Reggel arra kelek, hogy valaki fekszik rajtam. Lassan nyitogatom pilláimat, így meglátom a felettem lévő fekete hajkupacot. Ahogy Aoi rajtam fekszik, ahhoz komolyan mondom, tehetség kell, mert a hátán fekszik rajtam és eszméletlen édesen szuszog. Viszont ez egyben elég nagy problémát is jelent, mivel a formás feneke elég érzékeny helyen van. Valahogy le kéne szednem magamról, mielőtt nagyobb hatással lesz rám délen. Épp emelem karjaimat, hogy leszedjem magamról, mikor elkezd rajtam mocorogni, főleg deréktól lefelé helyezgeti magát. Istenem, ez az érzés. Ajj, ha tovább mocorog, mindjárt elélvezek, de ez most nagyon nem jó, nagyon nem. Ráadásul ezek a kis édes nyöszörgős hangok, amiket kiad. Én meg fogok őrülni.

Aztán egyszer csak abbamarad a mocorgás, mivel ez a kis fekete démon felébredt. Persze nem az, hogy legurulna rólam, hanem felül rajtam, így nyögök egy bazinagyot, mire hátrafordul álmosan, de ahogy meglát, kipattannak a szemei és vörös fejjel lepattan rólam, mire megkönnyebbülök, hogy mehetek a fürdőbe végre. Csakhogy ő megfogja a hideg vizes palackot és képen önt vele, de a sok víz lábig folyik.

- Mi a franc? – pattanok fel – Ezt miért kellett?

- Azért! – mutat a lábam közé az ágy másik végéről – Mondtam, hogy nem akarok róla tudni!

- Talán, ha nem aludtál volna rajtam, akkor nem kellett volna erre kelnem. És hála a hideg víznek már nincs is ott semmi se!

- Egy szóval se mondtam, hogy aludj velem! Te jöttél fel magadtól!

- Mert különben leégett volna a fél lakás!

- Ezt miből gondolod? Azt hiszed elaludtam volna, mielőtt elégne?

- Igen, mivel te sötétben nem bírsz meglenni egyedül a seggeden! Nem is tudom, hogy ki trappolt le folyton a lépcsőn! Ezért alszol el hatkor, mert akkor nem kell villanyt kapcsolgatni. És nehogy azt mondd, hogy te később fent, vagy, mert ez nem igaz! Úgy alszol akkor már, mint a bunda!

- Te bejárkálsz a szobámba, amíg alszok?!

- Nem! De a fürdő vele szembe van, így látom, hogy ha ég a villany vagy sem.

- Akkor a kulcslyukon leskelődsz? Perverz!

- Nem! A szobád közelébe se mentem! Nem vagyok perverz!

- Nem érdekel, az vagy és kész! – hagyja el a szobát és indul lefelé.

Hát ez szép kis reggeli ébresztő volt. Veszem le a vizes pizsamám. Ha perverz kell neki, akkor megkapja. Csak azért is pucéran megyek le. Fürdőbe kiteregetem a vizes ruháimat, majd elindulok lefelé a lépcsőn a konyhába, hogy csak azért is provokáljam.

- Aoi, a vizes ruháimat felraktam a……szárítóra. – nyögöm ki a mondat végét, mivel egy nem várt látogató volt a konyhában Kai személyében, aki kerek szemekkel nézett rám.

- Asszem megyek felöltözni. – vakarom meg kínosan a tarkómat, de ahogy lépek hátra két lépést és fordulok meg, szembetalálom egy szintén kerek szemű és vörös fejű Aoival, aki a napi postát is kiejtette a kezéből.

- Te tényleg perverz vagy. – takarja el szemeit én meg eltűnök a szobámban.

Basszus, én Aoit akartam piszkálni, nem tudtam, hogy Kai is itt van. Ez olyan kínos. Gyorsan felkapok magamra egy otthoni ruhát, hogy immár normálisan kérjek tőlük bocsánatot, de előtte leállok hallgatózni egy kicsit.

- Nem is tudtam, hogy ilyen közel kerültetek egymáshoz. – hallom meg Kai hangját.

- Nem! Félreérted! Én csak leöntöttem őt az emeleten egy üveg vízzel, aztán lejöttem hozzád, a többi nekem is új volt.

- Oh, értem. Hát igen, Uruha se tartozik az ártatlanok közé, akár csak Reita. – sóhajt fel - De amúgy megvagytok nem? Rie mondta, hogy nézzek rátok, hogy bírjátok-e egymást.

- Mint látod. De amúgy igen. Nincs semmi gond. Mellékesen pedig, szerintem ezt direkt csinálta, csak elszámította magát, úgyhogy ne is foglalkozz vele.

Aoinak nagyon is jók a megérzései. Remélem nem azért, mert olvas a gondolataimban. Nem szeretnék alufóliával a fejemen mászkálni.

Végül rászánom magam és bocsánatot kérek tőlük, aztán faggatom Kait egy kicsit Reitáról, majd elköszönünk tőle.

