Takashima Kouyo, sokan így ismernek. De a legtöbben mégis Uruhaként. Uruha a Gazette gitárosa. Csakhogy, ez a név nem kitalált, mint ahogy azt az emberek gondolják, mivel, hogy ez az eredeti nevem is. Takashima Kouyou csak a földi nevem, amit az itteniek miatt kellett felvennem. Hogy miért mondom azt, hogy földi nevem? Ez egyszerű, én az emberek által ufónak nevezett lények közé tartozom, akárcsak Kai, habár ő hamarabb érkezett a föld nevű bolygóra, mint én. Kiskoromtól kezdve az a feladatom, hogy beolvadjak közéjük és felmérjem a helyzetet, hogy mennyire is tudnánk velük együtt élni a távoli jövőben.

Mivel külsőleg teljesen egyformák vagyunk, így a beépüléssel nincs olyan nagy gondunk és a szokásaink is nagyjából megegyeznek. Habár velük ellentétbe, hiába fejlettebb a technológiánk, még sincsenek háborúk és egyéb szörnyű dolgok. Igazából börtön sincs nálunk. Ezek után jogos a kérdés, hogy akkor miben is különbözünk a békés természetünkön kívül.

Hát abban, hogy mi olyanok vagyunk, mint a csigák. Kétneműek. És mi csakis a párzási időszakban vagyunk képesek utódot nemzeni. Ilyenkor, mint az állatoknál nálunk is előjönnek a másik számára felkeltő jelek, csakhogy mi örökké hűségesek maradunk a párunkhoz, mint a pingvinek.

Szóval ez lennék én Uruha. Csakhogy én még nem találtam meg a páromat Kaival ellentétben, akinek a barátnője a bolygónkon maradt.

De ennyit az ismeretterjesztő filmről és a tükörben való önbámulásról, mert megint el fogok késni a próbáról.

Még párszor végighúzom hajamon a fésűt, majd megigazítóm ruhámat, bebújok cipellőmbe és irány a próba.

- Ohayo! – köszönök be vidáman, mert most kimondottan jó kedvem van.

Bent egy Koront babusgató Ruki, Kait piszkáló Reita és egy kávét szürcsölő Aoi fogad.

Hát, meg kell, hogy mondjam nagyon lelkes egy társaság….na, mindegy.

A nap további részében már oldódott a hangulat. Aztán Kai telefonja elkezdett csörömpölni a megbeszélés alatt, ő meg, hozzá nem méltóan kirohant és felvette a telefont.

Furcsa, ő mindig lehalkítja vagy kinyomja a telefonját. Na, mindegy. Mikor bejön a terembe, alig bír megülni a seggén és a szokásosnál is hiperaktívabb.

- Na, mi van, Kai-chan, beléd szállt a duracel nyuszi? – kezdi a piszkálódást Reita.

- Jövő héten jön a barátnőm. – mondja csillogó szemekkel.

- Tényleg? Ez nagyszerű! Hogy, hogy ide utazik? – kérdem.

- Hát, mert tudod, jövő héten van az a bizonyos hét. – köszörüli meg a torkát.

- Tényleg? – nézek rá kerek szemekkel. Nekem teljesen kiment a fejemből.

- Szóval kis nyuszikat akartok? - folytatja vigyorogva Reita.

- Ti most komolyan kiszámoltátok, hogy mikor a legalkalmasabb rá a dolog? – szól bele a témába Aoi.

- Nos, úgy is mondhatjuk. De, ha nem haragszotok, akkor én mennék és készülődnék, mert messziről jön. – hajol meg illedelmesen és már itt sincs.

Ezek szerint jövő héten lesz a párzási hét? Eh, de én semmit se tudok erről! Csak, azt, hogy megváltozunk, de hogy? Nem akarok lebukni! Ki kell faggatnom Kait!

Mivel Kai lelépett, így a próbának is vége, az az irány a Yutakaház! Tövig nyomom a gázpedált, hogy minél hamarabb odaérjek, ahol ráfekszem szegényke csengőjére.

- Uruha? Valami baj van? – nyit nekem ajtót.

- Kai, segítened kell! – nézek rá kiskutya szemekkel – Én, még kicsi vagyok, és ez lesz az első ilyen alkalmam! Semmit nem tudok!

