppanós puszit nyom az arcomra, majd elviharzik.
Én meg csak nézek nagy szemekkel, ragacsos arcomat fogva.
Remélem legközelebb nem csókot ad…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
