Uruha



Mikor magamhoz tértem megkönnyebbültem, hogy Aoival vagyok egy nyugodt helyen, ráadásul orvosilag is el lettem látva és már nem kell félni semmitől sem. A reggeli után Aoi anyja jön be hozzám. Illedelmesen meg is köszönöm neki azt, amit értem tett.

- Ugyan, semmiség. – legyint kezével, miközben elereszt egy apró mosolyt – Csak a dolgomat végeztem.

- Maga orvos? – csodálkozom el, mivel ezt nem is tudtam róla.

- Igen. Úgyhogy, biztos kezekben voltál, ne aggódj. Habár a papírok szerint nem én, hanem a munkatársam látott el, de ezzel csöppet se törődj. A kórlapra névtelenül lettél beírva és csak, hogy tudd a főút menti árokban talált rád a kollégám, ha ez neked is megfelel.

- Tökéletesen. Legalább evvel nem kell foglalkoznom. A többi simán fog innen menni.

- Ennek örülök. Szeretnék bocsánatot kérni az idősebbik fiam nevébe. Tudod, nagyon félti az öccsét. Azt hiszem, néha kissé túlságosan is. Most már igazán elengedhetné a kezét, de ezért vagy itt te.

- Én? – nézek rá csodálkozva.

- Igen, hogy megmutasd neki, hogy nem kell már a kezét fognia és rajta kívül más is van, akiben az öccse megbízhat. Te egy jó ember vagy. Tudom, hogy sose tennél semmi rosszat vagy olyat, amivel megbántanád Yuut. De idő kell neki, amíg ezt elfogadja. Tudom, hogy nehéz időszak lesz számodra, mert a fiamból kiindulva mindent meg fog tenni, csak hogy kudarcba fulladjon a békés életed, de kérlek, bírd ki.

- Rendben, megpróbálok megtenni minden tőlem telhetőt.

- Jól, van. Pihenj csak. Majd beszélek azért vele is, mielőtt túlzásokba esne.

- Azt megköszönném.

Ahogy magamra maradtam egyből visszafészkeltem magamat a puha ágyba és hagytam, had vigyen magával az álommanó. Este keltem fel, szerencsémre pont a vacsora előtti készülődést sikerült kikapnom, így semmiről sem maradtam le.

Legnagyobb meglepetésemre Daisuke apja is részt vett a vacsorán, amit egy köszöntővel nyitott, amiben engem üdvözölt, mint új családtagot. Eléggé csodálkoztam rajta, de Aoi volt olyan kedves és megsúgta nekem, hogy itt mindenki egyenértékűnek számít munkától és származástól függetlenül. Lényegében egy menedékházba kerültem, aminek örültem.

A vacsora kellemesen telt és nagyon is jól kijöttem Die apjával, aminek szemmel láthatóan ő még jobban nem örült, de próbáltam evvel nem foglalkozni.

A nyári szünet utolsó napjait Aoi otthon töltötte a családjával, kivéve mikor be kellett mennie, hogy őt is kihallgassák, és végre elrakják porosodni az ügyet. Szerencsére sikerült elintéznem, hogy Tora legyen az, aki kikérdezi, így minden simán ment.

Kaptam egy hónap pihenőt, amit Yuu ki is használt, mivel minden pénteken beköltözött hozzám, így a hétfői iskolába való indítás rám szorult, ami persze nem ment olyan könnyen, mert minden bevetett azért, hogy ne kelljen bemennie. Persze amint bevágtam az egyetemre egyből mentem haza és estig aludtam. Kiélveztem a szünetemet.

Utána egy ideig irodai munkát végeztem Akirával együtt, ami valljuk be, egyikünk erőssége sem volt, de inkább ez, mint máshol, mert így legalább van időm a kölyökre.

Egyik nap szintén bent ültem Akirával és a papírból gyúrt labda tollal való pöckölésén kívül nem volt jobb dolgunk, mikor Shinji nyitott be hozzánk elég komor képpel.

- Kouyou, gyere, Yoshiki hívat.

Kérdőn néztem Reitára, aki csak megvonta a vállát, így tudatlanul követtem Torát.

Bent az irodában Ruki már ott ült az egyik széken, így mi is helyet foglaltunk.

- Lényegre törő leszek. Ma hazamennek és összepakolnak. Holnap utaznak Amerikába előreláthatóan két évre.

- Tessék? – kerekedik ki a szemem.

- Nem tessék, hanem igen, főnök! – csap az asztalra mire kicsit hátrahőkölök.

- Miről lenne szó? – veszi át a szót Tora.