- Jól van, ülj le. – kínál hellyel, kuncogva.

- Nem kell félned, nem olyan változások lesznek, ami miatt nem néznél ki embernek. Egyeseknek megváltozik az illatuk, így a másik nem közeledni fog feléd, vagy a szemed színe változik, amit akár egy kontaklencsével is kimagyarázhatsz, vagy a hajad élénk lesz, amit festékre is foghatod. Esetleg a bőröd lesz puhább. Szóval nem kell aggódnod. De, azért vigyázz magadra. Mondjuk, az igazin kívül úgy sem fogsz mással összejönni. Ez a mi szerencsénk. – vereget hátba bíztatóan, én meg megkönnyebbülök.



Szobám ablakában ülve szürcsölöm a teámat és az eget bámulom. Holnaptól egy héten át telihold lesz. Vajon milyen változásaim lesznek? Töprengek el magamban. Remélem tényleg semmi komoly. Teszem le a bögrémet az éjszakai szekrényemre és bújok bele puha ágyamba ezen a kellemes nyári estén.

Reggel nagyot ásítva kelek fel és nyújtózom hozzá egy jókorát. Kimondottan jó kedvem van és magabiztosnak érzem magam. Hm, és a bőröm is sokkal feszesebb, illetve puhább. Ezek tényleg nem olyan vészes változások; nézegetem magamat a tükörben. Talán az illatom az, ami erősödött, gondolom ez olyan feromon szerű dolog lehet. Vonom meg vállamat és kezdek el öltözködni.

Mivel ma egy interjú van, így meg is tapasztalom a változás hatását, mivel a nők tényleg csak úgy tapadnak rám, amit hiába a magabiztosságom, néha már nem tudok kezelni és kérlelő pillantásokat vetek Kaira, hogy mentsen meg.

Persze ő csak annyit tanácsol, hogy ne mozduljak ki otthonról, ha nem szükséges. Ezt magamtól is megtettem volna…

Másnap volt egy rövidebb próba, ahonnan sikerült nem elkésnem. Csoda. És Kai is összeszedett volt. Gondolom rajta így jön ki a változás.

A kanapén ülve próbálok lefogni egy hangot, ami az istenért sem akar összejönni.

- Nem jól csinálod. – jön mellém Aoi és mutatja meg a könnyebb verziót.

- Köszönöm. – nézek rá hálásan.

- Szívesen, nahát, te új parfümöt használsz? Finom illata van, és a bőröd is olyan puha lett. Tusfürdőt is váltottál? – kérdi kezemet taperolva, mire én zavaromban elvörösödöm.

Mégis mit mondjak neki? Nem mondhatom meg, az igazat.

- I-Igen. – nyögöm ki és harapok bele ajkamba a terem sarkát fixírozva.

- Tök jó. – jegyzi meg mosolyogva, majd megy ki a teremből én meg kifújok egy rakat levegőt.

Pár számhoz újra fel kell venni a részemet, így kénytelen vagyok bennmaradni.

Kifelé jövet a folyosón összefutok Aoival, akit meglátva kikerekedik a szemem és szó szerint visítva futok Kaihoz, akit a büfében meg is találok.

- Kai-chan, Kai-chan, baj van! – nézek rá harapdált ajkakkal – Aoi is közénk való! – suttogom a fülébe.

- Ruru-chan, ezt miből gondolod?

- Mert, a haja rikító rózsaszín lett, amíg én bent voltam! Látod! Ő is tüzel! – mutatok az egyénre, aki feljött enni.

- Uruha, Aoi, nem közénk való. Fotózása volt és átfestették a haját. Szóval ő nem tüzel, ő csak egy egyszerű ember, mint a többiek.

- Biztos vagy benne?

- Igen. – néz rám mélybarna szemeivel, amitől megnyugszom.

Persze azért kerülöm Aoit, fő a biztonság. Elvégre, Kai se tudhat mindent.

A hétből már csak egyetlen egy nap volt hátra és az én biológiai egyensúlyom kezdett felborulni. Az érzékeim kiélesedtek és mindenhol azt a valakit kereste a tudatom, akivel csillapíthatnám a szomjamat.

Négy óra volt hátra még az éjfélig, amit szorgosan számoltam az elmúlt időszakban. Aztán már csak két óra volt hátra, mikor is csöngettek az ajtómon.

