Nao



Egy f�l �vvel ezel�tt j�tt�nk �ssze Shinjivel. Saga akkoriban rengeteget piszk�lt, mert Tora nem volt hajland� elmondani, hogy mit is �rez ir�ntam, ez�rt folyton provok�lta �t, m�g be nem vallotta nekem. Akkor �gy �reztem, hogy �n vagyok a legboldogabb ember a vil�gon, mint mindenki m�s. De egyszer csak ez a bubor�k is sz�tpukkadt. �ppen azt ecseteltem Saganak, hogy mit tervezek est�re Tor�nak, � meg persze elkezdett piszk�lni, meg bemutat�t tartott a ki nem mondott r�szletekr�l az �lt�z�ben, ahol egy sz�l boxerben �llt �n meg f�lmeztelen voltam a fels� testemet illet�en. Evvel nem lett volna semmi gond, ha Tora be nem nyit �s �rti f�lre a f�l�ttem t�maszkod� Sag�t �s az eg�sz jelenetet. Ez ut�n csak annyit mondott, hogy v�ge. Meg se akart hallgatni minket. Az�ta hozz�m se sz�l. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire f�lt�keny t�pus, de h�t tudnia kellene, hogy �n csak �t szeretem! De nem, � ezt nem k�pes elfogadni…. Helyette m�ris tal�lt mag�nak valakit. Shou nagyon d�h�s volt r�. Ut�na meg el�g furcs�n viselkedett. L�ttam rajta, hogy folyton mondana valamit Tor�nak, de m�g sem teszi. Azt�n j�tt a bet�r�ses �gy. Nagyon agg�dtam akkor Tor��rt. De evvel is csak magamat k�noztam. Elv�gre el k�ne felejtenem �t. � is ezt tette velem.

Most meg, itt �l�k a szob�nkban. A k�z�s hotelszob�nkban. �n bent, � kint valahol Hirotoval. Ha be is j�n, akkor sem sz�l hozz�m. Vajon meddig fog ez �gy menni?



Aoi



Reggel m�g mit sem sejtve b�cs�ztam el sz�leimt�l �s indultam el otthonr�l Tokyoba. De amennyire b�k�s �s t�k�letes volt az �letem eddig, �gy egy csap�s alatt v�ltozott sz� szerint pokoll�. �gy �reztem magam, mint azok az angyalok, akiket a mennyb�l kitasz�tottak a pokolba. Csak avval a k�l�nbs�ggel, hogy �n nem k�vettem el b�nt. A rem�ny hamar szertefoszlott bennem a jobb �letr�l �s az �lmaim megval�s�t�s�val kapcsolatban, mikor a baleset ut�n magamhoz t�rtem. Ekkor ismertem meg Tokyo s�t�t oldal�t, azt az oldal�t, amir�l az itteniek nem besz�lnek, a turist�knak nem h�vj�k fel r� az emberek figyelm�t, a prospektusokban nem t�ntetik fel, �s aki err�l a hatalmas v�rosr�l �r sz�pen kihagyja. Elv�gre ki j�nne el ide, ha megtudn�k, hogy mi is folyik itt? Senki.

Jobb lett volna nekem is otthon maradni. Ez a nagyv�ros am�gy is el�g sok dolgot rejt egy magam fajta vid�ki ember sz�m�ra. Folyton emberek ny�zs�gnek, nem t�r�dnek a m�sikkal, csak a saj�t c�ljaikat n�zik. Ott haszn�lj�k ki a bar�tnak nevezett embert, ahol csak lehet. Ez nem nekem val� hely, de �gy….megal�zva, megsz�gyen�tve nem mehetek haza. Fogva tart�m el�l egyszer pr�b�ltam megsz�kni. Ut�na, ahogy � mondan� megtanultam a leck�t. Hab�r nem is lett volna hozz� er�m, hogy elhagyjam a lak�s�t.

Shou volt az egyetlen, aki mellett azt �reztem, hogy �lek �s sz�m�tok valamit. � emberk�nt kezelt �s megpr�b�lt mindent megtenni, hogy nekem jobb legyen. Pedig l�ttam rajta, hogy � is f�l.

A h�napok alatt, amiket ott t�lt�ttem ann�l a Shinji nev� embern�l nem lettem m�s, mint egy j�t�kszer, akivel azt csin�lt sz� szerint, amit csak akart.

V�g�l a sors �jra mell�m �llt �s kiker�ltem abb�l a pokolb�l h�la Shounak.

