Uruha



Arra kelek fel másodjára, hogy valaki a konyhában matat. Odasétálok és csodás látvány tárul elém. Csak nézem formás fenekét, amíg valaki meg nem zavarja a reggeli csodámat. Morogva, de beengedem Rukit, akinek pont most kellett jönnie. Ruki jelenleg az összeköttetésünk Yoshikivel, így minden infó, ami egy kicsit is ráérhet, azt ő hozza nekünk. Elég sokáig volt itt, de szerencsére elment és a kölyök sem tűnt el. Kikisérem a törpét a kapun, majd a lakásban megálljt parancsolok a gyereknek, mert csurom vizesen baktatott be. Viszont amikor felém fordul, megint lefagyok. Az a látvány, ami elém tárult, egyszerűen elképesztő. De nem, Uruha, nem szabad, ő csak egy gyerek, te meg csak ki vagy éhezve. Találnom kell valakit, de nagyon gyorsan, akár csak egy éjszakára is, már az sem érdekel.

Magamhoz térve hozok neki egy törülközőt, amivel elkezdem haját borzolni, végül rátekerem a fejére, ő nyavalyog én meg vigyorgok rajta, amit nem lát a törülköző miatt.

A kis beles szépen kifosztotta a reggeli készletemet. Komolyan, ha ennyit eszik, akkor három emberre kell ezentúl vásárolnom, amíg itt lesz nálam. Szó szerint kiesz a vagyonomból.

Kicsit később kimegyek a hátsókertbe, hogy ránézzek, mit csinál. Ő nagyban lubickol én meg a napra fintorgok. Meleg van, de túl erősen süt a fehér bőrömnek. Le fogok így égni, vissza kéne vonulni a házba. Ott legalább hűvös van. De a macska járásával a frászt hozta rám, majd megint nekilátott szájalni. Ennek a gyereknek perverzebb a fantáziája, mint amilyen az enyém volt ennyi idősen. Viszont arra nem számítottam, hogy simán belök a medencébe. Utána elszórakoztunk, meg piszkálgattam még egy kicsit. Be kell, hogy valljam, rég szórakoztam már ilyen jól. Mikor félig kirakja magát mellém a partra egyből jön avval, hogy éhes. Mondtam én, hogy beles a gyerek, de azon csak jót mosolygok, mikor megböködi a combomat.

Megpróbálok valami beszélgetésfélébe eredni vele, hogy ne mondja azt, hogy csak vitázni tudok vele, de két kérdés után megjelenik az ebédünk.

A verandán már Kai rég megterített négy főre, mivel Reita is jött vele.

Az ebéd csendben telik, mivel a kölyökkel eléggé ki voltunk már éhezve, így csak lapátoltuk be az ebédet.

- Ez finom volt Kai-chan! – mondja hasát simogatva, amin megint elmosolyodom.

- Örülök, hogy ízlett Aoi-kun. Látod, Reita, még a gyerek is megette a zöldségeket, úgyhogy, gyerünk, lapátold szépen befelé! – pirít rá párjára.

Nagy nehezen a zöldségek is letűnnek. Kai bemegy Aoival a konyhába elpakolni és mosogatni, mi addig kint maradtunk Reivel egy-egy üveg sör társaságában.

- Hogy bírod? – kérdi.

- Jól. Nem is olyan vészes gyerek, csak a szája nagy. – iszom bele az üvegembe.

- Ja, persze… én inkább tartom a távolságot. Ez egy ördögpalánta vagy egy kis démon.

- Az, egy kis fekete démon. – mosolyodom el a semmibe bámulva.

- Hé, Kouyou, ugye nem? – néz rám komolyan Akira.

- Mi? – kapom felé fejemet. Kicsit elbambultam.

- Ugye nem szerettél belé? – veszi halkabbra a hangját – Ő még csak tizenkilenc, te meg huszonnyolc.

- Azt mondtam neki huszonhárom vagyok. Ő húszat mondott nekem.

- Igen, két hét múlva. De tök mindegy, a nyolc év fixen megvan köztetek. Hát sminkkel még elhiszem, de így…. Mindegy, találj magadnak valakit gyorsan, mert ennek nem lesz jó vége.

- Miből gondolod, hogy bármi olyat is éreznék iránta?

- Mert ismerlek. A barátom vagy és suli óta együtt vagyunk.

- Amióta itt van, azóta meg se próbált elszökni, pedig volt rá nem egy lehetősége. Ma megkérdeztem tőle, hogy miért nem lépett le az este.

- És mit mondott?

- Hogy nem tudja. Nem volt hozzá kedve.

- És, te úgy gondolod, hogy ez azért van, mert esetleg érdekled őt?

