Uruha



Egyszer ülök le újságot olvasni, a kölyök akkor is megeszi a reggelimet, az orrom előtt és még képes hazudni is! Hát, pofám leszakad, hogy lehet valaki ennyire beles és egyben vékony?! Én nekem meg figyelnem kell az alakomra és a szép bőrömre, hogy minden tökéletes legyen, ő meg mindent töm magába megállás nélkül és még így is pálca. Nálam is pálcább…

Fent a szobába meg akarom büntetni egy kiadós fenekeléssel, de van olyan szerencsétlen és majdnem megtanult repülni, így inkább a csikizést választom és a has fújkálást. Persze jobban örültem volna, ha nem fújkálnom, hanem csókolgatnom kéne azt a puha kis hasát, de ez van. Be kell érnem most ennyivel, főleg, hogy Barbi átjött hozzá, így nekem marad a kertészkedés, ahol kiüríthetem a gondolataimat és felfrissülhetek. Miután rendbe raktam a csodálatos kertemet felmentem hozzájuk, hogy jöjjenek le enni, erre mit látok?! Meg akarja csókolni Aoit! Hát, ilyen nincs! Ezek biztos, hogy csak barátok? Persze drága rózsaszínka addig piszkál, míg tényleg meg nem csókolom őt. Nem így akartam az első csókot, de ha ez az egyetlen módja, hogy az enyém legyen, hát megteszem. Istenem, milyen aranyosan csókol vissza. Kicsit még suta, de így is jó. Bele fog jönni, tudom én.

A kis akciónk után Barbi drága liliomtiprótól kezdve mindennek elhord.

Úgy döntök, hogy inkább megcsinálom az előkertet is, mert ez a gyerek csak az agyamat fogja felcseszni. Még jó, hogy nem rá kell vigyáznom, különben őt hagytam volna kiesni az ablakon. Kora estére késszen is leszek a locsolgatással, erre mit látok? Aoi kisminkelve az én ruhámba, de rajta sokkal jobban ál. Eszméletlen szexi. Komolyan mondom, ha még lenne egy kis bátorsága meg önbizalma, akár szexuális ragadozó is lehetne így belőle.

Miután elmentek akkor veszem csak észre, hogy a kanna tartalma a lábamra ment és még be is indultam, így gyorsan szitkozódom egy kört. Végül berakom a kannát a garázsba én meg próbálok lenyugodni, de az a ruha rajta és eszembe jutnak az édes kis ajkai, persze, hogy a problémám csak még nagyobb lesz lent, így kénytelen vagyok könnyíteni magamon.

A nap további részében megfordult párszor a fejemben, hogy beszéljek-e Reitával erről az apás dologról, de a csók után úgy gondolom, hogy először neki kéne eldönteni, hogy miként is gondol rám és utána nekem elfogadni a helyzetet. Elvégre, lehet, hogy csak álmában beszélt.

Ahogy múlik az idő, én úgy kezdek el aggódni érte. Félek, hogy valami baja esik, vagy valami perverz betalálja és megrontja. Miért kellett ilyen ruhában elmennie? Nem lehetett volna, valami egyszerű melegítőt rárakni és késsz? Oké, persze, hogy úgy nem megy bulizni az ember, de most róla van szó!

Úgy döntök, hogy megvárom, míg hazajön, de sikerült idő előtt bealudnom. Mikor felkelek, ő akkor jön ki a konyhából pandamacikat megszégyenítő karikákkal a szeme körül.

Mikor meglát, egyből belelkesül, és máris jön a kötelező ölelés és részemről a fejsimogatás. Szerencsére csak negyed órát aludtam túl, így megkönnyebbülök, hogy nincs semmi baja, csak sokáig voltak el. A fürdőben elkezdem lemosni a sminkjét, ő meg közben meséli, hogy mi történt, de ahogy végez, az én agyam meg úgy durran el és megyek a telefonomért.

- Amano Shinji, mégis mit képzelsz te magadról?!

- Kou-chan! Mondd, mi ez a nagy dühöngés? Csak nem hiányoztam?

- Nem, egyáltalán nem és ne hívj így! Örülnék, ha abbahagynád az ügyeimbe való beleturkálást és Yuut nem vinnéd el olyan helyekre, amik nem neki valóak!