Annak viszont cseppet se �r�ltem, hogy egy vadidegenhez ker�ltem, mivel rajta k�v�l m�sban nem b�ztam meg.

Akira, vagyis Reita el�g �rdekes egy ember. M�r amennyit eddig tapasztaltam bel�le. Olyan, mint egy nagyra n�tt gyerek, aki pr�b�l �gy kin�zni �s viselkedni, mint egy macs�. Gondolom az a kend� is azt szolg�lja az orr�n.

Eleinte el�g j�l elvoltam a k�nyveivel, amiken l�tszott, hogy egyszer sem nyitotta ki �ket. De azt�n azon a reggelen… El�sz�r megijedtem, hogy esetleg � is abb�l a fajt�b�l val�, �gy visszat�rtek a m�g nem olyan m�lyre el�sott eml�keim.

Mikor meg akart nyugtatni �lel�s�vel, ennek hat�s�ra �sszerezzentem, de v�g�l kellemesen csal�dtam benne.

Ett�l a napt�l kezdve �gy d�nt�ttem, hogy tal�n nyitnom k�ne fel�. Elv�gre � semmi olyat nem akar, �s nem maradhatok �r�kre ilyen, k�l�nben magamra maradok. �r�l�k, hogy nem k�rdez a t�rt�ntekr�l. Gondolom, azt hiszi, hogy otthonr�l sz�ktem el, mert ott szereztem mindezt, pedig, ha tudn�, hogy ott milyen j� �letem volt. Kellett nekem felj�nn�m ide….

A sajtburgerekb�l kezdett elegem lenni. Sosem szerettem ezeket a m�kaj�kat, �gy az egyik nap a h�t� bel tartalm�t bev�gtam a s�t�be. Hogy ennek az embernek mekkora bele van! Csoda, hogy nem gurul. De a z�lds�gekkel, m�r hadi l�bon �llt. Ett�l m�g k�lcs�n keny�r visszaj�r, �gy �n is ettem az � hullad�k�b�l, neki is kell ennie az �n z�lds�gemb�l.

A napok folyam�n egyre t�bbet besz�lgett�nk. Megtudtam, hogy egy band�ban basszusgit�rozik �s �ppen egy �j git�rost keresnek. Megegyezt�nk abban, hogy �n f�z�k neki, mivel eg�sz nap itthon vagyok, �gy nem kell fizetnem rezsit cser�be.

Egyik nap, azt hittem, hogy � j�tt haza kor�bban, de mikor ajt�t nyitottam egy sz�k�re festett langal�ta sr�c �llt az ajt�ban nagy szemekkel, �n meg szint�gy olyan nagy szemekkel pislogtam r�.

- Hello, Uruha vagyok. – mosolyog r�m – Reita bar�tja. Itthon van?

-�… nincs. Nem tudom, mikor j�n haza.

- Akkor megv�rn�m, ha nem gond. – mosolyog m�g mindig.

�n meg beengedem mivel, a neve hallat�n �s, hogy alaposabban megn�ztem beugrott, hogy � a banda egyik git�rosa, akivel m�r gyerekkoruk �ta j�ban vannak.

El�sz�r nem igaz�n tudtam mit kezdeni vele, szedtem magamnak az eb�db�l, majd bevonultam a szob�mba, � meg kint olvasgatott.

Uruha egyre t�bb napot t�lt�tt n�lunk. Eleinte ketten besz�lgettek vagy �ppen azon vitatkoztak, hogy ki mi�rt legyen, �s ne legyen az �j git�ros. Mondjuk a „legyent” azt Reita hajtogatta, mert Uruh�nak senki se volt j�. K�s�bbiekben volt, hogy Uruha k�rdezett t�lem is p�r dolgot, de mind semmis�g volt. Azt�n az egyik d�lut�n, mikor Reita �tment Rukihoz megint �tj�tt. Sz�pen helyet foglalt a kanap�n, k�rt egy b�gre te�t, majd nekil�tott git�rozni.

- Mondd csak, milyen Reit�val egy�tt lakni? – k�rdezte egy kis id� ut�n, mikor a konyh�ban sertepert�ltem.

- H�t �rdekes. Mi�rt?

- Csak k�v�ncsi voltam. De nem �rzed �gy, mintha egy kaktusszal lakn�l egy�tt?

- Nem. Ink�bb – gondolkodtam el egy pillanatra – mintha egy nagy gyerekre k�ne fel�gyelnem.