Délutánra támadt egy ötletem, hogy hogyan is szedjem ki Aoiból, hogy ki az a bizonyos személy, akit szeret, így a hozzá való tárgyat gyorsan beszereztem a sarki boltból.

- Aoi. – szólítom meg a lehető legkedvesebben és ártatlanul – Szeretnélek kárpótolni a reggel történtek miatt egy kis esti szórakozással! – rakom elé a két üvegpoharat és a nagy üveg whiskyt.

- Uruha, én nem hiszem, hogy erre szükség lenne. Főleg a történtek után.

- Most nem fogok annyit inni, ne aggódj, meg úgy gondoltam, hogy beszélgethetnénk is közben. Tudod, csak iszogatunk. – töltöm meg poharainkat és nyomom kezébe.

- Ettől félek én…. – sóhajt egyet megadóan és emeli szájához a poharát.

Tartom is magam a tervemhez és a szavamhoz, így alig iszok valami, ellenben Aoinak megállás nélkül töltöm újra a poharát. Ahogy fogy a pia, ő úgy csicsereg és kezd kibújni a csigaházából.

- És mondd, csak Aoi, tetszik neked valaki? – kérdezek rá.

- Hát… - harapja be alsó ajkát és eszmélet édesen néz rám azokkal a nagy barna csillogó szemeivel és a kipirult arcával – Van egy személy, de…tudod, ő más, mint én. – pillog rám édesen.

- De attól még megsúghatod nekem a nevét, nem gondolod? – vonom fel a szemöldökömet, miközben az agyamban már élezem a kést a legyilkolandó személy részére.

Erre közel hajol hozzám, kezét lassan végigcsúsztatja a combom külső részén, majd áttér a belső rész simogatására, lassan haladva egyre följebb és följebb.

- Aoi, ennek nem lesz jó vége. – próbálom magam türtőztetni, de nem nagyon akar menni ekkora kísértés mellett.

- Te voltál rá kíváncsi. – suttogja nyakamra, közben nyögök egyet, mert kezével megmarkolta éledező férfiasságomat – Az a bizonyos személy neve – persze amilyen kis gonosz, ott kezdett el simogatni, így elég nehéz koncentrálni – szóval, ami a nevét illeti, az had legyen az én titkom. – suttogja fülembe, majd nyal végig rajta, végül elhajol tőlem és abbahagyja testem kínzását.

- Olyan melegem van. Nem akarsz lehűteni Kouyou-kun? – néz rám ködös tekintettel az ölemből, mert újonnan ide teleportálta magát, közben már venné le fölsőjét, de én megragadom a karjait.

- Yuu, szerintem inkább, menj és feküdj le aludni, mert ez nagyon nem jó ötlet. Kicsit sokat ittál.

- De én nem akarok egyedül lefeküdni. – veti be boci szemeit – Gyere velem. – suttogja fülembe, majd elkezdi rágcsálni a fülcimpámat, aztán végignyal a nyakamon – Akkor elkísérsz? – dörgöli hozzám ágyékát, ami még jobban beindít

- El. – nyögöm, és csapok le ajkaira.

Karjaimmal felsőtestét megtartva óvatosan hátára döntöm, míg ő a nyakam köré fonja az övéit, közben heves csókcsatát vívunk. Miután ajkaink már a többszörösükre duzzadtak áttérek nyaka kényeztetésére, amiket jóleső nyögésekkel nyugtáz.

Épp nyaka kiszívására készülök, mikor agyam kis szegletében megszólal a vészjelző.

Abba kell hagynom nagyon gyorsan, mert baj lesz belőle. Yuu totál részeg. Nem használhatom ki. Akármennyire is csábító, nem így szeretnék vele együtt lenni, főleg nem elsőnek, így abbahagyom eddigi munkámat, felkapom az ölembe és befektetem az ágyába, ahol próbálom rákényszeríteni, hogy a seggén maradjon, de nagyon nem akar. Addig ficánkol, míg sikerül megszöknie és ráveti magát az üvegre.

- Aoi, gyere vissza, hallod?! - megyek utána, mert üveggel a kezében elindult a lépcső felé, csak éppen nem a leg labilisabb járási formával.

Szerencsére a zakózása előtt sikerült elkapnom és az üveget is meg tudtam mentem.

- Aoi…. – szólítom meg félve, mivel csak csüng a karomon előre dőlve, mivelhogy, hátulról a derekánál fogva karoltam át és úgy kaptam el a lépcsőfokon.

De semmi válasz, csak egyenletes szuszogás. Elaludt. Sóhajtok fel megkönnyebbülve. Az üveget lerakom az asztalra, őt meg befektetem az ágyba, én meg mellé fekszem és magamhoz húzom őt, aztán lekapcsolom a villanyt.

- Jó éjt, Aoi. – nyomok egy puszit a fejére, mire motyog valamit és hozzám bújik, amin elmosolyodom.

Azt hiszem Aoit többet nem itatom le. Vagy inkább a pia közelébe se engedem. Még a végén valami baja lesz. Ez egy nagyon rossz ötlet volt. Már csak reménykedni tudok, hogy holnap nem fog a történtekre emlékezni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.