Aoi



Amikor a menedzser közölte, hogy egy hónap múlva lesz az első fellépésünk evvel a felállással, akkor nagyon örültem, de hamar átment rettegésbe az örömöm, ahogy közeledtünk a piros betűs nap felé. A többieknek csak annyit mondtam, hogy izgulok, ezért nem tudok aludni, mire Uruha csak vállon veregetett egy üveg whisky társaságában, mondván, hogy ez majd jót tesz nekem. Mivel nem akartam megsérteni, ezért elraktam az üveget a táskámba, majd otthon elástam a spejz aljára. Ünnepekkor jó lesz, ha rajta múlik.

Egyik este Akira keltett fel a rémálmom kellős közepéről, amiért hálás voltam neki, még ha nem is mutattam ezt ki. Azt viszont kicsit frusztrált, hogy befeküdt mellém, és még puszit is adott a homlokomra. Biztos, csak meg akart nyugtatni, csakhogy számomra még mindig kétesek ezek az érintések. Reggel én keltem hamarabb, mivel nem találtam elég stabilnak az ágyamat. Mikor felkeltem akkor vettem észre, hogy Reita felsőtestén pihentem fél testemmel, ami megmagyarázza az ágy le-föl való mozgását.

Csendben kimászom az ágyból, veszek egy alapos zuhanyt és nekiállok a kávéfőzésnek és a reggeli elkészítésének.

A tükörtojás illatára Akira is kitalál a konyhába, így még sikerül is frissen elfogyasztanunk az európaiassá vált reggelinket.

- Este jól aludtál? Mármint, miután bementem.

- Igen. Köszönöm, hogy felkeltettél. – eresztek el egy halvány mosolyt.

- Figyelj, ennyire nem lesz szörnyű az a koncert, hidd el.

- Elhiszem. Majd elmúlik, csak legyünk túl rajta. – zárom le a témát és rakom be a tányérokat a mosogatóba.

- Hagyjad, majd elmosogatok. Inkább pihenj le, délután úgy is gyakorolni fogtok Uruhával, szóval nem lenne jó, ha bealudnál közben.

- Rendben. – fogadom meg tanácsát és fészkelem vissza magamat az ágyamba, miután lehúztam az átizzadt ágyneműmet.

Szerencsére jól aludtam a nap folyamán és kipihenten kelek fel Ruru érkezése előtt, így még volt időm egy kis nassolásra, majd nekiláthattunk a gyakorlásnak.

A koncert hamar eljött, az estéket nyugodtabban töltöttem, mert Reita vett nekem nyugtató hatású teát, ami meglepő módon hatott is.

Rajtunk volt már a fellépő ruha és a smink is, mikor rám tőrt az izgulás. Kicsit szédültem és a gyomrom is kavargott, de Uruha egy pohár vodkával betalált, ami most jól is esett, mert hamar elmúlt tőle a dolog, főleg, hogy időközben az adrenalin szintem is felemelkedett, így tudtam élvezni a koncertet.

Miután lejöttem a színpadról, akkor jutott eszembe, hogy annyira el voltam foglalva a gitárjátékommal, hogy időm se volt azon gondolkodni, hogy ő itt van-e a tömegben vagy sem. Rég voltam már ilyen felszabadult.

Gondolataimból a többieket térítenek vissza avval, hogy engem ölelgetnek, én meg sikeresen elvesztem az egyensúlyomat, így borulunk egyet a földre, amin jót nevetünk.

A menedzser csak jót mosolyog a dolgon, végül ő is megdicsér minket.

Büszke voltam magamra, hogy nem okoztam nekik csalódást. A sikerünket a közeli kis kocsmában meg is ünnepeljük. Az ünneplésnek az lett a vége, hogy Kai egy részeg Rukit és Uruhát tuszkolt be a taxiba a menedzser segítségével, én meg egy Reitát kaptam, aki vagy ölelgetett, amivel eléggé kellemetlen helyzetbe hozott, vagy az óriáspókok és rovarok támadásáról zagyvált, akik összefogtak a génmanipulált gyilkos növényekkel, hogy leigázzák az emberiséget.

Szegény taxistól nem győztem bocsánatot kérni, de szerencsére nem szólt egy rossz szót sem, csak közölte, hogy legközelebb nem visz el minket, ha a barátom részeg.

