Aoi



Valahogy az Uruhánál való lomtalanítás nem nekem való. Teli voltak a zsákok perverz dolgokkal, így inkább átmentem Takeruhoz. Este meg sikerült rányitnom Rurura a fürdőbe. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Persze őt nem zavarta a dolog, de engem nagyon is, mert én nem vagyok olyan perverz, mint ők. De, szerintük én vagyok túl ártatlan hozzájuk képest.

Az ágyba nem mertem hozzá bújni, mire ő bújt hozzám, de nagyon is közel, így újra paradicsommá váltam.

Reggel bevitt az általam régen látott munkahelyére, ahol Kai rengeteg finomsággal halmozott el. Persze meg is lett az eredménye, akárcsak a vizes folyosón való rohangálásnak. Arra viszont nem számítottam, hogy hányás után egy Kyoval is találkozom. De nekem semmi kedvem vele menni. Uruhával akarok lenni és nem vele. Vele amúgy se lehet beszélgetni. Ha meg a bátyám akar valamit, akkor szakadjon le Shinya szájáról és jöjjön ide ő, ne Kyot küldözgesse…

Otthon még kapok Uruhától egy kis gyógyteát, ami tényleg hamar rendbe rakja a pocimat.



Másnap reggel hamarabb felkelek, így nekiállok reggelit készíteni Rurunak is. Éppen a zöldséget vágom fel, mikor hátulról rám tehénkedik és fülembe szuszog, mert még félálomban van. Egyik kezével átkarol, és a hasamon tartja tenyerét, a másikkal pedig ellopja a vágódeszkáról a füstölt sajt legfinomabb részét, amit direkt magamnak raktam ki.

- Hé! Az az enyém! – fordulok felé és próbálok csúnyán nézni rá.

- Akinek rossz a hasa, az nem ehet ilyeneket! Te szépen maradsz a keksznél és a pirítós kenyérnél.

- Már rendbejött!

- De a sajtocska nálam van. – incselkedik kora reggel velem és lengeti meg a sajtdarabot.

- Akkor is az enyém! – ágaskodok a sajtért, már majdnem elérném, mikor keze fenekemre tér át és belemarkol. – Hé, nem ér perverzkedni! – bököm meg oldalát, hátha csikis, de nem jött össze.

Nem perverzkedem, csak te ágaskodtál. – pillog rám ártatlanul.

- Persze, hiszi, a piszi… - morgom durcásan.

- Na, jó, ha szeretnéd, oda adom a sajt felét. Tessék, vedd el. – rakja be szájába a sajt felét.

Erre morgok egy kört és kezemmel gyorsan letépem a kilógó részt, mielőtt kitalálja, hogy szájjal vegyem el.

Reggeli alatt végig durcázom, mert nekem az egész kellett volna nem csak a fele. Miután végeztünk az evéssel leszedem az asztalt. Ereszteném a vizet, de Ruru megint betalál.

- Na, ne durcázz. Ez csak egy sajtocska. – karol át oldalról és nyom egy puszit a fejem tetejére.

- De, az én sajtom volt! – nézek rá morcosan, mire csak bámul mosolyogva, majd egyre közelebb hajol hozzám és megcsókol, amit nem tudom miért, de jól esik és viszonzom. Válna el tőlem, de én ajkai után kapok, mire közelebb húz magához én meg nyakát karolom át, és élvezem édes csókját. Mikor kicsit pipiskedek, hogy újra enyémek legyenek az ajkai, valami furcsa bizsergés kap el, ahogy ágyékunk összeér, és én úgy ágaskodom. Jó érzés, de furcsa, így egy kicsit megijedek. Még sosem éreztem ilyet és Ruru is olyan furcsa ott lent. Aztán azon kapom magam, hogy elmélyíti a csókunkat, majd morogva válik el tőlem, mivel valaki csengetett, így ment ajtót nyitni én meg rohanok be a fürdőbe.

Lehúzom alsó ruhaneműimet és látom, hogy nincs minden rendben. Nagyon nincs! Ez mégis micsoda?! Mármint tudom, hogy a farkam, de nem úgy van, ahogy eddig volt. Most mégis mit csináljak?! Uruha elé csak nem állíthatok be így, mert mi van, ha kinevet, elvégre más biztos tudná, hogy mi ez az egész.

Nem tudom meddig ülhettem bent és próbáltam lehiggadni, de sikerült visszaállnia a testemnek a régi, megszokott helyzetébe, így óvatosan kimerészkedtem a fürdőből. Mikor a dolgozószoba felől beszélgetést hallottam, megnyugodtam, mert így legalább nem kezd el kérdezősködni, hogy jól vagyok-e vagy ilyesmi, mert ugyebár elég sokáig ültem bent.

