Reggel Koronra kelek, kinek farkincája a számba lógott, mivel az éjszaka során befészkelte magát közénk. Ruki még édesen szuszogott, így hagytam had aludjon, inkább lefürödtem, majd nekiálltam a reggeli elkészítésének, ami kemény munkát igényelt, mivel a reggeli egy tál müzli volt. Épp mosogattam el a tálat, mikor egy Ruki sétál ki a konyhába immár felöltözve és ő is lefürödve.

- Jó reggelt! – köszöntöm vidáman.

- Hai, ano… - a padlót fixírozza száját harapdálva, közben arcára egy kis pír ült ki, úgy áll mellettem.

- Ruki-chan, valamit mondani szeretnél?

- Én, csak ezt tegnap elfelejtettem oda adni. – nyomja a kezembe a nyalókát, amin elmosolyodom, majd rohanna el, de megragadom a karjánál fogva.

- Köszönöm. – adok feje búbjára egy puszit, amitől még pirosabb lesz az arca.

- Nincs mit. – motyogja, majd kifut a konyhából.

A nap többi részében Ruki hol közelebb jön hozzám, akkor beszélgetünk jó sokat, hol csak a száját harapdálva ül mellettem vagy éppen a lehető legtávolabb tőlem, de látom, hogy akkor is engem bámul.

Ezek szerint mégis van egy kis esélyem nála? Gondolkodom ezen, miközben a tegnapi nyalókámat pusztítom el szorgosan.

Már eléggé unatkoztam a nagy csöndben, így rányitottam Törpillára, hogy nincs-e kedve elmenni vásárolni. Persze erre egyből felcsillantak szemei. Pár perc múlva már glédában állt az ajtóban Koronnal együtt indulásara késszen.

Elég mókás volt Rukival vásárolni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lányos. Értem ez alatt azt, hogy a ruhaboltban csak egy órát töltöttünk, míg a drogériában majdnem hármat. Ennek eredményeképpen elég sok piperével távoztunk onnan. Az egész napot elvásárolgattuk, én is megkaptam a mai napra járó nyalókámat, majd hazafelé vettük az irányt.

Otthon egy filmet néztünk a nagyszobában. Ruki volt középen, jobbról Koron dőlt neki, balról pedig én. Csoda, hogy engedte. Biztos elfáradt a mai nap.

- Ruki, megint pillangókat érzek a hasamban. – nézek fel rá nagy szemekkel megtörve a köztünk lévő nagy csendet.

- Heh? Pillangókat? Hánynod kell? Miért nem mondtad, hogy rosszul vagy?! – kezd bepörögni, de leállítom.

- Nekem nem hánynom kell, hanem valami más kell… - fordítom a fejemet oldalra.

- Maya, mondd már, hogy mi kell! Hallod, nem szeretném, ha romlana az állapotod. – fordítsa vissza fejemet feléje.

- Te kellesz. – nézek rá zavartól vörös arccal, mikor nyitná a száját, amin szó nem jön ki, megragadom a pillanatot és gyengéden megcsókolom.

Habár lehet, hogy túl gyorsan cselekedtem és nem kellett volna ezt tennem. A csók végén úgy is megtudom, de nem akarom, hogy fájjon…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.