Uruha

Dudorászva nyitom ki pezsgősüvegem a padlófűtéses lakásomban, mikor meghallom a csengőm hangját.
- Máris megyek! - szólok ki jókedvűen és nyitom ki az ajtót - Mondd Akira drága, mi járatban vagy itt? - kérdem tőle.
- Figyelj, valami baj van, de nem tudom megoldani. - néz rám komolyan, így a jókedv elpárolog arcomról és komollyá válik az én tekintetem is.
- Mondd. - csukom be mögötte az ajtót és tessékelem a nappaliba, ahol helyet foglal a kanapén.
- Aoi amióta elment arra az interjúra, olyan furcsa.
- Ezt, hogy érted? Én azt hittem, hogy megmondtad neki a dolgot, de ő nem kér belőled és ezen volt valami összezörrenésetek.
- Nem. Egyszerűen szóba se hajlandó állni velem. Kerül, de nem tudom, hogy miért. Alig van otthon is. Esetleg, te nem tudsz róla valamit?
- Nos, a probléma igen egyszerű. Valamivel vagy megbántottad, vagy titkol valamit. Átmegyek és beszélek vele. Rendben?
- Köszönöm.
A pezsgőt visszarakom a hűtőbe, de a pohár tartalmát még felhörpintem, majd cipőmet felvéve beülök kocsijába. A lakásba felérve int a fejével, hogy a szobájába van, így bekopogok, majd benyitok a szobába.
- Aoi, én vagyok az Ruru. - ülök le az ágy szélére, mivel benne fekszik és szerintem rám kelhetett fel, mert haja olyan, mint a szénakazal és nagyot szusszanva ül fel az ágyban.
- Történt valami? - kérdi álmosan szemét dörzsölgetve.
- Nos, igazából ezt én is kérdezhetném tőled.
Erre megáll egy pillanatra a mozgásban, majd lesüti szemét és nem válaszol, csak beharapja alsó ajkát.
- Yuu, - szólítom meg lágyan - nekem nyugodtan elmondhatod, hogy mi a baj. - szedem ki haját arcából, mikor meglátom a nyakát, így teljesen ledöbbenek - Jézusom, veled meg mi történt?
- Semmi. - húzná magára a paplant, de megakadályozom benne és közelebb ülök hozzá.
- Figyelj, ha bármi van, akkor tudok segíteni, csak mondd el. - simogatom biztatóan a hátát.
Egy ideig csak bámul maga elé, majd látom, hogy ajkai megremegnek és elkezd sírni, így magamhoz ölelem.
- En..engem elraboltak. - fakad ki magából én meg teljesen ledöbbenek. Főleg, amiket utána mond. Elmesélte, hogy mi történt vele mióta felült a belvárosba tartó buszra és amíg Akirához nem került, majd azt is ami az interjú után történt vele.
Csak még szorosabban ölelem magamhoz és hátát simogatva próbálom megnyugtatni, hisz biztos nem lehetett neki könnyű erről az egészről beszélni.
- Most már nincs semmi baj. Itt vagyunk és megvédünk. Ezentúl nem engedem, hogy egyedül menj bárhova is. Veled fogok menni, rendben?
- Jó. Köszönöm. - törli le könnyeit, majd átnyújtok neki egy csomag zsepit, hogy kifújja az orrát.
- De, miért nem jöttél egyből haza? Akira azt mondta, hogy mikor felkelt, akkor látott csak téged.
- Mert itt volt. - suttogja.
- Az aki ezt veled tette? - kérdem döbbenten, mire bólint.
- Itt a lakásban és Akirával beszélgetett?
- Igen. Egyből ide jöttem, de mikor benyitottam és meghallottam a hangját, akkor megint megijedtem és elmentem.
- Figyelj csak, most már nem fog rajtunk kívül senki sem átjönni rendben? Megmondom neki, hogy ne hívjon vendégeket.Vigyázni fogunk rád és ígérem senkinek sem mondom el ezt. Oké?
Erre egy halvány mosollyal az arcán bólint egyet.
- Köszönöm Ruru. - dönti fejét ölembe, én meg csak elmosolyodok rajta és kezét kezdem el cirógatni.
- Most már jobb belül? - kérdem egy kis idő múlva.
- Igen. Sokkal jobb.
Majd nem szólunk egymáshoz én csak cirógatom a karját, míg el nem alszik. Miután elaludt feje alá berakom a párnáját és betakargatom rendesen.

