Aoi



Valami csikiz, erre kelek fel.

- Jó reggelt, kölyök. Gyere reggelizni. – mosolyog rám kedvesen Uruha, mintha mi sem történt volna az éjszaka, közben kezét lejjebb csúsztatja a kézfejemre.

- Hagyj békén! – rohanok ki a szobából le a földszintre, ahol Kait meglátva hozzá futok és elkezdek sírni.

- Mi a baj? Uruha bántott? – kérdezi hátamat simogatva.

- Meg akart…- sírom, de nem tudom ki mondani.

- Meg akart verni? – kérdezi aggódva, de én megrázom a fejemet.

- Annál rosszabb. –sírok még mindig mellkasának temetkezve.

- Kai, szerintem arra gondol, hogy Uruha meg akarta erőszakolni. – szól közbe csendesen Reita.

- Ez igaz? – kérdi tőlem kikerekedett szemekkel Kai, mire szintén bólintok, hogy igaz.

- Gyere, Aoi, menjünk. – kísér ki a kocsihoz, ahol beszáll mellém hátra, és hagyja, hogy kisírjam magam, míg Reita elvisz minket valamelyikkőjükhöz.

Az úton sikerül megnyugodnom a reggeli sokkból. Megtörlöm szemeimet, még szipogok egyet- kettőt aztán csak bámulok kifelé az ablakon.

Egy hatalmas házhoz érkezünk. Mint megtudom ez Kai lakása, aki az anyukájával lakik itt. Akárcsak én. Csak az a különbség, hogy az ő szülei elváltak, míg az én apám meghalt és nekem van egy féltestvérem.

A házban Kai valamit nagyban magyaráz, gondolom arról, hogy mi merre található, de én nem igazán tudok rá figyelni. Aztán megjelenik az anyukája is, aki szintén beszél valamit, majd egy szobában találom magam és Kai megint magyaráz, majd kimegy. Gondolom azt mondhatta, hogy itt fogok aludni. Semmire nem tudtam figyelni. Mikor kiment a szobából kicsit örültem neki, mert végre magamra maradhattam és tudtam gondolkodni. Befeküdtem a hatalmas ágyba, ami számomra túlságosan is puha volt. Úgy belesüppedtem, hogy szinte már fojtónak éreztem, így inkább kikeltem és a hatalmas ablakpárkányra ültem rá, nekidőlve az ablaküvegnek felhúzott lábakkal, térdeimet karommal átkarolva és bámultam kifelé a semmibe.

Valahogy most jobban átlátom a történteket. Akkor nem igazán fogtam fel a dolgokat annyira meg voltam ijedve. De most már tisztán látok mindent. Tény, hogy Uruha ivott és azért volt ilyen, de a bizalmam attól még eléggé megingott benne. Talán azért mert az első nap nem volt részeg mégis a pucér fenekem fogdosta. Vagyis ital nélkül is megvannak a hajlamai a dologra… És még a koráról is hazudott. Pedig én megbíztam benne. Sóhajtok fel hangosan.

Az első két napom csak avval telt, hogy ültem magamban és szobadíszt játszottam az ablakpárkányban. Nem igazán volt kedvem enni és a dolgokra se figyeltem. Kai velem aludt, így Reita átköltözött a vendégszobába, de ebben az ágyban nem igazán tudtam aludni.

A harmadik nap már erőt vettem magamon és próbáltam a gondolataimat elterelni és úgy felfogni az egészet, mint egy rossz rémálmot.

