Ahogy telt az idő, észre se vettük, de egyre többet beszélgettünk, ami feltűnt a többieknek is. Az egyik alkalommal próba utánra terveztünk egy bevásárlást, ami az első közös kiruccanásunk volt, így úgy gondoltam, hogy ideje lenne tapogatóznom, hogy hányadán állok nála a dologgal és mi is történt azon a bizonyos estén. Aoi épp a cuccost szedi a kocsiba, amit eltehénkedve tolok.

- Aoi, ano, ne haragudj.

- Miért? – néz rám értetlenkedve.

- Hát a bulin történtekért. Kicsit sokat ittam. Nem akartam verekedni.

- Oh, hát te valamit nagyon beképzelsz, mert nem verekedtél. Azért mert arcon vágtál valakit nem lesz világ vége.

- Akkor mégis mit csináltam, amit ennyire nem akartok elmondani?

Erre megtorpan és beharapott alsó ajkakkal a padlót fixírozza.

- Aoi. – érintem meg óvatosan vállánál fogva.

- Nem történt semmi se, csak beképzeled! – hadarja el, de nem néz rám, hanem eltűnik a mellettünk lévő sorban.

- Fenébe. – sóhajtok egyet.

Utánamegyek, a konzervekhez. Csak áll és bámulja a földet. Talán megbántottam. Magam felé fordítom és átölelem.

- Sajnálom, ha bármivel is megbántottalak. Ne haragudj, meg tudsz bocsájtani nekem?

- Nem bántottál meg – tol el magától – csak olyat mondtál, amit azt hiszem nem kellett volna. – néz el oldalra – De most már mindegy. Fejezzük be a vásárlást és menjünk haza.

Ezek után nem szóltunk egymáshoz, csak befejeztük a vásárlást. Haza érve ő felment aludni én meg kipakoltam a szatyrokat és összeütöttem valami vacsorát magamnak.

Másnap esett az eső, így a lakásban poshadtunk mind a ketten. Éppen a tévét kapcsolgattam, mikor eszembe jutott egy ötlet, hogy hogyan is szedhetném belőle, hogy van-e nála esélyem.

- Ezt a hülyeséget! – jelentem ki hangosan és látványosan csapom az újságot az asztalra.

- Mit olvastál? – sétál bele csapdámba, én meg kezdem élvezni a helyzetet. Már csak válaszolnia kell a kérdésekre.

- Egy tesztet. De tök hülyeség, vagy lehet, hogy csak nálam nem működik. Ki töltöd? – kérdezem angyalian, mire megvonja a vállát.

- Oké, első kérdés; a volt szerelmed fiú vagy lány volt?

- Ez meg milyen teszt? – vonja össze szemöldökét.

- Sze-rel-mi. – szótagolom le neki és mutatom felé az undorítóan pink oldalt. – De tessék, akkor karigázgasd be. - nyújtom át neki az újságot egy ceruzával, ő meg szépen nekilát, majd kiradírozza a válaszokat és közli, hogy szerinte is hülyeség.

Mikor este elmegy fürdeni és szépen kitárom az újságot a megfelelő oldalnál és odatartom a lámpa fényéhez, ahol a papír minőségének hála meglátszanak a karikák helyei.

Ezek szerint Aoi szereti a fiúkat és öt éve volt utoljára együtt valakivel. Jesszus, én tuti nem bírtam volna ki. És van valaki, aki tetszik neki.

Micsoda? De kicsoda? Csak nem Kaoru? És lehet, hogy éppen valami randit zavartam meg vagy ilyesmi, mikor részegen rájuk törtem? Na, neee. Aoi az enyém. Nem adom neki! Ő túl öreg hozzá. Talán az a dilis tud valamit erről.

Írok egy sms-t Torának, hogy kérdezősködjön körbe Miyavitól, mire egyből kapok egy „A szerelmet ki kell érdemelni” választ. Szóval nem segítenek. Akkor le kéne itatnom, hogy kiszedjem belőle a választ? Végül is ez is egy módszer… csak nem ide való. Nem akarom őt kihasználni.

Végül én is elmentem fürdeni. Este nem igazán tudtam aludni az esőtől meg a fejemben motoszkáló kérdésektől.

Reggel fáradtan, de betolom a seggemet én is a próbára. Később az idő még rosszabbra fordult, ami Aoit eléggé kikészítette vagy nem is tudom, de furcsa volt egész nap. Reggel a néma macskajárása helyett úgy jött le a lépcsőn, mintha egy gnú csorda rohant volna le. Ráadásul, ahogy nem volt egy helységben valaki mással tiszta ideg lett és nekiállt stresszelni. Ebből adódóan a szobámban gubbasztott addig, amíg fel nem mentem fürdeni, mert ő csak akkor ment velem fel az emeletre, hogy lefeküdjön aludni. A fürdőből kimenet láttam, hogy ég a szobájában az olvasó lámpa, gondolom, olvas. A lépcső felénél tartottam, mikor egy bazi nagy villámlás, majd hatalmas dörrenés és nagy sötétség borult ránk. Ezek szerint elment az áram. Húzom el a számat. Pedig kéne vacsorázni is. Lebaktatattam a szobámhoz és az egyik szekrényből elővettem egy gyertyát hála a mobilom fényének. Az ételkutatáshoz pont elegendő fényt adott. Nagyban dudorászva keresgélek a hűtőben, mikor megint meghallom a csörtetést. Aoi közlekedik….

- Te is éhes vagy? – kérdezem.

- Csak víz ért jöttem. – közli és iszik egy pohárral, majd eltűnik a nappaliban és egy köteg gyertyával felviharzik az emeletre.

Hangulatvilágítást akar vagy mi?

Végül annyiba hagyom a dolgot és megeszem a szendvicsem. Visszafelé benézek a gyertyák helyére, pontosabban a hűlt helyükre. Aoi felvitte mindet magával. Egy kicsit még elszöszmötölök a telefonomon, majd felnézek hozzá, hogy mit is akarhat avval a tíz gyertyával.

Óvatosan benyitok a szobájába; az összes gyertya meggyújtva sorfalat áll az éjjeli szekrényén és a kisasztalán, körbevilágítva a szobát, míg ő az ágyában alszik. Ennek nem lesz jó vége, kezdem el elfújni a gyertyákat, mielőtt meggyullad valami. Éppen az utolsót fújnám el, mikor meghallom a hangját.

- Ne fújd el. Még kell. – néz rám boci szemeivel, majd egy újabb hatalmas dörrenés, ő meg összerezzen, és a fejére húzza a takarót.

Ezt meglátva egy mosoly húzódik a számra. Hogy mennyire aranyos tud lenni… Szóval fél a sötétben, ezért fekszik le korán és a viharoktól is fél. Persze nem hallgatok rá, így elfújom a gyertyát, majd lemegyek a párnámért és a takarómért, majd felbaktatok velük hozzá és arrébb tessékelem az ágyban.

- Uruha? Mit csinálsz?

- Tsssss. Ne félj, nem lesz semmi baj. – fekszem be ágyába és húzom magamhoz jó közel, hogy át tudjam karolni, fejét pedig mellkasomhoz helyezem. – Ne aggódj, vigyázok rád. Aludj csak nyugodtan. Tudom, hogy félsz a sötétben, de nem kell. Amíg itt vagyok, nincs mitől tartanod.– simítok hajába.

Erre nem mond semmit se, csak fekszik, de érzem rajta, hogy feszült, így elkezdem hátát simogatni, minek hatására hamar ellazul és elalszik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.