Reita



Yuu az utóbbi két hétben mintha titkolna előlem valamit. Furcsán viselkedik, és sokat találkozik Uruhával. Persze mikor rákérdezek, hogy mit csináltak akkor mindig azt mondja, hogy semmit, csak beszélgettünk. Aztán bevonul a szobámba és vacsoráig nem is látom. Folyton olvas valami lapokat, amiket nem hajlandó megmutatni. Márpedig én kíváncsi lény vagyok, főleg ha róla van szó, mert igen is az elmúlt idő alatt felkeltette az érdeklődésemet. Rukinak és Uruhának igaza volt, ő pont az esetem. Csak olyan kis félénk. Látom, hogy még csak most bontakozik ki, de így még fel se tudom mérni, hogy mennyi esélyem van nála, már ha van….

Mikro drága Uruha közölte, hogy jön az új gitáros, mindenre számítottam, csak arra nem, hogy Aoi Yuu, így az üdítőm sugárban távozott a számból.

- Ez valami vicc? - akadok ki.

- Most meg mi bajod van? – néz rám értetlenül a chibi – Inkább te érdemelsz szidást, hogy nem mondtad el, hogy a szobatársad tud gitározni! – vág fejbe egy újsággal.

Persze Kai helyeslően bólogat rá, majd ő is Aoi felé veszi az irányt, így egyedül duzzogtam a sarokban, míg meg nem untam, hogy engem észre sem vesznek, így kisétálok az emeleten lévő erkélyre, ahol cigizni lehet.

Persze örültem, hogy Yuu lett az új tag, mert így még többet lehettem vele, de az elszomorított, hogy nekem semmit se mondott róla, hogy tudna gitározni vagy, hogy ő lesz velünk.

Az alattam elhaladó forgalmat bámulom már mióta, amikor ismerős torokköszörülést hallok meg mögülem.

- Akira, ha továbbra is folytatod ezt a gyerekes viselkedést, akkor kilógatlak innen! Úgyhogy told be azt a lapos seggedet a próbára, mert különben még jobban szétrúgom! - pattog mögöttem Ruki.



Aoi



Eléggé izgultam és egyben féltem is a banda miatt, hogy mi van, ha nem fogadnak el, de mikor beléptem, megkönnyebbültem, hogy mosolyogva fogadtak és azért se akadtak ki, hogy még nem tudok rendesen gitározni, csak a betanult számokat. Persze Reitának nem tetszett az ötlet, ahogy elnézem, mert egész nap csak morog vagy duzzog, és nem szól hozzám. Ezt szóvá is tettem Uruhának, aki úgy bánt velem, mintha a bátyám lenne, ami nagyon is jól esett.

- Hagyd csak, majd kinövi. Mindig duzzog, ha nem ő van a középpontban vagy éppen nem jön rá arra, amire előtte kíváncsi volt.

- Pontosan. Reita mindig is ilyen volt. Aoi-kun, meg kell őt nevelned. – helyesel Kai, aki a második anyukám lett az idők elteltével.

- Tudod milyen Reita? Olyan, mint egy kaktusz.

- Hát, ebből igazán sokat tudtam levonni Ruru. Evvel mire akartál célozni?

- Arra, hogy ilyen. – vág be egy hülye Reitás arcot, amin elkezdek nevetni, de annyira, hogy a könnyeim is kicsordultak.

Rég éreztem magam ilyen jól. Nagyon örülök neki, hogy nem csak munkatársak, hanem a barátaim is lehetnek, mert szeretek velük lenni és úgy érzem, hogy újra a régi tudok lenni mellettük.

Rukitól el is kértem Shou számát, hogy megköszönjem neki azt, amit értem tett és elújságoljam neki a híreket, aminek nagyon örült, így szinte minden nap beszéltünk. Vagyis túlnyomó részben ő.