- Nem tudom. Majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Aztán semmiségekről beszélgettünk estig, amíg el nem mentek. Utána mind a ketten elraktuk magunkat másnapra. Túlságosan is elfáradtam a mai nap a veszekedéshez.



Reggel hamar kidobott az ágy, amit most nem bánok, mert a kerítés mellé végig el kell ültetni a virágokat. Felöltözöm, reggelizem, magamra nyomom a naptejet majd kimegyek és nekilátok a munkának.

Az egyik oldalt sikeresen megcsináltam a háromból, mikor két pálcalábat pillantok meg.

- Segíthetek? – kérdezi ártatlanul pislogva.

- Akkor gyere és áss lyukat, én addig ide hozom a többi virágot.

Szépen lecsücssen a kis sámlimra és nekiáll én meg elkezdtem odahordani a maradék virágot, ami arra a sorra kell.

Mire mindet oda viszem, csak azt látom, hogy még mindig azt az egy lyukat ássa.

- Te még is mit csinálsz? Nem azt mondtam, hogy sírt ássál, hanem hogy luykat a virág gyökerének!

- Nem sírt ások! Csak azt csinálom, amit mondtál!

- Akkor krátert! Tök mindegy! Tudod mit, inkább csinálom én, te meg hozz vizet a kannába.

Erre elbaktat érte, én meg kijavítom a krátert egy kisebb gödörré.

Legalább öntözni tud. Amit lelkesen csinál.

Egyszer csak azt érzem, hogy valami hideg rácseppen a nyakamra. Csipp-csöpp, majd zutty és a nyakamba lódul több liter hideg víz.

- Aoi! – pattanok fel dühösen, így a kannához is hozzáverem a fejemet, ő meg vigyorog rám nagyba – Ezt most miért csináltad?!

- Unatkozom. – jelenti ki nemes egyszerűséggel.

- Akkor menj és foglald el magad, de nekem még dolgom van.

- De egyedül unalmas. – húzza el a száját és megy be a lakásba leszegett fejjel.

Most mégis mit csináljak? Utána kéne mennem?

Végül úgy döntök, hogy befejezem a virágokat. Leszek még vele eleget. Miután késszen vagyok, bemegyek a lakásba, lefürdök és nekiállok az ebéd készítésének. Pizza tökéletes lesz. Azt biztos ő is megeszi, habár mi az, amit nem eszik meg…

Elkezdem gyúrni a tésztát, mikor meghallom magam mellől Aoi csilingelő hangját.

- Mit csinálsz? Segíthetek?

- Pizzát ebédre. És nem.

- Miért nem? – konyul le a szája.

- Mert nem szeretnék ebben sem krátert látni.

- Nem fogok. Amúgy is, itt leszel mellettem, úgyhogy nem ronthatom el. Kérlek. – néz rám kiskutya szemekkel.

- Rendben, de egy rossz húzás…..

- Jó, jó….szóval mit csináljak?

- Majd én gyúrom a tésztát, te meg öntöd majd a lisztet jó?

- De, én is akarok gyúrni! Az unalmas, ha csak állok és öntök, mint a kannánál….

- Jó, akkor te addig csináld meg a másik pizzát, de úgy, hogy azt te fogod megenni! Rendben?

Erre bólint és nekiáll csinálni ő is. Szépen követi az utasításaimat és engedi, hogy besegítsek neki. Mintha kicserélték volna az egész gyereket, ami kicsit zavar. Főleg, hogy nem tudom hova tenni azt az érdekes nézését. Mármint számomra érdekes a nézése. Úgy néz, mint ahogy a kisgyerekek szoktak az apjukra, aki éppen valami bölcs dolgot mond nekik. De lehet, hogy csak én képzelem be.

Persze amikor rendet kellett rakni, már nem ment minden ilyen rendben.

- Mielőtt elrakod a deszkát, a lisztet le kell szedni róla. És a maradék kis tésztadarabokat is szedd le róla.

- Oké. – és a deszka fölé hajol, hogy lefújja a lisztet, ami sikeresen rám ment.

Persze ő csak vigyorog, mint a tejbe tök.

De most nem hagyom annyiba és hozzávágok egy tésztadarabot, amiből az lesz, hogy ő is hozzám vágja, majd az egész konyha tiszta liszt és tésztadarab lett velünk együtt.

Rendbe rakom a konyhát, amíg a pizza sül és elmegyek fürdeni, majd őt is elküldöm. Nemsokára késszen lesz, Aoi meg már mióta bent van. Bekopogok a fürdőbe.

- Minden rendben van?

- Nem! – hallom meg elkeseredd hangját.

- Bemegyek jó?

Benyitok hozzá. Mivel van zuhanyfüggöny így csak az alakját látom, hogy ott ül a kádban.