- Jaj, ne csináld már, nem vagy az apja, hogy így féltsd! Amúgy, meg, már elég idős, hogy pattogó melleket, széttárt pinákat vagy éppen himbálódzó farkakat lásson. Ha meg a cigi miatt vagy ki, akkor ne felejtsd el, hogy te is dohányoztál. Egyszer amúgy is valaki megkínálta volna. Nem tilthatod el mindentől.

- A cigi legyen a legkevesebb!

- Na, jól van, ha dühöngeni akarsz, akkor majd bent megbeszéljük az irodába, de most szeretném tovább élvezni a szabadnapomat. Viszlát Kou-chan. – nyomja ki a telefont én meg legszívesebben a földhöz vágnám, toporzékolnák rajta egy kört és megfojtanám érte Torát. Az az egy szerencséje van, hogy Aoi nem vevő ezekre a dolgokra.

Az ágyban a hátamra vágódom le, ő meg mellém kúszik, majd befoglalja a mellkasomat és megkér, hogy meséljek neki magamról, mert nem akar több perverz dolgot az estére. Olyan aranyos tud lenni. Ilyenkor egy igazi kisangyal. Hajnalig mesélek neki, mire elnyomja az álom, én meg követem a példáját.

Reggel úgy döntök, hogy ideje lenne a szekrényeken valami rendet rakni a ruhák terén, így reggeli után befogom Aoit a rendrakásba.

- Nos, ha már ennyire otthon érzed magad, akkor a szekrény felét megkapod. Úgyhogy most átpakoljuk a ruháimat, és ami már nekem nem kell, azt megkapod.

- Oké, de ugye nem olyanok, mint amit Takeru rám adott?

- Dehogy is, az csak egy régebbi munka miatt kellett. – kezdem el különválogatni a ruhákat.

Szerencsére hamar végeztünk, Aoi meg a végére gazdagodott pár nadrággal és felsővel, aminek szemmel láthatóan nagyon örült.

- Mit szólnál, ha a padlást is kipucolnánk? Van fent pár zsák, amiben már azt se tudom, hogy mik vannak.

- Felőlem. – vonja meg a vállát.

Az, hogy egy pár zsák volt fent az nem kifejezés. Fél órába telt, mire lehoztunk fentről mindent és üressé nem vált. Gyorsan csináltam fent egy portalanítást, míg Aoi a zsákokat és a dobozokat takarította le a kertben.

Miután fent végeztem lementem hozzá.

- Amelyik zsákban esetleg motoros újságok lennének, azt rakd félre, mert átvisszük Reitának. Egy ideig itt lakott nálam, úgyhogy lesz itt pár dolog, ami az övé. – magyarázom.

- Mint például ezek? – emel fel egy cipős dobozt, ami teli van orrkenőnek nevezett csíkokkal.

- Igen. Úgyhogy rakjuk azokat a kocsi csomagtartójába. Átvisszük őket majd neki.

Egyszer csak a csengő hangjára leszek figyelmes, így megyek ajtót nyitni, de legszívesebben vissza is zártam volna.

- Üdv, Kou, gondoltam rád nézek, hogy mit is csinálsz mostanság. – engedi be magát Tora.

- Aoival lomtalanítunk, mint látod. Ha akarsz, akkor segíts, ha meg nem, akkor haza is mehetsz.

- Jaj, ne legyél már ilyen puffancs. Látod, nincs semmi baja. – mutat Aoira, aki inkább a zsákok tartalmával van elfoglalva, mint velünk.

- Az az egy szerencséd van. De, most ne a szád járjon, hanem a kezed! Különben mehetsz haza! – mutatok az ajtó felé.

Szerencsére egy szó nélkül nekilát ő is a válogatásnak.

- Ezt a zsákot hova rakjam? – szólal meg Aoi és egyenesedik ki a zsák felett.

- Mik vannak benne?

- DVD-k.

- Hohó, ezek Uruha áltál vásárol pornó filmek tömkelege. – lengedi meg az egyiket vigyorogva.

- Azt most azonnal tedd le! Aoi, te meg ne hallgass rá! Az amúgy is, nem csak az enyém! – kapom ki kezéből és az egész zsákot felvágom a kocsira.

