Uruha

„– Tudod, Die olyan, mint egy kisgyerek. Ha valamit r�k�nyszer�tenek a sz�lei, akkor azt dacb�l nem szereti. Azt�n mikor elm�lik a k�nyszer, hirtelen r�d�bben, hogy val�j�ban � szereti azt a valamit, amit hossz� id�n �t olyan intenz�ven gy�l�lt, �s b�rmit megtesz az�rt, hogy visszakapja.

– Egy percre sem gondolt�l arra, hogy esetleg pont ford�tva fog els�lni a terved?

– Nem, egy pillanatra sem. �n mindig megszerzem azt, amit akarok.”[1]

Ez m�r a m�sodik napja, hogy itthon kuksolok a laptop el�tt, s olvasok. B�rki is volt az illet�, aki a minap az �gyamba sz�ll�tott a puha p�rn�k, s a meleg takar�k k�z�, kicsit lass� volt. Megf�ztam.

Amikor tegnapel�tt este f�lholtan bementem a b�rba, Tochi azon nyomba hazaparancsolt k�nyszerpihen�re, s hogy biztos legyen abban, hogy az �gyban t�lt�m az elk�vetkezend� �r�kat, napokat, r�m �ll�totta Reit�t, aki mosolyogva b�lintott egyet a f�n�knek, oszt j�tt a h�zamba parancsolgatni. Rosszabb, mint az anyuk�m volt kiskoromban…

Haza k�s�rt, beparancsolt az �gyba, alaposan bebugyol�lt a takar�mba, �s m�g te�t is f�z�tt nekem. �szint�n, nem zavart annyira, hogy k�r�l�ttem legyeskedik, maga a jelenl�te se, egy�ltal�n. Ink�bb csak az s�rtett, hogy abban a p�r �r�csk�ban, amit itt t�lt�tt velem, olyan hallgatag volt, olyan, nem is tudom… Mag�nak val�. Mintha tudatosan pr�b�lt volna kiz�rni a vil�g�b�l, es�lyt sem adva arra, hogy esetleg �sszebar�tkozzunk, mondjuk, az�rt ann�l vadabb dolgok is eszembe jutottak m�r…

F�l �r�ja ment el, neki velem ellent�tben dolgoznia is kell, Tochi miattam p�r �r�t a programj�b�l elengedet, hogy ben�zzen hozz�m, hogy javul-e az �llapotom. Mondjuk azon k�v�l, hogy folyik az orrom, a hangom meg olyan, mint ezer macska ny�vogna egyszerre, s izzadok, mint egy l�, abszol�t semmi bajom. Vagy tal�n csak az�rt �rzek �gy, mert boldog vagyok?

�jabb olvasnival� ut�n kutakodok, ma valahogy semmi sem el�g. �gy �rzem, mint egy ki�hezett kutya, eg�sz nap csak olvasn�k, a gond csak az, hogy a j� min�s�g� t�rt�netek sz�ma v�ges, �n meg nem alkuszok meg holmi gyorsan �rott kacattal. Finny�s vagyok, szeretem az ig�nyes dolgokat.

Az el�bbi t�rt�neten agyalok. Elk�peszt�, hogy n�h�ny ember mennyire nem �rt�keli azt, amije megvan. A f�szerepl�, Die, mondhatni m�r-m�r k�nyszerb�l pr�b�lt megszabadulni att�l, aki v�g�l is mindenn�l fontosabb volt sz�m�ra, de szerencs�re a p�rj�nak siker�lt �szhez t�r�tenie �t. Igaz a mond�s. Akkor d�bben�nk r�, hogy kik a fontosak, amikor m�r nincsenek vel�nk. Meghat� t�rt�net volt, kiss� vicces hangvitellel.

Ha m�r laptop el�tt vagyok, bel�pek a facebookra is, rengeteg bar�tom van ott fenn, t�bbnyire k�lf�ldiek, akikkel angolul besz�lek. R�gt�n az els� pillanatban r�m �r egy l�ny, v�ltunk p�r sz�t, majd elk�sz�n, mert koncertre megy, valami Alice Nine banda j�tszik a Domeba.

Ismer�snek t�nik a n�v, egy ideig t�prengek, hogy honnan, azt�n villanycsap�sk�nt �r a felismer�s.

„Alice Nine t�rt�net Nao-Tora p�rossal.

A t�rt�net folytat�dik: egy kapcsolat hal�la, az azt k�vet� esem�nyek, v�ltoz�sok, megfontolatlan d�nt�sek, titkok, bar�ts�g, lemond�s �s t�bb fejezetnyi �rzelem.”[2]

Nem olvastam a t�rt�netet, csak �tfutottam a le�r�s felett, amikor az �r�n� oldal�n keresg�ltem olvasnival�t. Be�rom a google-ba a banda nev�t, r�kattintok a k�pek hivatkoz�s�ra, majd elind�tom a keres�st. Rengeteg a tal�lat, alig birok v�logatni, azt�n kiv�lasztok egyet, majd azt kinagy�tva kezdem el tanulm�nyozni. R�gt�n az els� pillanatban megakad a tekintetem a k�t sz�ls� sr�con, nem lehetnek sokkal id�sebbek mint �n, tal�n h�rom, n�gy �vvel.

