Másnap próba szünetében besurranok a kellékes raktárba, ahol a régi ruháinkat is tárolják egy ideig. Kell valami igazán szexi ruha. És most nem csak nekem. Aoinak is kell valamit találnom, habár ő mindenben jól néz ki. Még azokban a dupla nagyméretű pólóiban is.

Szépen ráérősen eldudorászva kiveszek magamnak egy nadrágot és egy sokat mutató felsőt, na meg egy hozzájuk illő cipőt. Aoi ruháival viszont elég sokat vacakoltam. Mindben jól néz ki. Akár meztelenül is eljöhetne. Végül is, miért ne? Na jó, azért biztos kinyírna, szóval csak óvatosan a dolgokkal. Bányászok neki egy fekete feszülős nadrágot, ami csak még jobban kiemeli formás popóját és hozzá egy felsőt, ami a szolidabbik fajtából való, vagy ráfogható, hogy oda való. Remélem ez ellen nem lesz kifogása.

- Milyen kedves tőled, hogy nekem is nézel valami ruhát. – lép be Reita.

- Sajnálom, de nem neked szánom a másik csomagot. – mondom büszkén, miközben bevágom őket a zacskókba.

- Akkor kinek? – kérdi meglepetten.

- Aoinak, édes. – nyújtom ki rá nyelvemet, ő meg csak tátog, mint a hal, de most nem vele kell foglalkoznom, így otthagyom, had fogja fel a dolgokat.

A buli miatt ma hamar vége volt a próbának így volt időm szépen kicsípni magam. Tökéletesen beállított haj, egy kis illatfelhő, aminek senki nem tud ellenállni, még csábosabb tekintet hála a sminknek. Még van két óra a buliig, én meg már díszpompában állok.

- Hogy állsz? – nyitok be hozzá, felkészülve a csodás látványra, de nem az fogad, mint amit vártam. – Aoi, ez mi? – mutatok rá nagy szemekkel.

- Hát ruha.

- De, ugye nem ebbe akarsz jönni, ami rajtad van? – hunyorítok rá.

- Szerintem ez is tökéletesen megfelel arra a rövid időre.

- Igen, megfelel itthonra, vagy munkába, de nem a buliba! Az egész szünetet a ruhád válogatásával töltöttem, úgyhogy ezt szépen leveszed és az ide illőt veszed fel.

- Egy szóval sem kértelek meg rá, hogy keress nekem ruhát.

- Aoi!!! – kezdek neki toporzékolni, mire kitessékel a szobájából, amíg átöltözik.

Ezek szerint a hisztivel bármit el lehet érni, vagy csak most ilyen és közben jót röhög rajtam, hogy mekkora hülyét csinálok magamból?

Miután felöltözött, kelletlenül, de hagyja, hogy megcsináljam a haját és a sminkjét.

Odafelé én vezettem, így hamar oda értünk, Aoi meg eggyé vált az anyósüléssel. Mikor beléptünk, minden szem ránk, de főképp Aoira szegeződött, amin nem csodálkozom, elvégre a préda besétált a vadászok közé. Szegény elég feszült volt, na meg kellemetlenül is érezte magát és egész végig a padlót fixírozta, míg Miyavi be nem találta és rabolta el tőlem csicseregni.

- Látom, a ma este nagy falat elé állsz. – jön mellém vigyorogva Rei a dobosunk társaságában.

- Ha arra gondolsz, hogy próbálok nem berúgni, akkor jól gondolod. – húzom meg a nem tudom hányadik poharam.

Na igen, ha féltékeny vagyok és pia van a közelben akkor iszom. És valaki nagyon is szúrja a szememet. Kaoru folyton őt bámulja, és ez engem zavar! Ne nézze őt! Aoi az enyém, és akarom őt! A következő pohár után átváltok az üvegre, mert ez a vén fasz elindult feléjük és Miyavit otthagyva félrevonult Aoival.

Az üveg tartalma elég hamar elfogyott, de a fejembe gyorsabban szállhatott bele, mert már csak arra emlékszem, hogy elindulok feléjük és mikor rájuk nyitok Kaoru keze Aoi vállán van és ez pont elég nekem, hogy a piára a düh is rárakjon egy lapáttal.

