Volt egy lny, aki megismerte t. t, aki a vilgot jelentette szmra. Minden egyes mosolya mosolyt csalt a lny arcra is. Arra a lnyra, aki nem vgyott msra, csak egy szra vagy egy mosolyra, de legfkpp az boldogsgra. Neki mr nem kellett ms a vilgbl, csak a msik boldogsga. Csak ez ltette t e roml szfrban. Megismerte ms ltal a munkjt. Beleszeretett. Bele minden egyes mozdulatba. Akarta t, de szve mlyn tudta, hogy lehetetlen. Lehetetlen, hisz az let tvol tartotta ket egymstl mind korban, mind tvolsgban. De a lnyt ez nem zavarta. Itta minden egyes szavt, trezte a msik boldogsgt, fjdalmt s elviselte mindezt az v mellett is.
Egy nap tollat ragadott s levelet rt Neki. A remny csillagval kldte tjra szvnek egy rszt.
Vrt, vrt, csak vrt, de mind hiba. A remny csillaga kialudni ltszott….
Sziporkzva, de jra fnyre kapott, mikor lerajzolta t s levelt jra rta Neki immr gpelve s a digitlis csatornn tovbbtotta Neki.
Ebben a vilgban tvol van s mgis oly kzel. Csak egy kattintsnyira, pr billentynyomsra, s mgis semmi. A csillag jra vesztett fnybl.
Mr csak lmban lehetett Vele, ott ahol kzel volt Hozz, a lehet leg kzelebb, hisz be engedte t az lmaiba. Abba a vilgba, amelyet fltve rztt mindenki ell, de Neki kulcsot adott hozz. Mr csak itt tallta meg a boldogsgot.
Az id mlsval a lny szrklni kezdett. Sztesni ltszott. Tudta, hogy az ideje mr lejrt. A csillaga p, hogy pislkolt, de a remny mr nem volt benne.
Mindent htrahagyva tra kelt, hogy lthassa t. t, az utols cljt, lete remnyt, rtelmt. Tudatban mr csak volt, senki s semmi ms.
Ltta, vgl ltta t, tbb szz emberrel egytt. Tudta, hogy nem ltja t, hisz csak egy a sok kzl, de mgis mosolygott. Mosolygott utoljra….csak Neki, senki msnak a vilgon. A legszebb mosolyt Neki tartogatta.
Szve nagyot vert ekkor. A csillaga pislkolt egy utolst, majd a semmibe veszett. Taln most rezte magt letben a legboldogabbnak. Lehunyta szemeit, gy visszaemlkezett az mosolyra, gy is mosolygott jra, Vele egytt. Szttrta kezeit, lthatatlan szrnyai kinyltak, elrugaszkodott s csak zuhant, zuhant egy idegen orszg nyzsg tmegbe boldog mosollyal ajkain, behunyt szemekkel, melybl knnyek szlltak felfel. Elmjben mg mindig t ltta, ezrt nem akarta kinyitni szemeit. Retiniba vste mosolyt, csillog szemeit, csodlatos arct s annak vonsait.
Csak egyet akart neki mondani; Ksznm…mgsem tehette meg. Pedig csak egy sz, semmi ms…
Mgis, ez olyan nagy kvnsg? Szerelem volt ez vagy valami ms? Ezt mg a lny se tudhatta lete sorn…s semmit se tudott meg belle… Mgis, mi rtelme volt akkor, ennek az egsznek?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