�jabb k�peket veszek szem�gyre, azt�n tal�lok egyet, amelyen a tagok neve �s poz�ci�ja is fel van t�ntetve. Shou a vokalista, Saga a basszusgit�ros, Hiroto a sz�lista, Tora a git�ros �s Nao a dobosuk. Alaposan szem�gyre veszem mindegyik tagot, els� r�n�z�sre a Saga nevezet�t p�ros�tan�m a Tora nevezet� alakkal, de ez�ttal kompromisszumot k�t�k magammal. Az �r�n� az �ltalam olvasott m�vei alapj�n kiel�g�ti az elv�r�saimat, a st�lusa egyedi �s elragad�. Ha m�r a k�peket szem�gyre vettem, gondolok egyet �s feln�zek a youtubera is, s kikeresek p�r dalt a band�t�l. Alapj�ban v�ve nagyon j�k, �gy le is t�lt�k p�r dalt, mint p�ld�ul a sleepwalkert, s beteszem a lej�tsz�ba, hogy had sz�ljon, m�g olvasok.  

Visszamegyek az oldalra, k�zben kil�pek a facebookr�l, hogy ne zavarjon k�zben, majd olvasni kezdek. M�r az els� pillanatt�l t�tott sz�jjal olvasok, valahogy �gy, hogy arcok is vannak a szerepl�k m�g�tt, sokkalta izgalmasabb az olvas�s. P�r �ra m�lva azonban k�nytelen vagyok f�lbehagyni az olvas�st, mert meg�rkezik Reita, �s az�rt el�tte nem lenne tan�csos lebukni. Kitudja, hogy miket gondolna r�lam…

- Hogy vagy? – j�n beljebb, miut�n levetette a cip�j�t. – Hoztam egy p�r gy�m�lcs�t, Toshiya-san pedig ezeket k�ldi neked – nyom a kezembe p�r ismer�s doboz orvoss�got.

- Jobban, de m�g mindig nem vagyok a r�gi… - s�hajtom, majd ink�bb �tveszem a gy�gyszeres dobozokat �s leteszem a konyhapultra.

- Vacsor�zt�l m�r? – k�rdi mosolyogva, amivel siker�l �szint�n meglepnie. M�g sosem mosolygott eddig r�m.

- Nem – r�zom meg fejem �ll�t�sommal egy�ntet�en, mire a gyomrom is megsz�lal.

- Na, gyere, f�z�k neked valami finomat. – �jb�l meglep, ism�telten mosolyog �s vacsor�t k�sz�t nekem. Persze engem szigor�an �gyba dug �s csak ut�na kezd neki ki�lni mag�t a konyh�mban. F�l, tal�n h�romnegyed �r�n bel�l igencsak �nycsikland�z� illatok kezdenek el terjengeni a lak�sba. M�g a ny�lam is folyik a csirke gondolat�ra.

Este nyolc �ra van, a kanap�mon fekszem, velem szembe a fotelbe Reita �cs�r�g, s n�zi a tv-m, mik�zben �n pr�b�lok nem megd�gleni. Dugig ettem magam, el�sz�r levessel, ut�na csirk�vel. Nem a n�th�t�l fogok kipucolni, hanem az ev�st�l.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyit meg b�rsz enni egyszerre… - szak�tja el tekintet�t a k�perny�r�l, majd engem kezd el vele mustr�lni. 

- �n sem… - s�hajtom lekonyult ajkakkal. – De minden olyan finom volt, nem b�rtam visszafogni magam… - s�hajtom, majd ink�bb elfordulok t�le, hogy ne l�ssa arcomon, hogy zavarba hozott.

- Ennek �r�l�k – feleli vid�man, majd kikapcsolja a t�v�t �s fel�ll a fotelb�l.

Kiss� elkeseredek, nagyon j�lesik a t�rsas�ga, �szint�n sz�lva, azt sem b�nn�m, ha maradna �jszak�ra, ha tov�bbra is odaad�an �polna, k�nyeztetne mindenf�le finoms�ggal, de igaz�b�l, semmi jogom b�rmit is k�rni t�le.

- M�ris m�sz? – k�rdem suttogva, alig akar kij�nni sz� a torkomon, �s ez nem a megf�z�s miatt van.

- H�t, ma igaz�b�l szabadnapos vagyok, nem kell bemennem, ha szeretn�d, akkor m�g maradhatok…- v�laszolja, mire veszem a b�tors�got �s fel� fordulok.

- Azt megk�sz�nn�m. Nem j� egyed�l…

Mert egy�ltal�n nem az. �s ezt nem csak erre a pillanatra �rtem, hanem az eddigi �letemre is. Senkim sincs, aki t�r�dik velem, se sz�l�k, se igaz bar�tok, se szeret�. Pedig n�ha nagyon j�l esne csak egy �lel�s is, egy kedves sz�, egy gyeng�d cs�k. Ez�rt is irigyelem a t�rt�netek f�szerepl�it, hogy �k mindezt megtapasztalhatj�k, mert egy �lomvil�gban �lnek, valakinek a fant�zi�j�ban, aki �gy egyengeti �tjukat, hogy a befejez�sn�l boldogak legyenek. Nekem azonban nem maradt m�s, mint a rideg val�s�g, a paplan melege �s Reita jelenl�te, aki a t�v�met b�mulja.

Vajon az �n t�rt�netem v�ge is boldog lesz?