Erre elnevette mag�t.

- Akkor ez azt jelenti, hogy b�rja a fejed. Mert k�l�nben olyan, mint egy kaktusz. De gyere, �lj le, mutatni szeretn�k neked valamit. – int mag�hoz a nappaliba, �gy le�l�k vele szembe, � meg el�kapja a git�rj�t �s lej�tszott egy dallamot – Mit sz�lsz hozz�?

- Ano, �n nem �rtek a zen�hez. De nem hangzik rosszul.

- Semmi baj, majd fogsz. – mosolyog r�m, majd elfoglalja mag�t �n meg visszasz�lling�ztam a szob�mba, de � meg j�tt ut�nam �s be�lt mell�m k�rdez�sk�dni. Pontosabban kommunik�lni pr�b�lt velem, ami eleinte el�g ny�gvenyel�sen ment r�szemr�l, mivel nem nagyon b�zok meg m�sokban a t�rt�ntek ut�n.

Egy p�r nap ut�n v�g�l felengedtem �s nyugodtabban besz�lgettem vele, � meg nagyba mutogatta a git�rjait �s a szerzem�nyeit, Reita meg ekkor �ltal�ban pufogott, amit nem tudtam hova rakni.

A ruhav�s�rl�sn�l pedig m�g gyerekesebben viselkedett. Mondjuk Uruha se volt k�l�nb.

Ahhoz k�pest, hogy csak egy v�s�rl�sra ment�nk el nekem ruh�k�rt el�g sz�p kis vit�t lenyomtak.

Reita az � st�lus�t akarta r�m aggatni, ami el�g sz�rnyen n�zett ki rajtam mikor felvettem a ruh�kat.

- Reita, nem hiszem, hogy ezek a megfelel� ruh�k sz�momra. – n�ztem r� bocs�natk�r�en, mire Uruha el�gedetten megsz�lal.

- �n megmondtam! Csak te �lt�z�l �gy, mint egy gengszter!

- Na, mi�rt? A tied tal�n jobb? – v�gja be a durc�t.

- Igen! Az �n divat �rz�kem sokkal jobb! – ragad meg karomn�l fogva �s h�z mag�hoz.

- Na, akkor hadd l�ssam! – k�zli Reita, mire Uruha elmegy �s hoz nekem p�r ruh�t.

- Tess�k, ezt pr�b�ld fel. –nyomja a kezembe, az �n szemeim meg kikerekednek, mikor a f�lk�nem megl�tom a nadr�got �s a fels�t.

Egy fesz�l�s b�r nadr�g �s egy fels�, aminek n�h�ny r�sze h�l�s. Ez el�gg�, s�t t�ls�gosan is kih�v�.

Nagy nehezen, de felveszem magamra �ket.

- K�sszen vagy? – hallom Uruha hangj�t.

- �n ebben nem megyek ki!

- Jaj, ne legy�l sz�gyenl�s! – nyitja ki az ajt�t Uruha �s h�z ki, hogy Reita is l�sson.

�n csak zavartan �llok magamat takargatva a kezemmel a h�l�s r�szekn�l, am�g Uruha el nem hessegeti onnan �ket.

- Na, l�tod, �n megmondtam, hogy j� lesz! – mondja b�szk�n, k�zben ezerrel vizslat a szem�vel.

R�pillantok Reit�ra, akinek az arca a r�k sz�n�vel vetekedik �s csak b�mul – N�zd meg, csak jobban kiemeli az alakj�t! – csap a fenekemre egyet, mire �n megugrok �s riadtan n�zek r�.

- Kouyou, el�g legyen! – sz�l r� m�rgesen, majd betess�kel az �lt�z�be, hogy ezt azonnal vegyem le.

Persze hallom �n, hogy kint r�lam vit�znak. De nekem egyik sem j�n be.

Egy ideig m�g kapkodom ide-oda a fejemet, majd megunom �ket �s elosonok mellett�k, majd beszerzem a nekem val� ruh�kat. Miut�n v�geztem visszas�t�lok hozz�juk, de �k m�g mindig veszekednek.

- Befejezt�tek? Mert �n m�r k�sszen vagyok. - n�zek r�juk.

Erre mint a kett� r�m kapja a tekintet�t, majd megs�rt�dve mennek mellettem, de egyik sem hajland� a m�sikhoz sz�lni.

M�gis milyen emberek �lnek itt Tokyoban?

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.