Szépen elmosogatok, majd felmegyek a szobába, ahol TV-t nézek, de elég unalmas, így körbenézek a szobába, hátha van valami, amivel elfoglalhatom magam. Ruru éjjeli szekrényénekek az alsó fiókjába sikeresen belerúgok, mivel kicsit kinyílik, nekem pedig felkelti az érdeklődésemet. Azt tudom, hogy a felső kettőben a fehérneműi vannak, de itt mi lehet? Kíváncsian húzom ki a fiókot, ami teli van pakolva. Van benne egy fekete szőrös bilincs, amire inkább semmit se mondok és hozzá se nyúlok. Meg egy felkezdetlen doboz is van ott teli gumival, ami szintén nem érdekel, de a tubusok annál inkább. Vajon mi lehet bennük? Veszem ki őket onnan. Az egyik normál a másikra bizsergetős van írva a többi meg ízesített. Kinyitom az elsőt, megszagolom; egész jó illata van. Az íze is ilyen jó lehet? Nyomok egy kicsit az ujjamra és megízlelem. Hát elég furcsa íze van. Nem járt le? És talált süllyedt az öt flakonból hat már lejárt. Minek vette meg őket, ha nem is használja? Aztán a többit is elkezdtem kóstolgatni. Épp az utolsót bontanám ki, mikor benyit Uruha a szobába és csak néz rám én meg rá, majd mellém néz és csodálkozva fordul felém.

- Hát te mit csinálsz a síkosítókkal? Használni akarod őket?

- Mi? Azt se tudom, hogy mire valóak, akkor hogy használnám? Csak megkóstoltam őket… - nézek rá ártatlanul, mire elvigyorodik.

- Te és a nagy beled. Ezt nem enni szokták. – borzol bele hajamba és huppan le mellém.

- Azok miért vannak külön? – mutat az egyik kupacra.

- Mert lejártak.

- Oh, ezt jó tudni. Kóstoltad már? – mutat a kezembe lévő csokisra.

- Nem, még nem.

Erre kiveszi a kezemből és nyom az ujjára a csokisból.

- Na, hajrá. – tartja a számhoz, nekem meg kezd olyan érzésem lenni, hogy perverz szándékai vannak, így egyik kezemmel megfogom csuklóját és eltolom a másikkal meg leszedem az ujjáról és inkább a saját kezemen kóstolom meg.

- Ez nem finom. Egyik se jó. Minek csinálnak ilyet, ha nem is jó? Egyáltalán mire valóak?

Ő is nyom a kezére és megkóstolja és nekiáll ízlelgetni.

- Hm, tényleg nem az igazi. Pedig az illata jó volt. Hát, tudod, azért mert neked nem ízlenek, másnak még ízlik. Azért van belőle ennyi féle, hogy tudjanak válogatni az emberek. Azt hiszem, ha megmondanám, hogy mire használják nem biztos, hogy örülnél neki, mert te nem szereted az ilyeneket. – tetteti a gondolkodó embert, majd sunyin rám vigyorog és kinyújtja a nyelvét és megy kifelé.

- Nem érdekel a te perverz gondolatvilágod! Inkább mondd meg! – megyek utána, mert igencsak felkeltette az érdeklődésemet. De ő egész estig húzta az agyamat.

- Jól, van. Már nem is érdekel. – vágom be a durcit és fonom keresztbe a karomat, és úgy trappolok be a hálóba.

Befekszem az ágyba és tüntetőlegesen magamra húzom a paplant, úgy, hogy a fejem se látszódjon ki belőle.

Az ágy süppedéséből megérzem, ahogy befekszik mellém, majd lehúzza a fejemről a paplant és belesuttogja a fülembe, hogy mire való szerinte a dolog, mire az én szemeim kikerekednek.

- Fúj, de perverz vagy! Ez undorító! – lököm el magamtól és kelek ki az ágyból takaróstul. Rávágom a háló ajtaját én meg lemegyek a nappaliba és a kanapén fekszem el. Vajon tényleg arra való, amit mondott, vagy csak megint kitalálta? Persze a kíváncsiságom nem hagy nyugodni, így a lenti gépen rákeresek, és mikor szembesülök vele, hogy kivételesen igazat mondott elfog az undor, hogy én azt a nyavalyát nagyban ízlelgettem nemrégiben…