Másnap iszonyú fejfájással kelek a kanapén. A konyhából finom illatok áradnak és Aoi csilingelő hangja mellett másét is meghallom. Felülök nagy nehezen és beveszem a nekem kikészített gyógyszert a hozzá járó vízzel.

A konyhába érve Aoi abbahagyja a vidám kommunikációt és átvált kegyetlen üzemmódra.

- Reggelt. – Köszönök álmosan, mire bólint egy aprót, majd elém rakja a tányérom.

- Ez volt az első és az utolsó alkalom. – közli hidegen és elém rakja az ételes tálat, hogy szedjek magamnak, de látom a szemében, hogy ölni tudna. Tuti, ha nem lenne itt Miyavi rám borítaná a tálat és elásna a kert hátuljában, de ha jobban megnézem, akkor más is van a düh mellett ott. Bánatot és még valamit látok, amit nem tudok hova tenni, de már az is valami, hogy ennyit ki tudtam olvasni belőle.

- Ano, mi történt tegnap este? – kérdem félve.

- Leittad magad és meg akartad verni Kaorut. Lényegében ennyi nem? A többi nem lényeg. Vagy igen? – néz Miya a gitáros társamra, aki egyből rávág egy határozott nemet és tűnik el a konyhából.

Értetlenül nézek a velem szembe ülő lököttre, aki csak drámaian sóhajt egyet.

- Hát, ha nem, akkor nem. Nekem aztán mindegy egyelőre. Na, én mentem. Bye.

Mégis mi történhetett tegnap este?

Persze akárkit kérdezek, senki nem tud semmiről, aki meg tud az nem hajlandó beszélni. Vagyis Aoi, Miyavi és Tora. Várjunk csak, hát Kaoru! Ő miatta lettem pipa, akkor vele kell beszélnem. Már, ha elfogadja a bocsánatkérésemet.

Nagy nehezen megszerzem a címét, így átmegyek hozzá. Félve kopogok az ajtaján, ami egyből ki is nyílik.

- No, lám! Csak nem a tegnapi verekedést akarod befejezni?

- Nem, én csak bocsánatot akarok kérni a tegnapiért, akármit is tettem. Sajnálom, sokat ittam és nem emlékszem semmire sem. – hajolok meg hozzá.

- Rendben. Elfogadom. Más valami? Gondolom nem csak ezért jöttél.

- Kérdezni szeretnék valamit. Mi történt tegnap este?

- Yuu mit mondott? – vált komollyá a képe.

- Hát csak annyit, hogy…… - meséltem el neki a dolgokat.

- Nos, ha ezt mondta, akkor ennyi történt. Majd ő elmondja a többit, ha akarja. – csukja rám az ajtót.

Miért nem beszélnek? Mégis mi a franc történhetett? Csak nem? Merül fel bennem a kérdés.

Ezerrel rohanok haza, az az, az ideiglenes házamhoz és tépem fel a fürdő ajtaját, ahol Aoi egy száll bokszerben állt a fürdéshez készülődve.

- Uruha? Mit akarsz? – kérdezi zavartan és kapja maga elé a pólóját, így eltakarja előlem a gyönyörű testét.

- Ülj le!

- Micsoda? – néz rám értetlenül.

- Csak ülj le a kád szélére!

- Ha beszélni akarsz, akkor várd meg, amíg végzek jó?

- Nem érek rá! – nyomom le a kád szélére a vállainál fogva.

- Hé!

- Fáj?

- Kouyou, én nem tudom, hogy neked mi a franc bajod van, de én szeretnék fürdeni. Amúgy meg minek is kéne fájnia? Miről hadoválsz te?

- Akkor ezek szerint nem. Pedig már azt hittem. Akkor mégis mi a francról lehet szó? – morfondírozom félhangosan és hagyom ott a fürdőben értetlenkedni.

De ha nem dugtam meg, akkor mi történhetett, amit így titkolni kell? Viszont most elég beszédes volt velem. Valami biztos, hogy történt. Sőt, tuti, hogy valami fontos dolog, mert a héten eléggé méregetett, még ha gyanúsan is. Annak viszont örültem, hogy már többet beszélgettünk és nem volt olyan morgós, mint az első héten.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.