Aoi



Először nagyon lehangolt, hogy le kell vágni a hajamat. Nem szeretem a rövid hajat magamon. Ráadásul Uruhának is hosszú haja van. Mondjuk jelen pillanatban az enyém hosszabb az övénél, de ha rövid lesz, akkor az ő hajacskájáról a sajátom fog eszembe jutni.

Másnap beadott Miyavihoz, kicsit féltem, hogy milyen hajjal is jövök ki tőle, mert nem állt szándékomban úgy kinézni, mint egy kanári.

Mikor késszen lett a hajammal agyba-főbe dicsért, de én Uruha véleményére voltam igazándiból kíváncsi. Féltem, hogy nem fog neki tetszeni, de amikor közölte, hogy tetszik neki, akkor nagyon boldog lettem, ez által vissza is jött a jókedvem.

Nagyon untam magam az irodába és Uruha nem nagyon akart velem foglalkozni, így látványossá tettem az unatkozásomat.

De kaptam érte finom nassolnivalókat. Ahogy befaltam őket, inkább lementem Kaihoz. Nem akarom a végtelenségig idegesíteni Rurut.

Lent a konyhában Kainak beszámolok mindenről, ami a hétvégén történt és csak ecsetelem neki a dolgokat ő meg nagyban mosolyog és megjegyzi, hogy mennyire örül, hogy ilyen jól kijövünk egymással.

- Na, gyere kölyök, ideje hazamenni. – jön ide hozzánk és borzol bele az új hajamba az emlegetett.

- Jó! – lelkesülök be.

- Ma is játszunk? – kérdem csillogó szemekkel.

- Nem is tudom… nem úgy viselkedtél ma, mint aki megérdemelné. – kezd el incselkedni velem.

- Hé, nem vagyok már gyerek! És, igen, rendes voltam ma! Semmi rosszat nem csináltam! – háborodom fel, majd egyből átváltok kiskutya szemekre.

- De, igen, még gyerek vagy!

- Te meg perverz…

- Nem vagyok perverz! Na, jó egy feltétellel játszom veled. – áll meg a lépcső aljánál és fordul felém – A mai nap én választom ki a játékokat és három győzelmes előnnyel indulok!

- Rendben, de úgy is én fogok nyerni. – nyújtom ki rá nyelvemet, mire megint összeborzolja a hajamat.

- Ne, mááááár! – nyavalygom és igazítom meg a hajamat.

Már a bejárat előtti folyosón sétálgatunk, mikor megcsörren a perverz telefonja.

- Igen? – veszi fel.

Elég rövid beszélgetést folytat le, mert hamar lerakja. Amint leteszi, kézen ragad és visszaindulunk Miyavihoz.

- Maradj itt Miyavival, mindjárt jövök, csak jönnek hozzám. Ne kószálj el. És ezt most komolyan mondom, hogy maradj meg a seggeden. Rendben? – néz rám komolyan.

Válaszul bólintok és bekopogok az említett személy dolgozószobájába, ami inkább néz ki fodrász szalonnak, amit egy kozmetikai helységgel vegyítettek.

- Aoi, mi járatban? Talán nem tetszik az új hajad?

- De! Csak Uruha mondta, hogy maradjak itt, mert van egy kis dolga.

- Oh, értem. Ha már itt vagy, lennél a tesztalanyom, aranyom? – néz rám és kap elő egy sminkes készletet.

- Én, nem igazán szeretem az ilyesmit. Ez olyan lányos dolog. – húzom a számat.

- Sejtettem, hogy ezt mondod. – sóhajt fel – mondd csak Aoi-kun, szoktad magad gyantázni? – emeli meg a gyanta csíkot, mire az én szemeim kikerekednek.

- Inkább a smink jó? Nem hiszem, hogy szükségem lenne ilyesmire. – próbálom kedvesen visszautasítani.

- Most miért vagy ilyen? Uruha is szokta magát gyantázni, meg nálatok, fiataloknál úgy is divat és amúgy is, ettől csak kívánatosabban fogsz kinézni, ha érted mire célzok. – kacsint rám.

- Inkább a smink. – nyögöm neki, mire örömmel veszi elő a készletet és esik neki arcom átalakításának.