- Ki az? – sétáltam oda félve.

- Én vagyok az, Aoi. Véletlen elraktam a kottádat és azt hoztam át. Tudod, amit holnaputánra át kell nézni.

Kinyitom az ajtómat, hogy beengedjem. Legalább abban a két órában elfoglalom magamat. Evvel a gondolattal engedtem be a házamba, csakhogy az ösztöneim erősebbnek bizonyultak a gondolataimnál, merthogy szegény Aoi ahogy belépett a házba és levette a cipőjét máris letámadtam egy vad csókkal, majd kissé észhez térve egy bocsánatot elrebegve felrohantam a szobámba.

Te jó ég, mit tettem. Kezemmel számat takarva ültem le ágyam mellé. Most biztos haragszik rám.

- Uruha, minden rendben van? – hallom meg hangját mellőlem mire felkapom a fejemet.

- Aoi, jobb, ha elmész, mert csak rossz vége lesz a dolognak. – nézek magam elé.

- Megint ittál?

- Nem! – kezdek el tiltakozni – Én, csak… - de nem tudom befejezni a mondatom, mert elveszek szemeiben és csodás ajkaiban és megint előjön belőlem az állati ösztönöm, vagy éppen a kanos énem és letámadom szegényt. Az első csóknál még ellenkezik, de a másodiknál már nem ellenkezik és ugyan olyan vággyal teli szemekkel néz rám, mint én rá. Mintha eggyé olvadtunk volna mind testileg, mind lelkileg és a környezetet teljesen kizártuk arra az időre, míg beleolvadtam Aoi forró és szűk testébe.

Másnap Aoit ölelve ér a reggel, aki még mindig békésen szuszogott mellettem.

Mi most tényleg azt csináltuk? – ülök fel az ágyba, majd megyek be a fürdőbe egy jó kis zuhanyzásra.

A bőröm újra a régi és már az illatom se olyan erős és minden más visszaállt a régire, aminek hatására megkönnyebbülök.

Szépen lefőzök egy kis adag kávét, mert tudom, hogy ő minden reggelt avval indít a reggelije mellé, ami most tojásrántotta formájában jelenik meg.

Nemsokára egy álmos Aoi is megjelent a konyhában, akinek nagyon is nem tudom, hogy mit kéne mondanom, vagy, hogy, hogy fog reagálni a dolgokra.

- Hogy kerültem ide? – teszi fel az első kérdést az asztalnál ülve, miközben szed magának a rántottából.

- Tényleg nem emlékszel?

- Nem. Csak arra, hogy furcsát álmodtam, amiről inkább nem beszélnék. – mondja kicsit pirult fejjel.

- Öm, tudod, szerintem reggelizz meg és majd utána elmondom.

A reggeli csöndben telik, majd miután Aoi felöltözött és kikísértem az ajtóhoz vettem egy mély levegőt.

- Este átjöttél, hogy odaadd a kottáimat, amiket véletlen elraktál, aztán pedig szóval szeretkeztünk. – közöltem a tényeket, mire kerek szemekkel nézett rám.

- Parancsolsz?

- Szerintem jól hallottad. Úgyhogy, nem álmodtál az este.

- Értem. – láttam, hogy még mindig sokk alatt van és próbálja feldolgozni a történteket, ez által a levegő is kezdett kínossá válni köztünk, aminek én vetettem végett egy gyors viszláttal és ajtóbecsukással.

Még aznap felhívtam Kait telefonon.

- Kai, lefeküdtem Aoival! Ugye nem lesz ebből semmi baj? – kérdem aggódva.

- Hát… - tart egy kis gondolkodási szünetet – Nem tudom. Nem hiszem, elvégre ő ember és más a testük. Fordított esetben nagyobb az esélye, hogy gyerek lesz, de mivel nem te voltál alul, így nem hiszem, hogy bármi következménye lenne. Meg még nem is volt rá példa, hogy egy közülünk való teherbe ejtett volna egy embert, úgyhogy, nem kell aggódnod.

Evvel a megnyugtatással tettem le a telefont.

