Zavar, ahogy r�n�z. Ahogy mosolyog, felvonja a szem�ld�k�t, nevet �s a karj�hoz �r. � pedig visszamosolyog �s hagyja megt�rt�nni. Nem t�r�dik velem, mi�rt is tenn�, amikor a viszonyunk egy h�tpecs�tes titok. El�ker�l egy telefon, �tkarolja a derek�t, m�g � bizonytalanul a lapock�j�ra teszi a kez�t, �m m�g most sem pillant fel�m. Nincs bennem d�h vagy szomor�s�g, csak a puszta f�lt�kenys�g. Mert a mosolya, a dereka, mindene az eny�m, � m�gis olyan k�nnyelm�en adja neki mindezt. 

Zavar, ahogy r�kacsint. M�r a sz�npadon �llunk, � pedig hib�zik. A j�t�ka mindig pontos, m�g akkor is, ha egym�st n�zz�k, �m most hossz� id�k �ta el�sz�r rossz hangot fog le. Csak a k�z�ns�gnek nem t�nik fel, az �n f�lemet azonban b�ntja, s�rti az egy bundot jelent� t�ved�s. D�h�t, ami�rt az ujjai k�r� csavarja �t, aki az eny�m.

Zavar, ahogy �t�leli. Egyed�l mosom le a sminkemet, a t�k�rb�l mindent l�tok, a kisujja m�r majdnem az � fenek�t �rinti. � nem h�tr�l ki, m�gis l�tom rajta, �gyis, hogy h�ttal �ll nekem: zavarba j�tt. Ismerem m�r ennyire, hogy tudjam. Szomor�v� tesz, hiszen engem mindig eltol, ha t�lz�sba esn�k m�sok el�tt. 

Zavar, ahogy elvar�zsolja. Az �gy k�t v�g�ben �l�nk, � pedig mosolyogva b�mulja a kijelz�t, ahol �pp most t�nik fel a k�p�k. �szre se veszem, mikor k�t ki a telefon a sz�nyegen, � alattam az �gyon. Csukl�it a feje f�l�tt fogom �ssze, �gy�kunk �ssze�r. Felny�g, az arc�n p�r, �s ez a hang, ez a sz�n, ez most csakis az eny�m, m�s se nem hallja, se nem l�tja. Mivel… 

– Az eny�m vagy, Ryuzi.