Reita


Aoi az interjú óta teljesen magába fordult és én nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel, ráadásul még a kapcsolatunk is a nullán áll, így felkerestem Uruhát, hogy szedje már ki belőle, hogy mi baja van.
Ruru készségesen jön át és segít, de basszus már több mint egy órája bent van a szobában, én meg csak itt mászkálok a nappaliban fel alá. Aztán végre kitalál a szobából. Arcáról a komolyság sugárzik, de szeméből rengeteg érzést le tudok vonni, csak éppen nem pozitívat.
- Mi történt vele? Sikerült beszélnetek?
- Akira - sóhajt fel-, először is, titok. Nem mondhatom el. Majd ha jónak látja, akkor majd ő elmondja. Másodszor; ne hívj át senkit se a bandán kívül, vagy ha megteszed, akkor Yuu nálam fog lakni. Utoljára pedig annyit mondanák, hogy hetero. Szóval, ne erőltesd rá magadat ha nem muszáj. - vereget vállba, majd kisétál az ajtón.
Miután elment benyitok Aoihoz, de megint csak azt látom, hogy alszik.
Sőt, szinte mindig csak alszik! Ennek ellenére mégis olyan fáradt és gyötörtnek néz ki, Uruha meg ott van folyton a seggében, mint egy jól nevelt palotapincsi és a vitaminjaival tömi szegény srácot, de ő mégis megköszöni, és szinte már úgy örül Uruhának, mint majom a farkának.
Csakhogy Ruki és Kai az én véremet szívták, hogy mi baja van az új gitárosunknak és, hogy ugye nem miattam ilyen. Én hiába mondtam nekik, hogy semmit se tudok, ők valahogy ezt nem voltak képesek felfogni.
Mikor elegem lett belőlük, kimentem a teraszra pöfékelni, ahova nemsokára egy Tora is csatlakozott hozzám.
- Veled meg mi történt? - kérdem nyúzott képét látván.
- Az őrsön éjszakáztam. - ásít egy nagyot.
- Mi történt? - nézek rá döbbenten.
- Verekedtem. Tegnap elmentünk mind az öten bulizni és az egyik srác rámászott Naora, aki nem tudta magáról lerázni, így közbeléptem. Aztán mindkettőnket bevittek és hétkor engedtek ki minket. És te?
- Ruki és Kai folyton basztatnak és egyszerűen nem értik meg, hogy nem tudok válaszolni a kérdésükre és Uruhát kérdezzék, de nem engem kell betalálniuk! Na meg, múltkor Uruha közölte, hogy szálljak le Aoiról, mert hogy ő hetero, ahhoz képest, folyton ott van a seggében. Mintha így akarna lekoptatni magáról, vagy nem is tudom. - sóhajtok fel.
- Hát, heterora hajtani az kész öngyilkosság, de azért hajrá. - vereget hátba.
- Tora, amúgy te Naoval megint együtt vagy?
- Nem. - ereszt el egy halvány mosolyt, de látom a szemében a ki nem mondott bánatot, majd távozik mellőlem.



