Uruha

Valami�rt �lland�an mosolyognom kell, igaz�b�l fogalmam sincs mi okb�l, de nem is foglalkoztat a v�lasz. Sajnos, vagy szerencs�re m�r jobban vagyok, �gy k�nytelen vagyok bemenni, dolgozni Tochi nagy �r�m�re. Azt mondja hi�nyoztam neki, pontosabban fogalmazva a kedvenc pinc�re, �gy a mosolyom csak m�g hatalmasabbra n�, mint eddig volt.

J�kedv�en t�ncolok az asztalok k�z�tt, eg�sz nap rendel�seket veszek fel, viszek ki, vagy �ppen Reit�val t�rsalgok, aki igencsak csendes, ahhoz k�pest, hogy m�g p�r napja el�g kellemesen elbesz�lgett�nk vacsora k�zben. Mondjuk, akkor is egy kicsit fura volt, mert el�tte sem lehetett vele semmir�l sem besz�lni, de j�l esett, hogy v�gre teljes jog� partnernek tekintett, ami az eszmecser�nket illeti.

Est�re igencsak kif�radok, �gy az egyik f�lrees� asztalhoz telepedek le p�r pillanatra, hogy kipihenjem magam, mik�zben elfogyasztom a Tochit�l kapott �d�t�met. Reita tartja a frontot, annak ellen�re, hogy igencsak nagy mennyis�gben idecs�d�ltek a vend�gek, az ut�bbi hetekben azt hiszem eddig m�g egyik nap sem voltak ilyen sokan, b�r kitudja, hiszen a m�lth�ten nem voltam…

Elkalandozok, Reit�n j�r az agyam, azon, hogy milyen nagyszer� ember. Kedves, gondoskod�, csendes, cs�bos, �s tal�n a v�gtelens�gig sorolhatn�m r� a jelz�ket, akkor is oda lyukadn�k ki, hogy nagyon tetszik nekem. M�r �pp �lln�k fel a sz�kr�l, hogy visszamenjek dolgozni, mikor az egyik vev� el�m �ll, engem meg majdnem a sz�vbaj visz el ott helyben.

- Eln�z�st, nem akartalak megijeszteni… - mosolyog r�m, de ez nem az a f�le mosoly, amit az ember kedvess�gb�l ejt meg. Nem, ez egy mocskos mosoly, mint amikor h�ts� sz�nd�kkal k�sz�l el��llni. – Csak arra gondoltam, hogy megadom a telefonsz�mom, ha net�n unatkozn�l, akkor majd h�vj fel – kacsint r�m, majd kez�t fenekemre vezeti, �s durv�n megmarkol.

Teljesen p�nikba esek, egy pillanatra leblokkolok, majd azon kapom magam, hogy tekintetemmel Reit�t keresem, aki igencsak el van foglalva az egyik vend�ggel. Gondolatban az�rt k�ny�rg�k, hogy valaki seg�tsen, valaki avatkozzon k�zbe, mert b�rmennyire is pr�b�lok tiltakozni a dolgok ellen, a f�rfi egyre ink�bb bet�rja mag�t az intimszf�r�mba, olyannyira, hogy fenekem helyett, ez�ttal el�r�l markol meg rendesen.

Mintha gondolatolvas� lenne, az utols� pillanatban jelenik meg mellett�nk, majd a pasast sz�pen leszereli egy jobb egyenessel, s a tov�bbiakban mit sem t�r�dve vele �lel mag�hoz szorosan, hogy kis�rhassam magam karjai fogs�g�ba.

Toshi kidobatja a tagot, meg a haverjait, akikkel egy asztaln�l iszogattak, m�g csak p�nzt sem fogad el t�l�k, csak min�l hamarabb elt�njenek.

- J�l van, minden rendben – vigasztal Rei, aki id�k�zben velem az �l�ben le�lt az egyik sz�kre. – Nem lesz semmi gond, hallod? – suttogja mosolyogva, �s nem kell sok, m�ris jobban �rzem magam, noha ez az �lm�nyt k�ptelen leszek elfeledni egyhamar…

- K�sz�n�m… - suttogom v�ll�ba b�jva, szipogva, majd apr� puszit adok arc�ra h�l�m jel��l.