Uruhához eleinte sokat jártam vagy ő hozzánk, hogy tanítson, de az idő elteltével már egyre kevesebbszer volt erre szükség. Persze rengeteg dicséretet kaptam tőlük, hogy milyen gyorsan tanulok és haladok, ráadásul már egy dalt is írtam, amibe azért Uruha bele javított néhány helyen, hogy könnyebb legyen lefogni egy-egy hangot. Reita viszont teljesen más tészta volt. Nagyon sokat duzzogott, és ha beszélni akartam vele, általában összekaptunk. Persze ahogy az idő telt a duzzogás átment morgásban, de én erre csak a fejemet ráztam és inkább nem kommunikáltam vele, mert egyből átment hisztis gyerekbe. Ennyire megsértődött volna?

Viszont ez az egész eléggé elvonta a figyelmem, így nem nagyon tudtam gyakorolni, mert folyton belém kötött. Vagy csak így akarja tudtomra adni, hogy ideje lenne kiköltöznöm? Azt hiszem, igaza van. Eddig tényleg nem volt hova mennem, de most már van állásom és pénzem is, hogy legyen egy házam. Így egyik délután megkértem Uruhát, hogy segítsen nekem. Végül találtunk is egy házat, ami mint kiderült két utcával van arrébb.

Bepakoltam a bőröndömbe a cuccaimat, majd kimentem a nappali, hogy elköszönjek Reitától.

- Akira, én akkor elmennék. – mondom neki, de nem tudok rá nézni így a padló egy részét fixírozom.

- Szóval, akkor most elköltözöl. Hát oké. Menjél. – közli semleges hangon, mire rákapom a fejemet egy pillanatra, de ő is a semmibe bámul.

Így hagytam el a lakását. Rövid kényszermondatokkal semlegesen, mintha két idegen lettünk volna.



Reita



Aoi elment. Üres a ház és a szívem majd megszakad. Ráadásul nem is tudtam neki mit mondani. Lassan egy hónapja lakunk külön. Ez az idő alatt rengetegszer megálltam a háza előtt, de egyszer sem mertem bekopogni hozzá. Uruha rengeteget szidott e miatt, hogy miért nem mondom meg neki, elvégre nem esélytelen a dolog. Talán lehet benne valami igaza, mert azóta Aoi sem olyan, mint régen.

Most is éppen a háza előtt állok. Éppen mennék el, mikor nyílik az ajtaja.

- Akira?

Basszus most mit mondjak? Csak nem támadhatom le avval, hogy szeretem.

- Mégis hogy gondoltad ezt, hogy eltitkolod előlem Uruhával együtt, hogy te leszel az új tag és sutyiban gitározni tanított?! És mi az, hogy őt Rurunak becézed?! És én? Velem mi lesz?! Tudod mennyire hiányoztál!? Tudom, hülyén viselkedtem, de akkor is te vagy a hibás! Még, ha igazából nem is. – Üvöltöm le a fejét, majd szorosan magamhoz ölelem oly régen érzett illatát magamba szívva.

- Te is hiányoztál. – ölel vissza és egy percre sem ereszt el – Ezek szerint ezt vegyem bocsánatkérésnek? – mosolyog rám.

- Valami olyasmi… - motyogom tarkómat vakargatva a zarvartól. – Yuu, én azt akarom, hogy….

- Hogy?

- Szóval…. hát…. – veszek egy mély levegőt – Szóval azt akarom, hogy gyere vissza hozzám! Rossz egyedül. És én…. megkedveltelek. – motyogom paradicsom fejjel és reménykedve nézek rá.

- Tényleg? – néz rám kerek szemekkel. – Hát akkor örömmel megyek vissza, mert azt hiszem kölcsönös a dolog. Én is megkedveltelek. Szóval akkor segítenél visszapakolni? – Kérdezi szintén pirosló fejjel.

Ajj, ettől csak még aranyosabb… mindjárt itt helyben megeszem.

- Na, ná! Ma estére, már kötelességed is nálam lenned!

Megyek be lakásába és segítek neki összepakolni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.