- Gyermek Pedofília. Takanori lesz a gyerek, akit elrabolnak, de előtte valamelyikkőjüknek be kell épülnie hozzájuk. Kouyou-kun maga esélyesebb rá, de majd megbeszélik a részleteket az ottan ügynökökkel.

- De, én nem akarom! És miért nem Akira megy?! Nekem friss szerelmi életem van!

- Kouyou-kun, nem gyerek, hogy hisztizzen nekem! Azért maga, mert értesz a gyerekekhez Akirával ellentétben.

Ezek után Aoi szinte már jogosan nevezhet pedofilnak…de jó nekem. Sóhajtok egy nagyot, majd beletörődve a ténybe végighallgatom a további utasításokat, aztán irány haza pakolni, végül pedig elmegyek hozzá a bőröndjeimmel. Mivel ma elég hamar végzett, így már ebédre otthon is volt.

- Ruru! – hallom meg hangját, de megfordulni már nincs időm, mert hátamnak csapódik és szorosan ölel át hátulról.

Miután elenged, felé fordulok és magamhoz ölelem feje búbjára meg egy csókot nyomok.

- Hogy, hogy itt? – néz rám csillogó szemekkel.

- Hozzád jöttem, de látom a nagy beled hazavonzott az ebédre. – vigyorgok rá, mire durcásan felfújja az arcát és belebokszol a hasamba.

- Gonosz.

- Jól van fiúk, ne itt szedjétek szét egymást, inkább gyertek enni! – tol ki minket a konyhából Aoi anyuci.

A szépen megterített asztalnál szépen megesszük a finom ebédet, majd kettesben kiülünk a kertben lévő hintaágyra.

Kényelmesen befészkeli magát az ölembe, fejét nyakam hajlatába döntve pihenteti.

- Szóval, miért jöttél? – teszi fel újra a kérdést.

- Hogy elbúcsúzzak tőled. – nézek mélyen a szemébe, mire az övéi kikerekednek.

- Hogy, micsoda?!

- Holnap Amerikába kell mennem, - húzom el a számat – szóval úgy gondoltam, hogy a mai napot veled töltöm. Így sincs sok kedvem elmenni, de ez van. A főnök nem hajlandó engedni. Sajnálom. – nézek rá boci szemekkel.

- Akkor azt mondd, te perverz, hogy dolgozni mész! – csap rá durcásan egy akkorát a combom kilógó részére, hogy egyből fel is pattanok és a sajgó részhez kapok tátogva, mint a hal, majd visszazuhanva az ülőalkalmatosságra elkezdem dörzsölni azon testrészemet.

- Hé! Ez fájt! Mégis mivel érdemeltem ezt ki?! – nézek rá kiskutya szemekkel.

- Mert az ördögöt fested a falra! – áll előttem karba font kézzel és vágja be a durcát, mire a derekához nyúlok és visszahúzom az ölembe.

- Te vagy az, aki rosszra gondol. – csókolom meg, mire kezet nyakam köré fonja, és úgy bújik hozzám, mint egy cica.

Én meg persze élek a lehetőséggel és feneke alá nyúlva eldöntöm a hintaágyon, majd nekiesek nyakának, közben jobb kezem besiklik pólója alá, hogy feltérképezze a felsőtestét.

Legszívesebben itt helyben megrontanám, de amilyen kis szégyenlős, macskákat megszégyenítően állna nekem ellen és karmolna szét, így szépen beterelgetem a szobájába, ahol már szabad a pálya és nem engedem ki a karmaim közül. Miután két szeretkezés között közöltem a kádban, hogy két évre megyek el, eléggé bepipult rám.

- Te, komolyan mondom, ha hazajössz, véged van! Addig látni se akarlak! Húzd le magad a lefolyón! – száll ki dühöngve a vízből, és gondolom, a szobájába megy.

Én meg kikászálódok a vízből a nem is tudom hányadik merevedésemmel, amit gyorsan el is intézek, majd a szobájába veszem az irányt, ahol az ágyban a fal felé fordulva meg is találom.

Bebújok mellé a takaró alá, hasánál átölelem és mindenféléket elkezdek neki a fülébe suttogni, hogy kiengeszteljem, persze közben, meg-megharapdálom füle cimpáját.

- Na, Yuu cica, ne csináld. Tudod, hogy szeretlek. – puszilok bele nyakába, mire hajlandó felém fordulni.

- Én is szeretlek, de hamarabb is közölhetted volna ezt a tényt! – böki meg mellkasomat.

- Tudom. Sajnálom.

- Jól van, aludjunk inkább. – morogja.