Felérve a lakásba, nem bírtam levakarni magamról és úgy nyavalygott nekem, mint egy kisgyerek, hogy ő velem akar aludni, így kellemetlenül, de befeküdtem az ágyba. Jobban örültem volna, ha le tudok fürödni még a mai nap, de mindegy. Majd ha elaludt utána.

A hátamon feküdtem, Akira meg engem ölelt, fejét mellkasomra rakta és az istenért sem akart elaludni, ráadásul eléggé zavarba hozott avval, hogy így feküdt rajtam.

- Ugye megvédesz a bogaraktól? – dünnyögte.

- Meg, csak aludjál már el. – sóhajtottam fel, mert már kezdett fárasztani a téma.

- Akkor jó. - fészkelődött rajtam egy kört. – Szeretlek. – motyogta, majd elhallgatott, nekem meg a szívem kihagyott egy ütemet.

- Micsoda? – nyögtem ki, de már nem válaszolt rá, mivel elaludt.

Egész este ez az egy szó járt a fejemben. Én tényleg nem tudom, hogy mit kéne tennem. Tény, hogy amit érzek iránta az más, mint amit a többiek iránt érzek, de nem hinném, hogy szerelem lenne. Főleg a történtek után. De, ha ő tényleg szeret, akkor ennek az együttlakásos dolognak nem lesz jó vége hosszútávon. Egy nagyobb sóhajt eresztek még el, aztán zuhanyzás nélkül alszom el. Most már nem érdekel, hogy koszos vagyok. Nincs kedvem kikelni az ágyból.

Másnap úgy tettem, mintha nem hallottam volna azt a bizonyos szót, s mint kiderült ő semmire sem emlékszik, így megnyugodtam.

A koncert után kaptunk egy kis pihenőt, amit szorgos gyakorlással töltöttem. Fel akartam magamat hozni Uruha szintéjre, hogy minél hamarabb kiadhassuk az új lemezünket és belekezdjünk egy turnéba japánon belül.

A stúdióban vettük fel az egyik új számot, mikor a menedzser megkeresett, hogy menjek el a két utcára lévő kávézóba, mert egy újságíró szeretne velem interjút csinálni, amibe bele is egyeztem.

A kávézóban egy kedves, idős hölgy fogadott és tette fel a kérdéseit, amire örömmel válaszoltam, majd utána még elbeszélgettünk egy kicsit, végül visszamentem az épületbe.

Az épületbe beérve igénybe vettem az emeletünkön lévő mosdót, ahol dolgom végezte után valaki a csempének nyomot teljes erőből, mire felnyögtem. Hiába próbáltam hátra nézni, nem láttam, hogy ki tette ezt velem és tart fogságban, mivel teljes testével még mindig a falnak passzíroz neki.

- Rég láttalak báránykám. Fogadok, hogy Shou keze volt a dologban, hogy szabadon mászkálsz a városban. – hallom meg azt a hangot, amit nagyon nem akartam, és aminek hallatán a vér is megfagyott az ereimben.

- Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – ragad meg vállamnál fogva és fordít maga felé, de én még most sem vagyok képes szóhoz jutni, csak riadtan bámulok tekintetébe.

- Helyes, légy is jó kisfiú. – vigyorodik el, majd kezei nyakamhoz vándorolnak és elkezd fojtogatni, aztán amikor azt hiszem, hogy itt halok meg, elenged, így a földre zuhanok a levegőért kapkodva.

- És most játszunk egy kicsit. – húz be lábamnál fogva a közelebbi wc-be, majd kicsatolja övét és merev farkát a számba nyomja, én meg majd megfulladok a hosszától. Miután undorító módon számba élvezett elégedetten csomagolja vissza magát.

- Ha erről egy szót is szólsz bárkinek is, véged van! Értetted?! – ragadja meg hajamat és úgy feszíti hátra fejemet, míg nem bólintok egy aprót.

Ekkor elenged és kimegy, mint aki jól végezte dolgát. Egyből hajolok a wc felé és okádom el magam, majd reszketve lépesem a mosdóhoz ahol remegő kézzel öblítem ki számat, majd mint egy zombi elindulok kifelé az épületből a lehető legmesszebb innen. Nem tudom meddig mehettem, vagy hol lehetek, de ennyi volt. Most tört el bennem a mécses az erdő közepén és lerogyva egy fa tövébe kezdek el hangosan zokogni.

Utolsó elötti rész ^-^

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.