Jrock Fanfiction Fansite

Menü

Ruki

A vonat süvítése mintha minden más hangot elnyomna az állomáson. Úgy gördült el az egyenes sínek mentén, mint a kilőtt puskagolyó. Újra és újra lejátszódik a jelenet a fejemben. A tenyerem piros a csípős hidegtől, és kesztyű hiányában egy ideig így is fog maradni. A fejem lassan szétmegy a belehasító fájdalom kínzásától. Nem tudom, mitől van, de biztos nem az időjárásnak, vagy hasonlónak van hozzá köze. Pedig nagyot hűlt a levegő. Olyan igazi, fagyos hideg lett, mint amilyen általában télen szokott lenni. Lehet, hogy a virrasztás miatt van? Alig aludtam pár órát. Még a padon ülve elnyomom utolsó szál cigarettámat, majd feltápászkodok. A kínzó fejfájás nem múlik, de muszáj elviselnem, hazaindulnom az állomásról. Utolsó szál, mi? Még egyre rágyújtok. Az üres kezemet zsebreteszem, mert már nagyon fázik. Feltámolygok a lakásomba, ahol félhomály és csend uralkodik. A kutyámmal ketten lakunk itt, szóval nem is vártam hangzavart. Muszáj kicsit felmelegítenem magam, mert egy megfázás sosem jön jól. Éppen forralnék teavizet, de meglátom Koront a konyhába közeledni. Látom rajta, hogy mit szeretne. Kicsit az ölembe veszem, simogatni kezdem. A szemeibe nézve gondolkozok. Ő egy kutya. Nincs semmi rosszindulat benne, és csak egy célja van: boldoggá tenni a gazdáját. Hát nem csodás, ha valaki azt szeretné, hogy boldog legyél? Keserű mosoly kúszik az arcomra. Én jelenleg nem nevezhetném magam túl boldognak. Ennek ellenére azt hiszem, elmegyek valakihez. És tudom is, miért megyek hozzá. Az utca olyan, mint egy órája: Tokióhoz képest viszonylag csendes és hideg. A különbség annyi, hogy sötétebb van. A csengőt tétovázás nélkül megnyomom, amint odaérek. Tora önelégült mosollyal végigmér, és beljebb tessékel.

- Eddig bírtad? Elismered már, hogy szükséged van rám? – üdvözöl Tora gúnnyal telített hangon. Már ha ezt üdvözlésnek lehet nevezni.. – Gondoltam, hogy hamarosan felkeresel. Hallottam mi történt. Biztos nagyon bánatos lehet Taka-chan. –dobálja felém a szavakat. Nem hiszem, hogy attól még, hogy ilyen helyzetben vagyok, így kellene kezelni. Sőt. De már eljöttem, nincs visszaút. Erősen szívni kezdi a nyakam, mintha a célja az lenne, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon. Miután abbahagyja, ajkaimra mar, és erősen tépni kezdi. Kezeivel közben már a ruháimtól szabadít meg. A póló már lekerült rólam, de férfiasságomat nadrágon keresztül markolja. Folyamatosan csókol tovább, majd ledönt a kanapéra. Pár pillanat múlva már nincs rajtam semmi, és Torán sem. Kipattintja a síkosító tetejét, és elkezd tágítani. Először egy, majd két ujjal. Amikor nagyjából hozzászokik a testem, követi a harmadik is. Itt már időt nem sokat hagy, rögtön belém csúszik. Fájdalmasan felnyögök az érzés hatására. Egyből gyors tempót vesz fel, és ezt még fokozza. Nem is tudom, hány nyögés hagyta már el a szám.

Csak rajta jár az eszem, az ő arcát látom magam előtt. És azon gondolkozok, hogy milyen szánalmas, amit csinálok. De mást nem tehetek… Elment, és ameddig velem volt sem tudtam elmondani az igazat. Ez fáj belül a legjobban.

Hamarosan belém élvez, és én is követem. Kicsúszik belőlem, és mellém fekszik. Nem sokáig vagyunk így. Amikor kis idő múlva légzésünk újból visszaáll a normálisra, kimegyek a fürdőbe. Egy gyors zuhany után az első, hogy felöltözök, rágyújtok és visszamegyek a nappaliba Torához.