Kai bement Reitával dolgozni engem meg itt hagytak, mert szerintük így lesz a legjobb. Most alaposabban körül tudtam nézni a lakásban, amit inkább neveznék villának. Kai anyja rengeteget mesélt Kairól, meg a munkájáról. Mint kiderül zongoratanár. Ahogy megfigyeltem a beszédét, mozdulatait, mosolyát azt vettem észre, hogy Kai rá ütött mind külsőleg, mind belsőleg. A nap folyamán zongora leckéket vettem, vagyis zongorázni tanított. Egy pár napig még el voltam így velük. Habár nem sok mindent csináltam, ettem, fetrengtem alvás helyett és zongoráztam vagy a kertben ültem. Hiába nem gondoltam Uruhára mégis egyre többet fordult meg a fejemben. Hiányzott a mindennapjaimból annak ellenére, amit tett. Mivel már nagyon untam az agyamat felkerestem Reitát, hátha tudok vele valamire menni. Éppen a kocsiját mosta, mikor rátaláltam a kertben. Odasétáltam hozzá.

- Mit csinálsz? – teszem fel a hülye kérdést, de jobb ötletem nem támadt.

Erre felordít, mint akit kínoznak és telibe talál a slaggal.

- A közelembe ne gyere! Itt lopakodsz mögöttem, hogy megint lelopd a kendőmet?!

Erre inkább nem mondok semmit se, csak továbbra is savanyodott arcommal és immár vizesen fogom magam és visszamegyek a házba. Kai meg rohan és hozza a törülközőt és kezd el szárítgatni vele, de én inkább kiveszem a kezéből és felmegyek a fürdőbe. Értékelem én a kedvességét, de Uruha jobban csinálta…és evvel is csak rá emlékeztet.

Vacsorához már kedvem sincs igazán, így csak piszkálom az ételt. Vacsora után Kai megkér, hogy menjek vele az emeletre így követem.

- Gondolom, hiányzik neked ugye? – kérdi.

Erre kérdőn nézek rá.

- Anyukádra gondoltam. Itt a telefonom, hívd fel nyugodtan. – mosolyog rám kedvesen, közben kezembe adja a mobilját.

Miután kimegy, felhívom anyut. Hátha jobb kedvem lesz tőle. A telefonba most inkább csak anyu beszél. Elmondja, hogy Uruha felhívta és mondat, hogy Kainál vagyok és milyen büszke rám, hogy zongorázni tanulok és stb, stb….

Pár szót én is mondtam neki a fáradtságra hivatkozva. Igazából egyáltalán nem lett jobb, hogy beszéltem vele.

Egyik nap Kai egy rövid időre, de bevitt a kéjbarlangba. Mindig olyan helyekre küldött, ahol Uruha nem fordult elő, pedig szívem mélyén reménykedtem benne, hogy láthatom őt.

Mosdóról visszajövet viszont meghallottam a hangját, ahogy Kaival beszélget a konyhában.

- Kai, kérlek, legalább had kérjek tőle bocsánatot!

- Uruha, megmondtam, hogy nem!

- És ha ott vagy? Akkor sem?

- Nem tartom jó ötletnek azt, hogy a közelébe legyél vagy beszélj vele! Szegény még mindig maga alatt van! Nem engedem, hogy jobban tönkretedd! Így sem alszik éjszakánként!

Hallgatnám tovább is, de egy számomra idegen alak sétál be a konyhába és zavarja meg őket. Én elbújok az egyik üdítős rekeszkupac mögött, a férfi meg kisétál Uruhával.

Pár perc múlva visszamegyek Kaihoz és úgy teszek, mintha semmit se hallottam volna, pedig belül nagyon is örülök, hogy bocsánatot akar kérni.

Este elkérem Kai telefonját azt hazudván, hogy anyut szeretném felhívni. Bezárkózom a szobába, majd gyorsan átállítom a telefont, hogy ne lássák a számot és kikeresem Uruha nevét majd várok, hogy felvegye a telefont.

Fáradt, letört hangon szól bele.

- Halló?

Én meg nem bírok megszólalni, de a szívemet megdobogtatja a hangja.

- Halló? Ki az?

Én csak hallgatom a helyett, hogy beleszólnák, míg le nem rakja.

A telefont visszaállítom, majd kitörlöm nevét a híváslistából és megpróbálok aludni, hátha így menni fog. Nem mehetek így holnap apu elé…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.