Pár perc múlva csak azt látom, hogy Aoi fintorogva fog két újjal egy újságot, majd szépen el is dobja és közli, hogy ő inkább elmegy Takeruval és este jön. Kérdőn nézek Torára, hátha tud valamit, de ő sem okosabb. Odamegy az elhajított újsághoz, majd elkezd röhögni.

- Mi olyan vicces? – megyek én is oda.

- Semmi, csak látom megpecsételted az oldalt. Egy biztos, én se pakolásznám ezeket szívesen. De, ha már a pakolásról van szó… - húz magához közel és kezét fenekemre vezeti, és már hajolna közel, hogy megcsókoljon, de én eltolom magamtól.

- Tora, ezt most, hagyd abba!

- Most, miért? – csókol bele nyakamba csak azért is.

- Nem, mindegy az neked? – lépek hátra egy lépést.

- Ugye nem? Kouyou, ő a munkád része. Csak vigyáznod kell rá. Ráadásul sokkal fiatalabb. Remélem nem szerettél bele, mert akkor téged le kéne állítani az ügyről őt meg át kéne helyezni Akirához. – vált át komolyra.

- Shinji…ezen már nem tudsz változtatni. Tisztába vagyok vele, hogy mivel jár a dolog, ha Yoshiki megtudja. De remélem, tartod a szádat a dologról, mert ha jól tudom, te sem vagy olyan tiszta.

- Egyszóval se mondtam, hogy informálom őt bármiről is. Csak szóltam, hogy óvatosan a dologgal. Főleg, hogy Kyo mintha mozgásba lendült volna. Ha észreveszi a dolgokat nem lesz jó vége.

- Egyszer már el akarta vinni tőlem. – ülök le a lépcsőre és kínálom meg magam Tora cigijéből.

- Akkor jobb, ha kétszer annyira figyelsz, mert ezek szerint ő is figyel téged. Vagy, ha nem is figyel, akkor vár az alkalomra. Az is meglehet, hogy fülest kapott rólatok. – gyújt rá ő is.

- Fülest? Mégis kitől?

- Tudod, jól, hogy egykor ő is közénk tartozott. Attól még, mert át állt az ő oldalukra, az nem azt jelenti, hogy ne lenne ismerőse nálunk. Kyo jó zsaru volt és jó yakuza. Túlságosan jó is.

- És egyben egy őrült. – teszem hozzá.

- Az nem kifejezés. Ha elkap, előszeretettel kínoz meg a válogatott módszereivel és te is úgy végzed majd, hogy örülünk, ha be tudunk azonosítani! Már, ha rád találunk. Senki sincs aki megálljt parancsolna neki a főnökön kívül. De, hát nekünk meg őt kell elkapnunk. Kou, - kezét ráteszi felsőcombomra – tudom, hogy már nem vagyunk együtt, de attól még ugyan úgy aggódok érted. Nem szeretném, ha bármi bajod esne.

- Köszönöm. – eresztek el egy hálás mosolyt és öleljük meg egymást.

- Na, gyere, segítek befejezni a pakolászást.

Torával hamar befejezzük a válogatást, majd Reitának lepasszoljuk a cuccot és visszakocsikázunk hozzám, mert meghívtam őt egy vacsorára. Összeütök valamit hármunknak, mert reménykedem benne, hogy a kölyök is hazatalál addigra és remélhetőleg egyedül.

Mire késszen lett az étel, addigra haza is talált, így hármasban megvacsorázunk, majd búcsút veszünk Torától.

Amíg Aoi szorgosan mosogat, én becélzom a fürdőt és nekiálltam jó hosszan tusolni. Éppen arcomat töröltem a törülközővel, mikor kivágódik a fürdőajtó. Én kérdőn nézek Aoira, aki csak nagy szemekkel mered rám, majd fejének a színvilága hírtelen megváltozik és átmegy vörösbe. Aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is, én meg egy vállvonással lerendezem a dolgot.

Kint a fürdő előtt a pizsamájával állt és mikor kijöttem csak elfordította még mindig piros orcáját, amit megmosolyogtam, majd hagytam fürdeni.