- Mi a baj, kölyök?

- A hajam!

Megfogok egy törülközőt, amit benyújtok neki, hogy rakja mega elé, mielőtt bármi rosszat mondhatna. Magára tekeri, majd elhúzza a függönyt és akkor meglátom mi is a problémája.

- Hát, ez szépen beleragadt. – húzom el a számat a látványon – Ezt vágatni kell.

- Micsoda? – kerekednek ki a szemei.

- Ülj, le, megpróbálom menteni, ami menthető, de a végéből biztos, hogy vágni kell.

- De, ne sokat.

- Nem én fogom vágni, mert abból nem lenne köszönet. Majd holnap Miyavi kezelésbe vesz. Viszont a végét most levágom, hogy meg tudd mosni.

Előveszem az ollót a szekrényből és nekiállok lenyisszantani a használhatatlan tincseket. Mikor evvel megvagyok, kimegyek a fürdőből és kirakom az immár tökéletesre sült pizzákat.

Nemsokára Aoi is kijön a fürdőből, de annyira elszontyolodott fejet vág, hogy megesik rajta a szívem, így a kanapéra ültetem, oda rakom a pizzákat, meg ami kell, majd előbányászok egy közepes méretű dobozt, amiből kiveszem a játékkonzolom és egy mosoly keretében meglóbálom előtte.

Erre látom, hogy felcsillannak a szemei és az arcocskájára is felcsúszik egy boldog mosoly.

Egészen estig játszottunk és persze mindent megtettünk annak érdekében, hogy a másik veszítsen, így ment a piszkálás, párnadobálás és csikizés ezerrel. Aztán szétnyitottuk a kanapét és ott aludtunk lent.

Másnap reggel kicsit feszengve, de bejött velem, viszont egész végig sapka volt a fején.

- Miyavi, ráérsz egy kicsit? – találom be a keresett illetőt.

- Persze, mondd csak mi kéne édes.

- Egy új haj a kölyöknek. – tolom magam elé, mivel eddig a hátam mögött bujkált.

- Meglesz, ne aggódj. – kacsint rám és beviszi magához Aoit.

Egy óra múlva nyílik az irodám ajtaja és belép rajta Aoi én meg megint csak a nyálamat tudom rá folyatni.

- Nem tetszik? – kérdezi zavartól piros fejjel.

- Nem, vagyis…de nagyon is tetszik. – lépek elé és ujjaim közé fogom egyik tincsét – Sokkal jobban áll a vállig érő hajad, mint a hosszabb. Jobban kiemeli az arcodat.

- Tényleg tetszik? – kérdi csillogó szemekkel.

- Igen, nagyon is. Ha tudom, akkor az első nap tésztát nyomok a hajadba. – mosolyodom el, még mindig gyönyörködve a látványban és selymes tincsével játszadozva, amíg felfújt arccal finoman oldalamba nem bokszol.

Persze ahogy agyba-főbe lett dicsérve úgy jött vissza a nagy szája is.

- Saaaaaaaaaaaaaalaaaaaaaaaaaaaaa, laaaaaaaaaaaaalaaaaaaaaaaaaaaaaa, uuuuuuuuuuuunatkozoooooooooom. – szenved az előttem lévő székbe.

- Én meg dolgoznák! Befejeznéd a kornyikálást? Miért nem mész le Kaihoz?

- Mert most nincs kedvem vele lenni. Saaaaaaaaaaaalaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa……

- Még egy sala vagy lala és odakötözlek a székhez betömött szájjal!

- Úgy se mered. Saaaaaaaaaaalaaaaaaaaaaaaaaa……..

És az én idegeim itt adták fel a szolgálatot. Felpattantam, odakötöztem a székhez a felsőtestét, majd a száját is, hogy ne beszéljen, de ő még így is mondta a magáét.

-Mwp……….

- Na, jó, ha hozok kaját neked, akkor arra a kis időre be tudod fogni, amíg eszel?

Erre hevesen bólogat.

- Jó, mert én így nem tudok dolgozni.

Lemegyek Kaihoz és kunyizok tőle valamit, de ahogy megtudja, hogy Aoinak lesz örömmel ad neki.

Felviszem a tál édességet, eloldozom és hagyom enni. Evés után lemegy Kaihoz, így csöndben be tudom fejezni a munkámat. Munkám végeztével lemegyek megkeresni őket, de az étkező ajtófélfájának nekidőlve hallgatom arcomon egy mosollyal, ahogy Aoi lelkesen meséli Kainak a tegnapi napot, hogy hogyan kertészkedett és locsolt le, majd sütöttünk pizzát és játszottunk estig.

- Na, gyere kölyök, ideje hazamenni. – megyek oda hozzájuk és borzolok bele új hajába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.