A következő hetekben Aoi került és kissé morcos volt, amit meg is értek a történtek után. Ráadásul a menedzser is rászállt, hogy ne egyen annyit, mert egyre nagyobb a hasa és ne sörözzön, mert a sörhas sem áll jól egy j-rockernek, mire ő csak morgott egy kört és nyomta magába a következő szelet tortát. Ráadásul egyre hisztisebben viselkedett.

- Elegem van! Nem érdekel a hülye diétád! Már az ötödik fogyókúrás bogyót szedem, a nem tudom hányadik diétás étellel és semmit se hat, csak puffadok, mint egy lufi! – vágja a földhöz a zacskónyi tablettát és fogyókúrás port, és hagyja ott Kait egy fél órás hiszti után.

Csakhogy, fotózás van, így kénytelen itt maradni. Pont mellettem öltözött, mikor is a felsőjétől szabadult meg, ezáltal vethettem dudorodó hasára egy pillantást. Mi van ha Kai tévedett? Fordul meg a gondolat a fejemben.

Megkockáztatom a dolgot és odalépek mellé, majd hasára rakom a kezemet.

- Te meg mit csinálsz? – néz rám értetlenkedve.

- Terhes vagy. – állapítom meg rezzenéstelen arccal, mire úgy néz rám, mint egy őrültre.

- Elmehetsz, a tudod hova… - morogja és megy ki az öltözőből félig felsőjét gombolva.

Reita meg csak jót röhög az egészen, mivel ő nem tudja, hogy én ezt teljesen komolyan mondtam és nem poénból.

Pár napra rá az egyik próbán Aoi rosszul lett, mivel eszméletlenül el kezdett görcsölnie a hasa és ezért bezárkózott a mosdóba, én meg utána lopództam.

- Jól vagy? – kérdem az ajtó előtt állva.

- Nem! De nem mennél ki?! Ez tudod, elég kellemetlen nekem!

- Én, csak segíteni akarok! Lazulj el és úgy nyomd! Úgy hamarabb kijön a tojás.

- Tojás?! – kérdi hisztisen. – Te felnyomtál a seggembe egy kibaszott tojást?! – kérdi hisztérikusan – Szedd ki azonnal!

- Nem dugtam fel neked! Mondtam, hogy terhes vagy! Tudom, hogy furcsán hangzik, de én és Kai másik bolygóról valóak vagyunk és azon a héten volt a párzási időszak azért estél teherbe tőlem. De nem tudtuk, hogy az emberekre is hatással van.

- Te mi a faszt szívtál?! Ettől még nem bocsájtok meg neked!

- Én csak az igazat mondom!

Aztán csak egy koppanás hallottunk, ami azt jelentette, hogy kijött a tojás.

- Mutasd! – téptem fel a wc ajtaját, mire Aoi riadt szemekkel nézett rám és takarta el ágyékát.

Szépen letessékeltem a wcről majd kivettem a tojást és megmostam, majd a lenge kis sálamba bebugyoláltam.

- Így ni. Most már minden rendben lesz. – vettem boldogan kezembe a kicsinket.

Aoi csak az ajtófélfának dőlve méregetet eléggé rosszallóan.

- Mégis mi okom legyen rá, hogy higgyek neked és nem csak valami beteg, perverz játékot játszol velem? – kérdi picit még morcosan, felvont szemöldökkel.

- Nézd, csak meg! – nyújtom fel a tojást, amit vonakodva, de kezébe vett, mire az halványrózsaszín színt vett fel és kétszeresére nőtt.

- Ez változik!

- Persze, mert boldog! - jelentem ki mosolyogva – Úgyhogy, egy nagycsalád leszünk ezentúl! – ölelem magamhoz szegény Aoit aki még kissé sokkos állapotban volt.

- Oké, tegyük fel, hogy elhiszem neked ezt az egészet, de mégis, milyen gyerek lesz belőle? – tette fel a költői kérdést.

- Hát, tudod, azt én se tudom, de nem ez az igazi kinder meglepetés? - kérdezem tőle angyalian, mire csak megforgatja a szemeit.

- Tuti, hogy, egy kacsa kel ki belőle, téged ismerve… - nyújtja rám a nyelvét és borzol bele hajamba, amitől megnyugodtam, hogy most már minden rendben lesz a mi kis családunkkal, mert tudom, hogy megtaláltam az én kis pingvinem.



Vége

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.