Fürdés után ő s bebújt az ágyikóba, de most kicsit távolabb tőlem, így most én másztam át hozzá. Mivel nekem oldalt feküdt ezért teljesen hozzásimultam hátához, kezemmel átkaroltam és hasán pihentettem kezem, miközben finom illatát szívtam magamba nyaka hajlatából és hajkoronájából.

Reggel bevittem magammal a munkahelyre, Kai már úgy is sipákolt, hogy ezer éve nem látta őt. Egész délutánig lent volt a konyhában és evett. Így legalább tudtam intézni az ügyeimet.

Mikor nyílt az ajtó, Aoi lépett be rajta, de nem nézett rám, csak a földet bámulta és elcsoszogott a kanapéig, ahova leült, én meg egyből rohantam hozzá és guggoltam le vele szembe.

- Veled meg mi történt? – néztem rajta végig, mert a kezét és az állát elég szépen felhorzsolta.

- Elestem a felmosott lépcsőn és végigcsúsztam a folyosón.

- Jaj, kölyök, mondtam, hogy ne rohangálj, mert nem lesz jó vége. – felállok és odaviszem az elsősegélydobozt, majd a fertőtlenítővel meglocsolt vattával elkezdem tisztogatni, mire néha felszisszen, aztán arra leszek figyelmes, hogy elkezd rázkódni a teste és a kezemre könnycseppek esnek.

- Hé, cicám, mi a baj? – törlöm le könnyeit arcáról – Ennyire fáj?

- Nem. – mondja sírva.

- Hát akkor? Fáj valamid? – kezdek aggódni érte.

- A hasam. Nagyon fáj. – fogja az említett testrészét.

Mellé ülök, és finoman magamhoz ölelem, közben simogatom, avval próbálom megnyugtatni.

- Na, katonadolog. Ez csak a hasad. Most szépen ledőlsz egy kicsit aludni és jobban leszel. Remélem azért tanultál belőle és legközelebb nem eszel fel annyi mindent. – nyomok egy puszit feje búbjára, majd Miyavitól guberálok egy plédet, amivel betakarom Aoit.

- Pihenj csak nyugodtan. Hozok egy pohár vizet meg egy lavórt, ha esetleg úgy adódna a helyzet.

- Jó, de siess. – szipogja.

Visszaérve odaülök a kanapé kis részére és még egy ideig a hátát simogatom, majd amint elaludt visszavetem magam a munkába.

Mikor legközelebb nyílik az ajtó Kyo lép be rajta. Először Aoin néz végig, ami nekem nagyon nem tetszik, majd csak utána hajlandó velem is foglalkozni.

- Itt vannak, amiket kértél. – nyújtom felé a papír stócot amit el is rak az irattáskájába.

- Mi baja van? – bök fejével Aoi felé.

- Csak elrontotta a gyomrát.

- Így? – vonja fel a szemöldökét. Gondolom a horzsolásokra céloz.

- Elesett a vizes folyosón.

Látom, hogy mondana valamit, de nem teszi, hanem Aoira szenteli a figyelmét, aki akkor kelt fel, de csak hányni. Odamegy hozzá, felé nyújt egy zsepit, amivel megtörli a száját, majd a vízzel kiöblíti azt.

- Gyere velem. – nyújtja felé a kezét, de szerencsére a kölyök nemlegesen megingatja a fejét, majd befordul a kanapé támlája felé magára húzva a pokrócot és visszaalszik.

Kyo még egy ideig nézi, aztán fogja magát és kimegy az irodámból én meg megkönnyebbülök. Aztán kiviszem a lavórt elmosni és visszarakom az ágy mellé, hátha még kell, de szerencsére már többet nem volt rá szükség. Mikor legközelebb felkelt még egy kicsit fehér volt, így segítettem neki lemenni a kocsiig.

- Jobban vagy már?

- Igen. De még aludnák egy kicsit.

- Jól van, majd otthon alszol, de előtte csinálok neked gyógyteát a hasadra. Ennyire has fájós vagy?

- Ühüm. A többi nem érdekes, csak a hasam. – simogatja meg pociját.

Hazaérve megfőzöm a teáját, ő addig fogat mosott, majd befeküdt az ágyba, ahol megitta szépen mindet és visszafeküdt aludni én meg beszámoltam Kyo látogatásáról Rukinak és megkértem, hogy jobban figyeljen rá.