Jrock Fanfiction Fansite

Menü

Uruha

Édes illat. Szörnyen édes illat, mégis olyan ismerős. Álmosan kapom fel fájós fejemet a párnák közül. Első dolog, amit megpillantok Aoi a kisfiús testével, aki éppen öltözködik.

- Hány óra van? – kérdem álmosan.

- Reggel nyolc. Neked is indulnod kéne. És, csak, hogy tudd, legközelebb nem jössz fel hozzám! Egyre rosszabb vagy az ágyban! Miért nem jössz össze vele, ahelyett, hogy mindig másokban keresed őt? Tudod, elég szar érzés, hogy csak a nevem miatt vagy velem.

- Nem érdekel. – morgom és a fejemre rakok egy párnát.

Utálom ezt az édes illatot, de igaza van. Mindenkiben őt keresem.

- Fenéket nem érdekel! Csak nem vagy képes vele kommunikálni!

- Ez nem igaz! – csattanok fel – Ő nem kommunikál velünk! Tudod mit csinál?!

- Nem. – vonja meg a vállát.

- Bejön, köszön és megy! De úgy, mint aki teleportál! Egyszer bent van, aztán eltűnik. Így mégis, hogy beszéljek vele?!

- Tudod, ez elég gáz, hogy nem tudsz semmit se a bandatársadról, akivel több éve együtt vagy, de talán ha a beszélgetés nálad nem a dugásból állnak, akkor talán szóba is állna veled. Arra nem gondoltál, hogy mindenki ismer téged? Mindenki tudja, hogy akivel te szóba állsz, az még aznap az ágyadban végzi. Elvégre te is a „PSC seme-sama” brigádjába tartozol, nem? Viseld a következményét!

- Köszönöm a tájékoztatást!

- Deial nem akarsz esetleg újra összejönni? Eléggé hasonlóak. Ja, bocsánat, múltkor is alulra kerültél, így folt esett a nevedre. Van öt perced, különben boxerben raklak ki a házból. – közli, majd seggriszálva távozik.

Szemtelen kölyök…. Muszáj volt arra az estére emlékeztetnie?

Nagy nehezen összekapom magam és besétálok a munkahelyemre.

- Ohayo~! – köszönök két ásítás között.

- Ez minden volt, csak nem meggyőző. Kinél töltötted az éjszakát, hogy így lefárasztott? – vigyorog rám Reita.

- Ittam, jó? Amúgy meg Aoinál voltam. De semmire sem emlékszem. Leittam magam. – vetődöm el mellette a kanapén.

- Aoinál?! – kérdi Rukival együtt és ránéznek a gitáros társamra, aki felnéz gitárja felől nagy szemeivel és értetlenül pislog ránk.

Jó is lenne…. de azt hiszem elég távol vagyok tőle.

- Nem, ti hülyék! Az Ayabis Aoi.

-Ja. – érkezett az unott válasz – Múltkor is vele voltál. – Állapította meg Reita.

- Ez van. – vonom meg a vállamat, majd egy pillantást vetek Aoira, vagyis vetnék, de már csak a hűlt helye van ott. Így mégis, hogy kerüljek hozzá közel?

Persze a próba kezdetére vissza teleportálja magát, így szépen nekilátunk, míg a menedzser be nem állít.

- Fiúk, be kell jelentenem valamit. Nos, mint tudjátok, minden évben el kell mennünk egy hónapos továbbképzésre menedzsereknek, így holnaptól van egy hónapotok, amikor kicsit lazábbra vehetitek a nadrágotokon a szíjat. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem dolgoztok. Csak ennyit szerettem volna mondani. Én most megyek haza pakolni, nektek meg további jó munkát. – köszön el tőlünk.

- Ez az! – csapunk egymás tenyerébe Reitával és Rukival.

Na, igen, ők sem tartoznak az ártatlanok csapatába, akárcsak az itt lévő bandák nyolcvan százaléka. Ezek alól azok a kivételek, akiknek barátnőjük van vagy barátjuk és Aoi, aki a legnagyobb kivétel mindközül.

Mivel a kisfőnökök meg a főnök elhagyja a házat, mi minden évben rendezünk egy oltári nagy bulit, a friss bandák beavatása címszó alatt, persze ide más cégektől is szoktak jönni, mivel a party fele szépen telik látszólag. Gyakorlatilag az első felében keressük meg a kiszemeltünket a friss vagy régebbi husik közül, aztán ahogy éjfélt üt az óra eljön az orgia és a beavatás ideje.

- Akkor jövő héten buli a szokásos időben? – csillan meg Ruki szeme, és gondolatvilágában már Kyo és a vele elkövetett mocskos gondolatok forognak és valósulnak meg.

- Na ná! Kai ugye most tovább maradsz, mint tavaly? – néz rá sunyi rókavigyorral Reita.

- Ne haragudj, de nekem bőven elég az eleje. Keress magadnak más feneket.

- Na, de, Kai-chan! Ha már a szádat használtad múltkor akkor nem nagydolog a következő lépés. – néz rá kérlelően.

- Kai te leszoptad Reitát? – néz rá Ruki, majd büszkén hátba veregeti – Látod, tudsz te, ha akarsz! Hidd el, menni fog a következő is. – kacsint rá.