Uruha

Aoi szegénykém, elég rosszul nézett ki, amit nem csodálok. Csoda, hogy van annyi lélekjelenléte, hogy nap mint nap bejárjon ide, miközben az aki ezt vele tette, itt mászkál köztünk a folyosón. Meg kell, hogy mondjam, ez engem is megrémiszt, de mivel nem tudtam meg tőle, hogy ki tette ezt vele, így lényegében a bandán és Shoun kívül mindenki gyanús, akit Reita ismer.
De most itt voltam vele nap mint nap, így szemmel láthatóan is megvolt könnyebbülve, de azért benne volt a félelem.
Éppen szünetet tartottunk két próba között, így betuszkoltam őt a hangfalak és erősítők fala mögé.
- Mi az? Valamit mondani szeretnél? - kérdezte, mivel így a többiek nem láttak minket a termen belül.
- Csüccs le. - ültetem le a székre, úgy, hogy kezei a támlán legyenek és fejét ráhajtatom.
- Ruru, mit akarsz? - fordul csak azért is hátra fejéve.
- Csak megmasszírozlak, hogy ellazulj. - fordítom vissza a fejét, majd nekikezdek a műveletnek.
- Bezzeg őt elkényezteted mi? - hallom meg a chibi hangját mellőlem - Engem egyszer sem masszíroztál meg! - vágja be a műdurcát.
- Bocs, chibi, de ez magán szalon és időpontot kell kérned. A számomat tudod, a többit a titkárnőmmel beszéld meg. - kacsintok rá.
- Titkárnőd mi, te már megint máshol vagy agyilag. Csak azért zavartam meg köreiteket, mert Kaijal lemegyünk ebédet venni. Hozzunk nektek is valamit?
- Igen, azt megköszönnénk.
Ahogy kimentek az ajtón Akira jött be, aki közölte, hogy neki is hozzanak valamit, mert nincs kedve lemenni. Nagyot szusszanva dőlt el valamelyik széken, de szerintem nem tudta, hogy mi itt vagyunk. Pár percre rá megint nyílt az ajtó. Azt hittem, hogy a többiek jöttek vissza és már szóltam volna be nekik, de Tora hangját hallottam meg.
- Akira, ráérsz? - kérdezte, mire Aoi riadtan fordult hátra és már mondott volna valamit, de én szája elé raktam a kezemet.
- Ő az? - kérdeztem suttogva, mire bólintott egyet én meg teljesen ledöbbentem. Nem gondoltam volna ezt Toráról. - Ne félj, csak maradj csöndben. - biztattam, mire bólintott egy aprót.
- Egyedül vagy?
- Ja, a többiek lementek kaját venni.
- Figyelj, segítened kéne.
- Oké, miben?
- Újra össze akarok jönni Naoval, de nem tudom, hogy hogyan. Tudod, miután szakítottam vele egy félreértés miatt, amit nem voltam hajlandó elfogadni, elég nagy hülyeséget tettem és nem hiszem, hogy ezek után megbocsájtana nekem.
- Az, hogy hülyeséget tettél, az elég enyhe kifejezés, nem gondolod? - lépek ki a falak takarásából dühösen.
- Uruha? - néznek rám csodálkozva mind a ketten.
- Igen itt vagyok és tudok mindenről Shinji. Az undorítóan mocskos kis játékodról! Takarodj innen azonnal, mert kihívom a rendőrséget! Meg ne lássalak többet a közelében! - ordítok rá, miközben az ajtó felé mutatok.
- Kouyou, honnan tudsz róla? - néz rám döbbenten.
- Az csak hadd legyen az én dolgom, de mondtam valamit az előbb!
- Nézd, én sajnálom, amit vele tettem, belátom hülye voltam és teljesen elkapott a féltékenység. És valakin ezt le kellett vezetnem. - hajtja le a fejét bűnbánóan.
- Ne tőlem kérj bocsánatot te állat, hanem tőle! - ordibálok magamból kikelve - Undorító, amit műveltél! - megyek hozzá és húzok be neki egy szép nagyot, mire a földön köt ki egy nagyobb puffanással.
- Kouyou! - áll fel a helyéről Akira, aki semmit se ért az egészből és miatta Yuu is előjött, mert azt hitte, hogy nekem történt bajom.
- Mégis mi folyik itt? - értetlenkedik továbbra is, én meg visszamegyek Aoihoz és védelmezően magamhoz húzom.
- Azt kérdezd meg attól a szemétládától, akivel olyan jó haverságban vagy.



