Kai naptárján a piros ikszek egyre jobban gyűltek, ahogy közeledett a bekarikázott dátum. Január 20. Ez volt bandatársának Aoinak a születésnapja. Már csak tizenöt nap volt hátra az ünnepig és ő még mindig nem tudta, hogy milyen tortát süssön neki. Rengeteg ötlet cikázott a fejében, de mindegyikben talált valami hibát. Tökéleteset akart alkotni, ami minden téren megfelel az édesszájú gitárosnak.
Eközben Uruha boltról boltra járt, de semmi olyat nem talált, ami szerinte jó lenne. Nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is vegyen társának, hisz nem ismerte őt annyira jól. Tény, hogy beszélgettek, vagy el-el mentek iszogatni, de ettől még nem ismerte meg őt jobban. Úgy érezte, hogy nem ismeri őt olyan jól, mint amennyire szeretné. Sokszor elérhetetlennek látta a másikat.
Piercinget már vett neki, meg már nincs is hova raknia. Talán tágítót kéne vennie? De ezt az ötletet is hamar elvetette, mivel nem tudta, hogy mekkora is kéne pontosan. Akkor még is mit vegyen neki? Tette fel magának a kérdést, melyre választ nem kapott.
Végül egy európai italokat értékesítő boltban lyukadt ki gondolván, hogy egy régi whiskynek biztos örülni fog.
Velük ellentétben Reitának már megvolt az ajándék, melyet Rukival együtt néztek ki neki egy műszaki boltban. Aoi kávéfüggőségének köszönhetően egy új kávéfőző géppel akarták meglepni, mert az övé már haldoklott.
Ezzel szemben Aoit nem igazán foglalkoztatta a születésnapja, mivel nem akart mást a sok munka mellett csak egy hét szabadságot, hogy meglátogassa szüleit. De ez valahogy nem jött össze, amin nem is csodálkozott. Így maradt továbbra is a telefonos kommunikáció.
Bent mikor elszakadhatott a munkától legalább egy kis időre egyből a gépét bújta kocka módra.
Így adódott, hogy egyik nap miközben a neten kutakodott ráakadt egy fórumra, mely számára érdekes témát boncolgatott. Gondolt egyet és beregisztrált, majd megosztotta ő is véleményét a többiekkel. Aznap szinte le sem lehetett onnan vakarni, mivel elég jól elbeszélgetett egy másik fórumozóval immár e-mailekben.
Úgy gondolta, hogy az illető egy intelligens nő lehet, akivel még jól ki is jön. Persze ezért kapott is a fejére a menedzsertől, hogy inkább a munkával foglalkozzon.
Rukit viszont annál jobban érdekelte, hogy ki is lehet ez a nőszemély, így folyton faggatta barátját, - habár nem kellett őt annyira faggatni, mert magától is csicsergett rendesen – hogy miről is beszélgetnek el ilyen jól.
Igazából mindennapi apróságokról beszélgettek, a munkáról, a munkatársaikról, az életről, meg amiről kell. Aztán a mi Aoink megkérte a lányt, hogy esetleg, nem e küldene magáról képet vagy nem találkoznának-e, hogy élőben is elbeszélgessenek.
De válasz nem jött rá 2 napig. Kezdett félni, hogy esetleg nyomulósnak tartotta őt, amiért öt nap után ilyet mert kérni és kérdezni. Úgy érezte túlságosan is elbízta magát a barátságot illetően.
Végül megtörtént a csoda; mégis kapott választ, melyben azt írta a lány, hogy most nem ér rá, de huszadikán igen. Képet pedig nem küld magáról, legyen az meglepetés, és a szöveg mellé biggyesztett egy mosolygós smilét.
Ez után ugyan úgy beszélgettek tovább. Aoi elpanaszolta neki, hogy mennyire hiányoznak a szüle, a pihenés és hogy ő nem akar semmit se születésnapjára csak egy csomag momiji manjut, mert rég evett már olyat és annál jobb nincsen a világon, de a munkája miatt nem tud elmenni venni.
A lány ezen csak mosolygott, majd ő is elpanaszolta, hogy mennyire honvágya van és nála se rózsásabb a helyzet a munkahelyén. Szívesebben pihenne a pihe-puha ágyikójában.
Aoi mindezt elmesélte a pöttöm énekesnek, aki nekilátott ujjongani, hogy itt bizony randi lesz, de hamar elszomorodott mikor a fekete hajú közölte, hogy ő csak barátként tekint az illetőre. És az se biztos, hogy lány, elvégre a mai világban sose lehet tudni, habár ezek ellenére ő kitartott a lány verzió mellett az eddigiek alapján.
Vészesen közelgett a huszadika, és még mindig nem volt megbeszélve, hogy mikor és hol találkozzanak. Aoi egyre jobban letörtnek érezte magát e miatt, hogy esetleg még sem akar vele találkozni. Ruki próbálta bíztatni, hogy biztos elfoglalt és majd írni fog neki.
Aztán eljött a huszadika. Reggel a munkába igyekezett a fekete hajú gitáros , közben próbált beletörődni, hogy még sem fog találkozni a lánnyal, ami elég nehezen ment neki. A próbaterembe belépve a többiek „Boldog Születésnapot!” kiabálva felköszöntötték, ahol megkapta a tökéletes tortát, a kávéfőzőt és az italt, amit illedelmesen megköszönt.
Szerencsére ma nem kellett szombat lévén sokáig bent maradniuk így kettőre haza is érkezett, ahol bánatát alvásba fojtotta.
Arra kelt, hogy valaki ráesett a csengőjére, mert az nem akarta abba hagyni a csengést. Kinézett az ablakon, ahol az ég már sötét volt, mivel estig aludt. De még így is félálomban volt, így nem fogott fel sokat a külvilágból.
- Ki az? – kérdezte álmosan.
- A momiji manjus lány. – érkezett a válasz. Kicsit furcsállta, hogy a lány tudja a címét, e mellett elég férfias hangja van. De hát nem mindenkit áldhat meg a sors női hanggal, főleg ha láncdohányos. Gondolta magában, így ajtót nyitott.
Az elé táruló látványtól szemeiből kiröppent az álmosság, majd elmosolyodott, hogy, hogy nem vette észre őt egész idő alatt.
- Boldog születésnapot! – nyújtotta felé mosolyogva a doboz momiji manjut gitáros társa.
- Köszönöm! – majd az örömtől szorosan magához ölelte Uruhát, aki ezt viszonozta mosolyogva.
Vége
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Nagyon tetszett!!