- Egy �ra m�lva bez�rok, menjetek haza mindketten… - s�hajtsa Toshiya, amit�l kiss� b�ntudatom lesz, mert h�t � ebb�l �l, �s a mai napi forgalmat k�r lenne kihagyni, hisz sokat hozna a kassz�ra, de b�rmennyire is pr�b�lom �t megnyugtatni, hogy m�r j�l vagyok, �s folytatom a dolgom, � hazaparancsol, Reit�val egyetemben.

Kiss� k�nosan �rint a dolog, az, hogy az az ember kurv�nak n�zett, akit nyugodtan lehet taperolni, fogdosni, mert mi�rt ne? Ahogy az is, hogy pontosan �gy is kezelt, �n meg k�ptelen voltam t�le megszabadulni.

- Hazak�s�rlek… - sz�lal meg mellettem az orrked�s, mik�zben mindketten �pp a kinti ruh�nkat pr�b�ljuk �tvenni. – Nem szeretn�m, hogy b�rmi bajod essen… - mosolyog r�m, nekem meg m�r megint bek�nnyesedik a szemem.

- Meg sem �rdemlem, hogy ennyit foglalkozzatok velem… - motyogom magam el� s�rosan. �pp p�l�j�t venn� �t, de keze meg�ll a mozdulatban, s ahelyett, hogy fel�lt�zne, meztelen mellkassal ford�t szemmel fel�, s csup�n p�r pillanat alatt �jb�l szoros �lel�s�be tal�lom magam.

- Mindenki meg�rdemli, hogy foglalkozzanak vele… - suttogja mosolyogva. – M�g akkor is, ha az illet� egy t�meggyilkos. – neveti a v�g�t, mire nekem is mosolyoghatn�kom t�mad.

Kiss� eltol mag�t�l, let�rli k�nnyeim, majd sz�mat kezdi el h�zogatni mosolyogva.

- Na, mosolyogj… - utas�t vigyorogva, aminek eleget teszek, m�g akkor is, ha tudom, hogy ilyenkor r�mesen festek. Hisz hogyan lehetne sz�p az, hogy esnek ki a fogaim a sz�mb�l? – Sokkal jobb… - s�hajtsa. – �gy jobban szeretlek… - suttogja, majd egy apr� puszit kapok arcomra, amivel sikeresen el�ri, hogy zavarba hozzon.

�n piroslok, mik�zben � k�nyelmesen �t�lt�zik, majd v�rakoz�an n�z r�m, hogy mi�rt nem vagyok m�r k�sz. Kapkodni kezdek, ami nem j� dolog, mert ink�bb csak az id�t vesztegetem vele, hisz siker�l fon�kj�n felvenni a p�l�mat, �gy k�nytelen vagyok levetni �s rendesen fel�lteni. R�mes vagyok, amikor a k�zelemben van… Azt hiszem nagyon megszerettem, a mai tette ut�n f�k�nt.

N�lam k�t�nk ki, mert t�nyleg hazak�s�r, �n meg felh�vom egy italra k�sz�netk�nt, de v�g�l ink�bb marasztalom, mert m�r megszoktam, hogy itt alszik n�lam. Meg�gyazok neki a nappaliban, mik�zben � f�rdik, el�k�sz�tek p�r tiszta ruh�t, amib�l v�logathat majd alv� cuccot, s majd ink�bb a konyha fel� veszem az ir�nyt, hogy egy k�nnyed vacsor�t k�sz�tsek magunknak.

M�r jav�ban apr�zom a sal�t�hoz a z�lds�geket, amikor felr�mlik bennem egy k�p, amint ugyanazt csin�lom valamin nagyon elgondolkodva, azt�n egy �jabb k�p, amint elv�gom az ujjamat �s �mleni kezd bel�le a v�r. Megr�zom a fejemet, s folytatn�m a dolgomat, amikor r�j�v�k, hogy ez a dolog jelen pillanatban is megt�rt�nt, �s szinte megrohamoznak az eml�kek.

K�v� dermedek, kezemb�l kiesik a k�s, �s ha csak p�r millim�terrel �lln�k od�bb, akkor a l�bamba �kel�d�tt volna. Kit�r bennem a p�nik, agyam ezerrel j�r, �s pr�b�lom megem�szteni a dolgokat, de nem megy. M�gis, k�nytelen vagyok elfogadni a t�nyt, hogy a f�rfi, aki elrabolta a sz�vemet, egy…