M�r sz�mtalanszor elmondtam neki, hogy ne csin�lja, erre tess�k! Ism�t a sz�j�ba veszi a sz�lat, m�lyen besz�vja a f�st�t, �s bumm. Hallom azt az ideges�t�, halk cuppan�st, ahogy elemeli a cigit az arc�t�l. K�ptelen vagyok elhinni, hogy f�rfi l�t�re milyen �rd�gi var�zslat tan�totta meg �t ennyire kibaszottul n�ies m�dj�ra a cigiz�snek. 

 Amikor a staffosok k�z�l a l�nyok mennek ki a koncerthelysz�n m�g� elsz�vni egy sz�l�t, �k is mindig ezt csin�lj�k. De n�b�l vannak! N�luk ez aff�le elv�r�s. �s megint! Majd megint… Nem b�rom idegekkel.

 – Abbahagyn�d v�gre, baszki? – csattanok fel, �s kikapom a kez�b�l a cigarett�t. Er�teljes mozdulattal nyomom el a hamut�lban. MiA �s Meto t�tott sz�jjal b�mulnak, de neki egy arcizma se rezzen. Az �sszes ujjam �s l�bujjam nem lenne el�g megsz�molni, h�nyszor sz�ltam m�r neki. 

 – Habitus – vonja meg a v�ll�t, mik�zben �llja a tekintetemet. Sokszor mondj�k, hogy n�ha egy pillant�sommal is embert lehetne �lni. Ez � r� term�szetesen nem vonatkozik. M�r a VanessA-ban is, amikor m�g cuki kis z�ldf�l� volt sem riadt meg t�lem. Pedig h�nyszor pr�b�lkoztam! 

 – Leszarom! Hagyd abba! – k�t�m az ebet a kar�hoz, de hi�ba. �rzelemmentes fejjel gy�jt r� a k�vetkez� sz�lra. A cuppan�s ez�ttal sokkal hangosabb. Az agyam pedig v�gleg elborul.

 – Takarodj h�tra! Most! – �v�lt�k r�. Az eg�sz busz minket n�z, de most nagyobb gondom is van enn�l. Meto elh�zza a sz�j�t, MiA rosszall�an cs�v�lja a fel�t. 

 Hihetetlen sebess�ggel pattan fel az �l�sr�l, nyomja el a cigit, kiker�l engem, �s meg sem �ll a legh�ts� �l�sig, ahova m�r f�tyolos szemekkel �s remeg� ajkakkal huppan le. Ez megint elsz�rtam, amit MiA persze r�gvest sz�v� is tesz.

 – Tsu, ezt nem kellett volna – s�hajtja, �s ism�t belemer�l a kez�ben tartott magazinba. 

 – Tudom, ok�? Tudom – motyogom, gondolataim a h�ts� �l�s k�r�l forognak.

 Meto �thajol MiA �l�s�n, �s a f�lemhez hajol. Sosem kedvelte a hangos besz�det. S�t, a kommunik�ci� eme form�j�t mindig is tiszta sz�v�b�l gy�l�lte. 

 – S�r – suttogja. Mintha magamt�l nem tudn�m! R�ad�sul, ut�lom, mikor ilyen gyenge. Amikor mosolyog, sug�rzik az energi�t�l, �s engem is siker�l n�ha jobb hangulatba hoznia.

 – Menjek h�tra, ugye? – k�rdezem unottan, b�r �gyis tudom a v�laszt. Meto kiss� h�tr�bb hajol, �gy l�tom, ahogy b�lint egyet.

 Lassan fel�llok, majd megindulok a busz v�ge fel�. Cip�it levette, nehogy �sszekoszolja vel�k az �l�st, mik�zben l�bait felh�zta a mellkas�hoz �s karjaival �tkulcsolta �ket. Az egyik �ltala festett, fekete sz�n� b� pul�ver van rajta egy batikolt nadr�ggal. Homlok�t a t�rdeinek t�masztja, szem�vege a mellette l�v� �l�sen, rajta r�sz�radt k�nnyek t�mkelege. Gondolom, csak k�s�bb jutott esz�be levenni. R�zsasz�n tincsei ez�ttal k�t fonott copfba vannak fogva. Felemelem a szem�veg�t, majd le�l�k, az �lembe helyezem, �s finoman j�tszani kezdek az egyik copfj�val. Nem mozdul. �vatosan elkezdem kibontani, h�tha remekm�v�nek lass�, gyeng�d rombol�s�val siker�l kicsikarni bel�le b�rminem� reakci�t. M�r v�gig �rtem, a hull�mos tincsek a jobb oldal�n szabadon l�gnak. T�mad egy �tletem.