Az ajtó elől ismerős hang üti meg a fülemet, majd ahogy nyílik az ajtó két ismerős személyt pillantok meg.

Az egyik Uruha akinek a hangját eddig is hallottam, a másik pedig Kyo.

- Szóval ő lenne az, aki a felfordulást okozta? – mér végig engem. Gondolom a smink miatt, amit Miyavi rám kent. Mit csinálhatott az arcommal?

- Igen, de már, mint mondtam, nincs vele semmi gond. Kezelésbe vettem a dolgokat.

- Értem. Akkor el is viszem őt.

- Nem engedem. Megvettem, ő az én tulajdonomban áll.

- Akkor megkapod érte a dupláját.

- Már mondtam, Kyo-san, ő az enyém és nem eladó. – továbbra is rendíthetetlenül állja Kyo nézését.

Mégis mit akar tőlem Kyo? Gondolom a bátyám kérte meg valamire, de akkor miért nem ő jön személyesen? Vagy még mindig Shinyával nyáladzik valahol?

- Nos, Uruha-kun, a lehető legjobbakat kívánom neked, de előre szólok, a főnök nem fogja ezt annyiban hagyni. Jobban jártál volna, ha átadod nekem. De, ha te ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor a továbbiakban csak magadra vess. De én előre szóltam. – közli, majd kisétál a szobából.

Uruha arcára a megkönnyebbülés szál rá, majd odajön hozzánk.

- Miyavi, mit csináltál te vele? Nem kísérleti nyulat hoztam neked! – vizezi be a törülközőt és elkezdi arcomról lemosni a sminket.

- Csak kipróbáltam egy új összeállítást! Viszont vigyáztam rá, úgyhogy egy szavad se lehet!

- Tényleg megvettél? –teszem fel a kérdést Uruhának.

- Dehogy, is. Csak, ha mást mondok, akkor elvihetett volna magával. Nem gondoltam, volna, hogy ide is benéz. A kis alkotásaid eljutottak a főnök fülébe azért volt itt Kyo. Vele vigyázni kell. Elég beteg egy ember.

Erre egyetértően bólintok.

Miután megvolt a sminkeltávolítás - amit Uruha csinált meg, mert én elkentem volna magamon – végre hazafelé vettük az irányt.

Otthon az ígéretéhez híven játszottunk Uruhával, majd szépen elfoglaltuk az ágyat.

Másnap reggel korgó gyomrom keltett fel, így nekiláttam a hűtő tartalmának a pusztításának, ami így is foghíjas volt. Reggeli után megmostam a fogamat, majd elkezdtem összeírni Uruhának, hogy mit is kell hoznia, hogy életben maradjunk.

Miután megírtam felragasztom neki szemmagasságba a hűtőre, majd elfoglalom magam az egyik mangájának olvasásával.

Hallom, ahogy lejön a lépcsőn pár óra múlva és a konyha felé veszi az irányt.

- Kölyök, gyere ide! – kiabál ki a konyhából én meg már ott is termek.

- Igen?

- Ez mi? – mutat a majdnem üres hűtőre.

- Mi micsoda?

- Üres a hűtő! Már megint megetted a reggelimet! Lakatot fogok rá szerelni és csak az én felügyeletem mellett ehetsz bármit is! – morogja, majd kiveszi az utolsó kefirtet.

- És ez mi? – veszi le a hűtő ajtajáról az általam írt listát.

- Bevásárló lista. – pillegek rá.

- Már megbocsáss, de a bevásárló lista nem két teliírt A4-es papírból áll! Te túlélő listát írtál. – lengeti meg előttem az olvasmányt.

- Pedig ezek alap élelmiszerek. Ha járnál vásárolni, nem lenne üres a hűtő és a lista se lenne ekkora.

Erre elkezdi olvasni a listát a konyhaasztalnál a száját húzva.

- Tényleg ennyi minden nincs itthon? – néz fel rám a végén.

Erre bólintok.

- Ez is csak a nagy beled miatt van. Mit nézel ennyire rajtam?

- Csak azt, hogy sokkal öregebbnek nézel ki, mint amennyit mondtál. És sokkal férfiasabb vagy.

Erre félrenyeli a kefirtet és köhög párat.

- Micsoda? Persze, hogy férfiasabb vagyok, hisz férfi vagyok!