- Tora, én most inkább hazamegyek. – akasztom le a fogasról kabátomat.

- Miket beszélsz, Ruki? Azt hittem, élvezted az előbbit. – húz közel magához. Kezei a fenekemre tévednek, és végignyalja a nyakamat. Kiráz a hideg, mert én nem ezt akarom. Amilyen erősen csak tudom, ellököm magamtól, és kiviharzok a lakása ajtaján. Rosszul leszek még a gondolatától is, amit művelek. Nem süllyedhetek ilyen mélyre. Azt hiszem, tényleg ideje hazamennem.

Másnap reggel valamivel jobban érzem magam, de nem tudom elfelejteni a tegnap történeteket. Ez nekem túl sok volt egy napra, de még kettőre is az lett volna. A fejfájásom elmúlt, de a hiányérzet megmaradt. Egyre csak nő, és nem tudom meddig bírom tovább. Egy biztos: Tora nem megoldás semmire. Egyáltalán mit gondolhattam? Egész életemben ezt fogom csinálni, vagy mi? Vagy inkább nem is gondolkoztam.. Cselekedni mindig könnyebb, persze.

A reggeli teendők elvégzése után lazításképpen nézem egy kicsit a tévét. Valóban, kicsit. Ugyanis érkezik egy sms-em, mégpedig Aoitól. Ki mástól? Minden nap szokott küldeni minimum egyet. Ma az az ötlete támadt, hogy találkozzunk a McDonald’s-ban. Most viszont nincs sok kedvem a faggató kérdéseit hallgatni, és kerülgetni a válaszokat.. Biztos rá fog kérdezni, hogy miért vagyok ilyen hangulatban, ahogy ismerem.

- Olyan gondterheltnek tűnsz, történt valami? – kezdi hosszú-hosszú faggatásomat, a közepes sült krumplija evése közben. Úgy tudtam! Már meg sem lepődök.

- Nincs értelme kitérni a kérdések elől, nem igaz? – sóhajtok. –Ismered Reitát?

Szokásom kérdéssel válaszolni. Nem is válaszolok teljesen, és nem is térek ki a kérdés elől. Tökéletes.

- Persze, barátok vagyunk. Ő az, aki tegnap elutazott Osakába, ugye? Mert én róla beszélek, Suzuki Akiráról.

- Egyre gondolunk. Szóval.. tudod, mi is nagyon jó barátok voltunk. Szinte a legjobbak. De aztán megváltoztak az érzéseim.

Itt el is akad a mondandóm, de látom, hogy leesett neki. Mint mondtam, eléggé ismerem már ahhoz, hogy le tudjak olvasni az arckifejezéséről dolgokat. Amúgy is jó emberismerő vagyok. Yuu beleiszik a kólájába, közben mintha azon gondolkozna, mit mondjon erre.

- Történt valami köztetek? – kérdez rá végül.

- Nem, semmi. Nem tudtam hogyan elmondani. – temetem arcomat a tenyerembe.

- És most mit fogsz csinálni? Osakába ment.

- Hát éppen ez itt a gond. Beszélnünk kellett volna mielőtt elmegy? Vagy jobb így, hogy nem tud róla? – gondolkozok hangosan.

- Nincs meg a száma, az e-mail címe, vagy valami? –próbál segíteni Yuu.

- Új száma van.. Az e-mail címét meg nem is mondta, szóval nem tudom. Az sem biztos, hogy van neki.

- Így elég nehéz lesz..

- Eléggé.. Nem állíthatok csak úgy be hozzá egy ilyennel, nem? A végén még hülyének nézne. – nevetek.

- Gondolom szeretnéd látni. Akkor látogasd meg, de ahogy mondtad, ne hozd fel egyből a témát. Ha egész eddig nem beszéltél erről neki, akkor ki fogod még bírni egy kis ideig. – magyarázza.

- Igazad van. Köszönöm, Yuu! Most megmentettél.

- Semmiség. Már csak azt kell kideríteni, pontosan hol is lakik..

A korai öröm egy pillanat alatt elmúlik. De nem érdekel, majd kiderítem valahogy. Mindent megteszek, hogy megtaláljam. Van időm végül is, mivel még csak tegnap utazott el.