- De én, csak részeg voltam…. – kámpicsorodik el – mindegy, - legyint egyet - nektek ez úgy sem számít. Perverzek. Tíz perc szünet és próba. – mondja, majd kisétál.

- Ha ma meglesz Kai segge, akkor jössz nekem egy havi cigivel törpe. – ropogtatja meg elégedetten a basszeros a kezeit.

- Oké, de Kai csak a második a listán ne feledd.

- Tudom, de tudod csak szépen lassan felfelé. Hidd el, eljutok én az elsőhöz is, mert Akirának senki sem tud ellenállni! – húzza ki magát büszkén.

- Akkor már rég meglett volna az első. De, azóta öt év is eltelt, te meg csak most jutottál el a másodikig. Akkor, hogy is van ez a csáberősdi? – vonom kérdőre.

- Na, mintha neked meglett volna!

- Hé, ki mondta, hogy én lista alapján megyek?

- Lehet, de nem is tudom hányszor láttalak, miközben sutyiban Aoira vered ki magadnak.

- Cöh, magán ügy. – vágom be a durcát és megyek ki a teremből.

Nekik hiába mondanám, hogy nekem Aoi nem csak egy trófea, aki az első helyet képviseli egy listán, hanem annál több. De ezeknek olyat mondani, hogy szerelem… Ott fognak megszakadni a nevetőgörcstől. Persze Kai kivétel, de hát ő meg elpletykálja nekik, így jobb nem megosztani vele.

Veszek egy üdítőt az automatából és neki dőlők és úgy nézem Aoit ahogy Miyavival beszélget, mire sóhajtok egyet. Bárcsak velem beszélgetne ilyen boldogan…

- Mi ez a búslakodás, Rómeó?

- Shinji? – fordítom felé a fejem.

- Csak jöttem az elveszett madárkámért. De te nem unod a dolgot?

- De, de hát mit csináljak, ha nem beszél velem? Meg, lehet, hogy a lányokat szereti. Semmit nem tudok róla. Szerintem nem is érdeklem őt… - nézek bánatosan magam elé.

- Cunci mókus, végre! Azt hittem, már sosem végzel!– jön felénk Miya és esik neki Torának és kezdik el egymást falni.

Mázlisták…

- Ruru-chan mi a baj? – fordul felém - Olyan letört vagy! Na, mosolyogj szépen! – húzza mosolyra számat mutatóujjaival.

- Uruha szerelmes, csak éppen a szerelme nem figyel rá, ezért búslakodik. – világosítja fel Tora a kis madárkáját.

- Oh, szegénykém. Fel a fejjel! Menj és hívd randira! – csattan ki az örömtől Miyavi – Nos, ki az illető?

- Aoi. – sóhajtom nevét.

- Nos, akkor cunci mókusom, ide a mi segítségünk kell. Kouyou, - kezét vállamra teszi – majd mi segítünk neked, ne aggódj! Te csak add önmagad!

Majd karon ragadja Torát és elviharzanak.

Biztos, hogy én ezt akarom? Miért érzem úgy, hogy Miyavi segítségéből semmi se sülhet ki jól? Nem hiába nem beszélek vele. Remélem Tora azért féken tartja. Nem szeretnék Aoi előtt beégni.

Próba után még Akirával elmentünk a városba vásárolgatni, majd haza vettük az irányt.

Otthon kinyitom az ajtót, leveszem a cipőmet, majd lesokkolok. Mi a franc?! Az egész ház fel van forgatva és tiszta víz a padló. A nappaliban lévő asztalon meg egy papír van kitűzve. Átgázolok a víztől tocsogó szőnyegemen, hogy elolvassam.

Uru-chan, „véletlen” eláztattuk és tönkretettük a lakásod. Szerintem Aoi biztos lesz olyan rendes és befogad magához téged. A bőröndjeidbe már bepakoltunk. A többit rád bízzuk.

Puszi : Miya és ~~a kis cunci mókusa~~ Tora.

Tudtam, hogy tudtam, hogy Miyavival jobb vigyázni….

Felhívok pár szakembert, hogy rakják rendbe a lehető leghamarabb a dolgokat. Nos, nem lesz olcsó mulatság az biztos.

Felkapom a két bőröndöm, amibe mindet beletuszkoltak, majd elindulok velük Aoihoz. Remélem, tényleg befogad, különben végük van.

Veszek egy mély levegőt, majd megnyomom a csengőt.

Egy öt perc várakozás után nyílik is az ajtó. Egy álmos Aoival találom szembe magam. Hat óra van és Aoi köntösben és aludt. Normális ez az ember? Még tök korán van!

- Uruha? – kérdi félálomban, majd lenéz a bőröndjeimre – Nyaralni mész?

- Nem. Igazából. Szóval lehetne egy hatalmas kérésem?

- Hát..őőő..mi?

- Hozzád költözhetnék, amíg rendbe hozzák a házamat? Csak egy hónapról lenne szó. Máshoz nem tudok menni. Kérlek. – Veszem elő ártatlan tekintetemet, hogy meghassam.

Tartalom