Szépen egymáshoz bújva alszunk el, vagyis ő elég hamar, de engem folyton rugdos közben, így nem egyszer esek le az ágyról. Tuti, hogy ez valami tudat alatti bosszú. Nem baj, majd a repülőn kialszom magam.

Az iskolába még elviszem kocsival, majd elválnak útjaink hosszú két évre.

Persze telefonon szorgosan tartottuk a kapcsolatot, s jómagam megpróbáltam rávenni, hogy a webcam sex igen is jó dolog, de valahogy nem volt vevő a dologra, így maradt az e-mail és a telefon. Pedig igazán élveztem volna. Nem úgy, mint a munkát. Hiába volt velünk két amerikai ügynök, akikkel itt találkoztunk a videók szelektálását és belepillantását nem úsztuk meg. Ráadásul Rukit be kellett vetnünk, így bekerült ezek a mocskok kezei közé, mint kisfiú. Azt hiszem, most igazán szidja a sorsot, hogy ilyen kicsire alkotta.

Szerencsénkre tényleg sikerült befejezni két év alatt az egész műveletet és felszámolni az egész hálózatot, így örömmel mentem haza. De ezzel nem csak én voltam így. Bezzeg Torának simán sikerült webcam sexelnie Barbival. Habár neki fel se kellett vetnie az ötletet Barbi csinálta azt magától is. De nem baj, most majd bepótolom a két éves elmaradásomat. Habár izgulok is. Mintha az első randira mennék. Olyan rég láttam már, ráadásul az utóbbi időben alig tudtunk beszélni. Remélem nincs mása rajtam kívül az életében. Fordul meg a csúnya gondolat a fejembe.

Otthon lerúgom a cipőmet, de egy idegen cipőt is találok, így a bőröndöket lehelyezem a földre és a lehető leghalkabban osonok fel az emeletre. A háló ajtaja résnyire nyitva volt, így valamennyire beláttam, de csak mentolos cigi illatát éreztem, amit nem tudtam hova rakni, így zaj nélkül nyitottam be, és pillantottam meg a nekem jobbra lévő alakot, aki az asztalomnál lévő hamutartón nyomta el a csikket.

- Aoi? – kérdezem reménykedve, mire az említett meg is fordul.

- Üdv itthon. – néz rám komolyon és sétál oda hozzám, de úgy, hogy majd leesik az állam. Ezt hol tanulta? Teljesen megváltozott. Sokkal komolyabb és határozottabb, mint mikor elváltunk és a mozgása is olyan, mint egy feketepárducé.

Kezemet emelném, hogy hozzá érjek, mire a farzsebéből előhúz egy papírköteget és fejen vág vele, majd még kapok párat tőle, amíg az ágyban meg nem botolva rá nem esek.

- Erről mikor akartál nekem beszélni? – dobja oda a papírt, miközben elég csúnyán néz rám csípőre tett kézzel. Sőt, kifejezetten ijesztő! Ezt tuti a bátyától tanulta.

Óvatosan bontom ki a papírt és olvasom el azt, ami rajta áll.

- Ezt honnan szerezted? – nézek rá csodálkozva.

- Én kérdeztem hamarabb. Ha válaszol én és válaszolok.

- Jó, igen nem mondtam el, mert akkor biztos, hogy nem örültél volna a dolognak.

- Miért szerinted, így örülök? – vonja fel a szemöldökét – Legalább jó volt kis amcsi fiúkra kiverni? Tuti élvezted azt a sok töménytelen pornót a perverz fejeddel.

- Ez egyáltalán nem igaz! Yuu, én nem tudom, hogy mi történt veled, amíg távol voltam, de senkire se néztem rá! És nem hobbiból kellett néznem azokat a videókat! Így is elég sokáig tartott, míg kikönyörögtem, hogy legalább azokba hadd ne keljen belenéznem! – állok fel közben az ágyról és a szemébe nézve közlöm a tényeket. Megváltozott, de nagyon is. Már nem az a kisfiú, aki volt.

Egy pár perc néma csend után arcvonásai ellágyulnak és ajkaimra mar, amit örömmel viszonzok, majd szorosan magamhoz ölelem.

- Úgy, hiányoztál, kölyök. – szippantom be jól esően illatát.

- Te is, perverz. – vigyorog rám.

– Mi történt veled, míg távol voltam? Megváltoztál.– kérdem tőle, közben egy kósza tincset kisimítok az arcából és füle mögé tűröm.

- Jakuzafőnök lettem. – néz mélyen a szemembe én meg teljesen lefagyok.

- Hogy micsoda?