 – H�, felem�s a hajad, baba – b�k�m meg j�t�kosan az oldal�t, mire v�gre felemeli a fej�t. Szemei kiv�r�s�dtek �s felpuffadtak a s�r�st�l. Ajka g�nyos mosolyra h�z�dik.

 – Miattad. �s ne h�vj �gy – hord le fojtott hangon. Pr�b�l er�snek t�nni, de ilyenkor a legsebezhet�bb. Ut�lom ezt az oldal�t. 

 – Kiengedjem a m�sikat is? Vagy visszafonjam ezt? – puhatol�dzok, h�tha megenyh�l. Sosem volt er�ss�gem a bocs�natk�r�s. Habozik.

 – Csin�lj vele, amit akarsz – mondja v�g�l, nekem pedig bef�szkeli a fejembe mag�t egy �tlet. Mindig is mondta, mennyire szereti, amikor sz�v alak� fonat van a fej�n, mik�zben copfba fogj�k a t�bbi tincs�t. �gy d�nt�ttem, �sszeszedem az �vekkel ezel�tt ellesett �sszes fodr�szfog�st, ami most hasznomra lehet ebben. 

 Halkan besz�ltem hozz�, mik�zben mondtam, mikor, hogy ford�tsa a fej�t. A sz�v nem siker�lt a legt�k�letesebbre, de el�gedett voltam a munk�mmal. M�r csak a frufruj�t szerettem volna kicsit igaz�tani. Most el�sz�r ker�lt�nk egym�ssal szembe. Egy pillanatra a szemembe n�zett, majd elkapta a tekintet�t. Sz�rakozottan f�s�ltem a hely�kre a tincseket. Gy�ny�r� volt. M�rmint �. Akaratlanul is az ajkaira f�kusz�ltam. M�g a VanessA-beli id�kb�l eml�kszem a cs�kj�ra, arra a cs�kra, amelyet az ember csak a kamer�kt�l t�vol kaphatott meg t�le. �n pedig kimondhatatlanul v�gytam r�.

 Az agyam vill�mgyorsan elhessegette annak a kock�zat�t, hogy a buszb�l b�rki is erre n�zhetne, a testem pedig cselekedett. L�gyan �ssze�rintettem az ajkainkat, k�v�ncsi voltam, mit l�p r�. Lehunyta a szemeit �s �vatosan kinyitotta a sz�j�t, mire a nyelvem bek�szott az apr� r�sen, hogy t�ncba kezdjen az �v�vel. Meg�rintettem a tark�j�t, k�zelebb h�ztam magamhoz, mire remeg� kezekkel �tkarolta a derekamat. 

 Fel�bredtek bennem a r�gi �rz�sek, az eml�kek �rr� lettek az elm�men. Vad�t�an tudott cs�kolni, az egyszer biztos, n�ha j�t�kosan beleharapott az ember als� ajk�ba, majd belemosolygott a cs�kba, de k�zben teljesen al�rendelte mag�t a m�siknak. 

 B�zott bennem. Abban, ismerem m�r �t annyira, hogy tudjam, mi a j� neki. Nek�nk. Lett volna p�r �tletem, ha nem ebben a buszban nem kellett volna m�g cirka k�t �r�ig rohadnunk. 

 – V�ltoztatunk egy kicsit a szobabeoszt�son – suttogtam, mik�zben elszakadtam a sz�j�t�l �s cs�kolgatni kezdtem a nyak�t. Nagyon �rz�keny volt, remeg�se eluralkodott az eg�sz test�n, ami b�szkes�ggel t�lt�tt el.

 – Ha j�l sejtem, Meto ma nem velem alszik – motyogta, a mondat halk s�hajba f�lt. 

 – Ink�bb te nem alszol vele. �j szobat�rs�t kapsz – itt �vatosan v�gig nyaltam a nyak�n, titokban azon drukkolva, nehogy hangosan ny�gj�n egyet –, m�ghozz� engem. 

 A t�bbi meg m�r t�rt�nelem. Term�szetesen lebuktunk, de Meto volt olyan j� fej �s kedvenc hobbij�t, a hallgat�st gyakorolva senkinek nem sz�lt egy sz�t sem. 

 Azt mondj�k, a szerelem elfeledteti vel�nk a m�sik hib�it, k�nnyebben megbocs�tunk neki. Ez egy nagyon sz�p gondolat, de az els� r�sze rohadtul nem igaz, ezt tan�s�thatom. De a megbocs�t�s m�r m�s t�szta.