- Azért sminkeled magadat nem? Mert nem nézel ki huszonháromnak. Inkább huszonhatnak.

- Mert nem is vagyok annyi. Huszonnyolc vagyok. De ezek szerint smink nélkül is fiatalabb vagyok.

- Tényleg ennyire öreg vagy? – csodálkozom el.

- Nem vagyok öreg. – morogja – Mégis mit mondhattam volna, mikor folyton perverzezel?

- Mert az vagy! Egy vén perverz! – nyújtom rá nyelvemet és hagyom ott a konyhába.

Kicsit később feljön hozzám az emeletre, ahol betámadtam a TV-t és közli, hogy neki el kell mennie és csak este jön haza.

- Nem mehetek veled?

- Most nem. Jobb, ha itt maradsz.

- De, miért nem?

- Mert van egy kis munkám utána meg találkozom a sok igazi perverzzel – hangsúlyozza ki azt a bizonyos szót – úgyhogy, jobb, ha maradsz. A konyhaasztalra rakok ki pénzt, rendelj belőle kaját. Úgyhogy most készülődöm.

Amíg ő bement a fürdőbe megkerestem a telefonját és felhívtam rajta anyut, hogy életjelet adjak neki.

- Kölyök, mit csinálsz? – hallom meg hátam mögül Uruha hangját és felnézek, mivel a földön ülök törökülésbe és úgy telefonálok éppen. Uruha meg vizes hajjal tornyosult fölém egy szál törülközővel a derekán.

- Csak anyuval beszélek telefonon. Tessék, úgy is akart veled is beszélni. – nyújtom át telefonját, mire nagyokat pislog rám, majd félve beleszól.

- Halló?

Aztán kimegy a szobából és csak a telefonálás végeztével jön vissza.

- Legközelebb szólj, ha telefonálni akarsz.

Szépen felöltözik, beállítja haját, sminkel egy kört, majd kikísérem az ajtóig.

- Vigyázz magadra kölyök, aztán semmi hülyeség, majd este jövök. – köszön el és száll be a taxiba.

Egy ideig elvagyok, majd elkezdek unatkozni és már nagyon unom magam. Éjfél is elmúlt már, Uruha meg sehol.

A hajnali nass utáni mosogatásban sikerül megvágnom a kezemet, így bemegyek a fürdőbe, hogy lekezeljem és rányomjak egy sebtapaszt, de a doboz kicsit magasan van a polcon. Nyújtózkodom érte, de sajnos csak úgy sikerült levennem, hogy közben levertem a sminkeket is, amik a csapba estek kicsit megtörve vagy kiborulva.

A fürdő ajtó ekkor vágódik ki, de úgy, hogy megijedek, így elejtem a dobozt és ráesik a sminkekre.

Uruha totál részegen jön felém. Pontosabban dülöngélve.

- Te, mi a faszt csináltál a dolgaimmal? – ordít rám, mire megszeppenek.

- Én, csak véletlen volt…. – de nem tudom befejezni a magyarázkodást, mert levág a földre és ráül a csípőmre.

- Uruha… - nézek rá félve. Nagyon rossz érzésem van.

- Kuss legyen! – vág pofon, letépi magáról a ruhákat, majd rólam próbálja leszaggatni őket én meg őt eltolni magamtól.

Csak úgy bűzlik az alkoholtól és a cigi szagtól. Durván csókolja testemet és próbál nyelvével bejutni a számba, majd nadrágomat tépi le rólam és nekinyom háttal a csempének. Ekkor látom meg félig merev férfiasságát, amivel megpróbál belém hatolni. Én meg könnyes, riad, félelemmel teli szemekkel ellenkezem, de úgy érzem hiába, mert ő sokkal erősebb. Farka már a fenekem bejáratánál van, mikor a kezembe akad a hajlakkja, amit szerencsére nem rakott vissza a helyére és tarkón verem, majd minden, ami a kezembe akad hozzávágom, amitől elveszti egyensúlyát én pedig ezt kihasználva felrohanok az emeletre, bezárom a hálót és befekszem az ágy alá egy takaróval, ha még is utánam jönne és betörné az ajtót akkor se találjon meg. Aztán csak sírok, míg a sírás és a félelem álomba nem temet.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.