Shou



Ma Saga volt a soros, hogy jó kedvre derítse Naot, így én nyugodtan mehettem haza és dobhattam be magam egy jó kis meleg fürdőbe. Aztán jöhet az arcpakolás, kézlágyító krém és társai. Tökéletes lazító és regeneráló kúra. Én és a macskáim. Tündi-bündi cicácskáim. Ölelgetem őket magamhoz, akik viszonzás képen dorombolnak.

A héten mikor az én feladatom volt, hogy Naot jobb kedvre derítsem mindig az volt a vége, hogy fertőtleníthettem le a macskák bundáját, mert ő zsepinek használta őket.

Egy hónap után már nem bírtam tovább a bundájuk mosását, és Nao sírását hallgatni, közben Tora áradozását az új szerelméről, így arra jutottam, hogy a hét végén meglátogatom és beszélek a fejével, mert ez nem fer, hogy ezt csinálja Naoval. Meg, mégis milyen szerelem az olyan, hogy egy nap után képes mást szeretni? Hát, semmilyen! Főleg, hogy ok nélkül vádolja szegényt avval, hogy megcsalta.

Így hát szombaton elmentem Torához. Szépen ráestem a csengőjére. Nem érdekel, hogy kivel van, én akkor is beszélni fogok vele! De csak azért sem nyit ajtót.

- Tora, nyisd ki! Hallod?! – kiabálok befelé már vagy öt perce, mire meghallom hangját, de nem onnan, ahonnan számítottam volna rá.

- Shou, ha az ajtónak beszélsz, akkor választ nem fogsz kapni. Vagy a kenceficéid elkezdték az agyacskádat is sorvasztani? – hallom meg hangját hátam mögül.

- Tora! Mégis hol voltál? – fordulok meg és vonom kérdőre, mire nagy szemekkel néz rám.

- Már be se vásárolhatok? – mutatja fel a szatyrokat – Ha Nao miatt jöttél, akkor el is mehetsz. Nem érdekel. Ha neki Saga kell, akkor legyen vele. – közli hidegen, majd nyitja az ajtaját, de az orrom előtt be is vágja, így kint maradok.

Szerencsére az egyik lakó pont akkor távozik, mikor én, így ki tudok jutni a házból.

De nem adom fel! Igen is meg kell tudnia az igazságot és bocsánatot kell kérnie szegény Naotól.



…



Ahogy telnek a hetek, a kicsike úgy tanul. Megtanulta, hogy ha a száját ki kell nyitnia, akkor az nem a beszéd miatt van. Olyan lett, mint egy jó feleség. Hallgat, mire haza jövök kész étellel vár, nem panaszkodik, még ha sovány kis testét - mert az utóbbi időben sokat fogyott – megsanyargatom akkor sem. Bőre még fehérebb lett, amit fekete haja, éj sötét szemei és kékes-lilás foltjai még inkább kiemelnek. Egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű, és a testéből csak úgy árad valami megfoghatatlan, ami arra késztet, hogy eljátszadozzak vele. Imádom gyötörni és kínozni. Rajta minden feszültségemet levezethetem. Csakis én ölhetem meg őt. Halálra akarom kínozni. Beleszerettem a szenvedésébe. A szerelem új értelmet nyert nálam.

A héten kicsit hanyagoltam őt, mivel a munka kezdett egyre több lenni, de azért sikerült megoldanom, hogy időt szakítsak rá.

Épp fürdött, mikor úgy döntöttem, hogy besegítek neki, ami abból állt, hogy a fürdővízbe, amivel tele volt a kád belenyomtam a fejét párszor, elvégre egy kis arcmosás sosem árt. Csak felfrissül tőle az ember.

Persze a váratlan látogatót nem kalkuláltam bele, így félbe kellett hagynom a műveletet.

Megtörlöm a kezemet, majd megyek ajtót nyitni, de mikor meglátom, hogy ki áll ott, csak elhúzom a számat.



Shou



- Nao! – szólítom meg dobosunkat, aki pár perc fázis késés után rám kapja tekintetét.

- Vége a szünetnek? – néz fel rám bánatosan.

- Nem, - mosolygok rá, közben mellé ülök és megfogom kezeit – ma munka után átmegyek Torához, és beszélek vele. Addig nem megyek el tőle, amíg meg nem hallgatott. Ha meg kirak, akkor rá állítom Sagát is.

- Shou, - sóhajt egyet – rendes tőletek, hogy próbáltok felvidítani és helyre hozni a dolgokat, de ha ő nem akarja, akkor nincs mit tenni. Majd valahogy túl leszek rajta. – vesz fel egy erőltetett mosolyt.

Ígéretemhez híven el is megyek hozzá.

Kelletlenül nyitja ki az ajtón, én meg kihasználom ezt és beengedem magam a lakásába.

- Itt van a barátnőd is? – célzok a fürdő felől jövő hangokra.

- Igen, úgyhogy szerintem mehetsz is.

- És hol van a cipője? Itt csak férficipőt látok és az előbb igent mondtál a lányra.

- Te most komolyan fárasztani akarsz? – masszírozza meg orrnyergét - Kitört a tűsarkújának a sarka, így kidobtuk. Majd hazaviszem kocsival.

- Oké, kíváncsi vagyok rá, hogy ki lehet az, aki ilyen hamar szívedbe lopta magát, szegény Naot kitúrva onnan. – mondom mézes mázos hangon, közbe kényelembe helyezem magam a kanapén.

Persze látom, hogy a mondat végére megrándul a szeme és az ideg a nyakán, de nem érdekel. Én innen el nem megyek kellő információk nélkül!

Néma csönd telepedik ránk, amit a fürdő ajtó nyitódása tör meg.

- Ha bárkinek is szólsz, te is úgy végzed! – közli, majd bemegy a dolgozószobájába.

Egy pillanatig nem értem miről beszél, de mikor meglátom a „barátnőjét” szemeim kikerekednek.

Kerek szemekkel nézzük egymást a sráccal, majd újra lehajtja a fejét és eltűnik én meg rohanok bandatársamhoz, kinek feltépem az ajtaját.

- Shinji, te állat! Neked elment az eszed! Hogy tehetted ezt?! Egyáltalán ki ez a srác? – akadok ki.

- Nem tudom. – vonja meg a vállát - A balesetben szedtem össze. Ott feküdt eszméletlenül. De, mint látod, nem ellenkezik, hogy el akarna menni. – mondja ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne.

Erre nem tudok mit mondani, így átrohanok a srác szobájába, aki az ágyában ült felhúzott lábakkal.

- Hé, jól vagy? – kérdem tőle, mire rám pillant, majd bólint egy aprót.

- Mint hallod nincs semmi baja. – hallom meg Shinji hangját az ajtóból, ahogy az ajtófélfának támaszkodva pásztáz minket a tekintetével.

- Persze hogy ezt mondja, mert agyon verted szegényt és fogságban tartod!

- Fantasztikus, hogy mindezt le tudtad vonni a dolgokból, de most már jobb lenne, ha távoznál.

- Először hallgass meg!

- Már mondtam, nem érdekel Nao! – emeli fel hangját, majd kidob a lakásból, így a tervem meghiúsul.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.