Este nem igazán aludtam jól, mert Maya járt a fejemben és egész végig azon gondolkodtam, hogy mennyire magányos lehet, akárcsak én. De ettől még semmi sem változik. Megkapja a nyalókáit és késsz. Nem fogok én itt lelki segélyezni és máltai szeretetszolgálatot játszani. Megvan a saját bajom, nem kell ide még az övé is.
Reggel kicsit nyúzottan, de felkelek és besétálok a PSC-be.
- Megjött a cukros bácsink! – vigyorog rám Reita.
- Meg anyád. – morgom vissza.
- Hát az nem. Mióta is osztogatsz nyalókát másoknak? – karol át vállam felett.
- Azóta, amióta elmentem arra az idióta estére. De te honnan tudsz erről?
- Onnan, hogy a kicsike, már ha nevezhető annak… főleg melletted – vigyorog rám – bent vár a próbateremben.
Micsoda? Maya itt bent? De hát miért?
Félve nyitok be a terembe, ahol elég jól elbeszélget a többiekkel, de inkább Kaival.
- Ruki! – pattan fel boldogan.
- Neked is szia. Hogy-hogy itt?
- Hát tudod… az úgy volt, hogy Aijihez jöttek a szülei és Miyavi ugye ott van Gacktal így arra gondoltam, hogy hozzád költözhetnék, amíg megcsinálják a lakásomat, mivel beázott. – és ezt mind úgy mondja el, mint egy kis gyerek. A pólója alját gyűrögeti és ártatlan boci szemekkel néz rám.
Eszméletlen aranyos. De nem, Ruki nem mondhatsz ilyeneket!
- Oh, szegénykém. Ne aggódj, Ruki biztosan befogad. Nagy szíve van neki. – Szól közbe Kai.
Én is imádlak Kai….
- Persze, hogy jöhetsz. Van még hely a házban.
Most ástam meg a saját síromat…
Ami a próbát illeti direkt túlóráztattam magunkat, hogy minél kevesebb időt töltsek vele otthon, de a sors megint ellenem volt, így este hatkor már a kisközértben válogatott a nyalókák között.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