Reita

Én csak nagyokat pislogok és fogalmam sincs, hogy mi folyik körülöttem. Tora éppen válaszra nyitná a száját, mikor az ajtón betalál a banda maradék két tagja és mellette az alice nine.
- Ezt igazán megérdemelted. - veti oda Sou a földön ülő Torának, majd a szemem kikerekedik, mert nyugodt szívvel rúg belé és rohan oda Aoihoz, akit elkezd putyulgatni.
- Valaki elmondaná végre, hogy mi a fenéről van szó? - kérdem a körülöttem lévőktől.
- Szerintem majd Shinji elmondja. Úgy is olyan büszke volt magára, hogy ezt tehette. - néz rá gúnyosan Shou.
Az említett feláll és majd belekezd a dologba.
- Én először is, bocsánatot szeretnék érni tőled Nao. Sajnálom, hogy szakítottam veled és tudom, hogy semmi olyat nem tettél Sagaval, de féltékeny voltam és elragadott a düh mellette és most szeretnék újra veled lenni, de azt hiszem, hogy ez már nem lehetséges.
- Miért mondod ezt? - kérdezi félve Nao.
- Mondd el, hadd tudja meg mindenki, hogy milyen is vagy valójában! - szól rá ismét az énekesük kicsit sem kedvesen.
Amit ezek után mondd, azon teljesen ledöbbenek és nem csak én, hanem szinte majdnem mindenki, aki eddig nem tudott róla.
-...Aoi, én tudom, hogy nem elég a bocsánatkérésem, de sajnálom, amit veled tettem. És bocsánatot kérek mindenkitől. - fejezi be mondandóját.
- Nem érdekel az egész dolog, csak hagyj végre békén! Nem akarlak többé látni és a közelemben tudni! - sírja Aoi, majd kiviharzik a teremből.
Uruha szúrós tekintettel néz rám, mire utána futok, de csak otthon érem utol. A kanapén ült piros szemekkel, felhúzott lábakkal a jobb sarkában, én meg mellé ültem és magamhoz húztam őt és semmi pénzért sem engedtem volna el magamtól.
- Sajnálom. Nem tudtam, hogy ilyen. De, kérlek, engedd, hogy én vigyázzak rád ezentúl. - nézek gyönyörű szemeibe.
- Ezek után, még képes vagy velem lenni? - szipogja - Engem alig ismersz, őt pedig már több éve ismered és a barátod.
- Yuu, lehet, hogy régebb óta ismerem, de látod, nem ismertem meg őt eléggé. És igen, lemondok a barátságáról, ha cserébe veled lehetek. Nem haragszom rád, amiért nem mondtad el nekem és így kellett megtudnom, hisz ez elég komoly dolog. Én csak szeretnélek magam mellett tudni és boldoggá tenni téged. Semmi mást nem szeretnék, csak mosolyogva látni téged. Megengeded nekem, hogy vigyázzak rád?
- Meg, csak felejtsük el ezt az egészet. Nem akarok többet róla beszélni. - ölel át ő is, fejét a nyakamba hajtva és így alszik el rajtam, amin csak jót mosolygok.
A történtek után a többiek jó sokáig tartottak Torától, akinek rengeteget kellett tennie azért, hogy ismét a bizalmukba fogadják. Talán az könnyített a helyzetén, hogy Nao hamar megbocsájtott neki, de elég sokáig kellett mellette papucsként viselkednie.
Ami meg minket illett, minden visszaállt a nyugodt és normál kerékvágásba. Uruha nem járkált már Aoi seggében, aminek nagyon is örültem, mert több időt tudtunk együtt tölteni. E mellett szépen, de lassan haladt a mi kapcsolatunk is. Én bevallottam az érzéseimet neki számolva a lehetséges következményekkel. Ő nem mondta, hogy szeret, de nem is viszonzatlan az érzésem a részéről, aminek nagyon örültem. Megértem, hogy furcsa neki az egész és még magában meg kell emésztenie a dolgokat, így semmit se erőltettem, hagytam, hogy magától engedjen fel és addig is türelmesen várok, míg ki nem mondja azt a bizonyos szót.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.